A magyar témák is az asztalra kerülnek

Jacqueline Kovats interjúja Csáky Pállal, Euro-Press, Brüsszel
Csáky úr, milyen elképzelésekkel vág neki a 2015-ös esztendőnek?
– Három témát szeretnék megemlíteni. Az első: szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy ráirányítsuk a figyelmet az őshonos európai kisebbségek ügyére.

Olvasom az Európai Néppárt dokumentumaiban, hogy ezért a témáért Csáky Pál, Sógor Csaba és Nagy József felel. Ez teljesen más felállás, mint ami a szlovákiai magyar médiában eddig szerepelt, amikor egyik kollégája megpróbálta kisajátítani magának ezt a kérdést.
– Valóban, mind a hárman a koordinátorai lettünk ennek a témának, ám az igazság az, hogy ezt a kérdést mindhárman megörököltük. Az elmúlt időszak második felében az akkori kisebbségi intergroup szorgalmazott egy ilyen meghallgatást, ám mire átütötték a politikai érzéketlenség falát, kifutottak az időből. Így tudunk mi ezzel a kérdéssel mindjárt a ciklus elején foglalkozni, s ez kétségkívül előrelépés.

Hogy tudnak együttműködni?
– Nem könnyen, hiszen van, aki csak a saját világlátását szeretné belevinni a témába, s ezzel veszélyezteti az előrelépést. Van egy-két ember, aki megszállottja a tisztázatlan megbékélés témájának, mint a viccben, mindenről ez jut eszébe, ezt erőltetné mindenütt, ráadásul valamiféle kisebbségi minimummal kombinálva. Ez így nem lesz jó.

Ön diplomatikusan fogalmaz. Arra céloz, hogy Nagy József kollégája  létre szeretett volna hozni egy ilyen célzatú intergroupot is az EP-ben, de az igyekezete megbukott, jóformán senki nem támogatta a kezdeményezését?
– Én nem célozgatok semmire, de tény, hogy az említett kezdeményezés az utolsók közt végzett.

– Összefügg ez azzal, hogy az ön Megbékélés című írására nagyon érzékenyen reagált Surján László és az ő néhány hidas elvbarátja?
–  Az év végén kicsit elvonultam a világtól, nem olvastam az említett reakciókat. Ám hangsúlyozom, én nem személyekről írtam, az én írásomban nevek nem szerepelnek. Én csak azt mondom, hogy legyünk tisztességesek az emberekkel szemben, s ne áltassuk az egyszerű falusi polgárokat azzal, hogy ha aláírnak bármiféle papírokat arról, hogy ők személy szerint meg akarnak békülni a szlovákokkal vagy a románokkal (ami egyébként tiszteletre méltó igyekezet), akkor attól a nemzetek közötti megbékélés nagy ügye komolyan előrehalad. Legfelsőbb politikai akarat és kölcsönösség nélkül nem jöhet létre igazi kiegyezés, ezt Európa nyugati felén is pontosan látják. Egyoldalúan erőltetni ezt a témát pedig a Károlyi Mihály-i habitus felélesztése, amely káros volt száz évvel ezelőtt is és káros ma is, mert csökkenti a nemzeti immunrendszer hatékonyságát.

– S mi a gond a kisebbségi minimummal?
– Nézze, ez szakmai kérdés, valaki vagy ért hozzá, vagy pedig nem. Az EU-ban nem minimumok kellenek, hanem hatékony kisebbségvédelem, a kisebbségi közösségek nyelveinek, kultúrájának, oktatási rendszereinek hatékony védelme, s ehhez megfelelő intézményrendszer. Erre kell felhívnunk a figyelmet, ebben az irányban kell elindulnunk. Ráadásul nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az EP-nek nincsenek megfelelő jogkörei egy ilyen kezdeményezés elindítására, azokat is átgondoltan kell megszerezni. Jelen pillanatban a tagországok térfelén pattog a labda, s bizony kapásból fel tudok sorolni öt-hat olyan tagországot, amely kapva kap a kisebbségi minimum-témán és azt mondja, rendben, akkor tegyük meg kötelező minimumnak mondjuk a legnagyobb európai kisebbségnek, a roma kisebbségnek megfelelő minimumot. S máris  akkora öngólt lőttünk, hogy szakad a háló. Más kell ide: az Európa Tanács által kidolgozott eddigi dokumentumok bevitele az EU jogrendjébe, az a hatékony út.

Melyik a másik két téma?
– Az Európai Polgári Kezdeményezések témája, illetve a kisebbségi autonómia kérdése.

A polgári kezdeményezések közül eddig egy sem volt sikeres.
– Ez a gond. A kezdeményezés ugyanis lehetővé teszi, hogy 1 millió – és a tagállamok legalább egynegyedéből származó – polgár közvetlenül felkérje az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogi aktusokra vonatkozó javaslatokat a hatáskörébe tartozó területeken. A polgári kezdeményezések szervezőinek (az ún. polgári bizottságnak, mely legalább hét olyan uniós polgárból áll, akik legalább hét különböző tagállamban rendelkeznek lakóhellyel) egy év áll a rendelkezésükre, hogy összegyűjtsék a szükséges támogató nyilatkozatokat. A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak igazolniuk kell az érvényes nyilatkozatok számát. A Bizottságnak ezt követően 3 hónap áll a rendelkezésére, hogy megvizsgálja a kezdeményezést, és döntsön arról, hogyan szándékozik eljárni az ügyben. Nos tény, hogy az eddigi kezdeményezéseket a Bizottság mind megbuktatta, beleértve a FUEN, tehát az Európai Kisebbségek Föderalisztikus Uniója kezdeményezését is, amelynek az MKP tagja, s amely a kisebbségi jogok európai szintű kezelésére hívta volna fel a figyelmet. Októberben részt vettem egy tanácskozáson, ahol sokunknak nem tetszett a Bizottság (tehát az európai kormány) ilyetén hozzáállása. Kezdeményezésünkre az Európai Parlament vizsgálatot indított, s eme vizsgálat lefolytatásával két bizottságot, a Petíciós Bizottságot és az Alkotmányos Ügyek Bizottságát bízta meg. A Petíciós Bizottságban a néppárti frakció engem bízott meg az ügy vitelével, s örülök, hogy az Alkotmányos Ügyek Bizottságában Schöpflin György professzor úr a téma felelőse. A jelentés vélhetően júniusban kerül az asztalra.

– S az autonómia? Nem túl kemény dió ez?
Az EU tagállamai többségének alkotmánya vagy törvényei valamilyen formában tartalmazzák ezt a kifejezést, illetve szinonimáit. Örülök, hogy december végén létrejött a frakciók közötti, az őshonos kisebbségi közösségek jogaival foglalkozni hivatott intergroup. Már jeleztem a vezetésnek, hogy szeptemberben szeretném ott prezentáltatni az MKP autonómia-elképzelését.

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …