A Sólyom-ügy

A mai nap egyik híre bizonyára az lesz, hogy a luxembourgi európai bíróság elutasította Magyarország beadványát amiatt, hogy Szlovákia 2009. augusztus 21-én jegyzékben utasította el Sólyom László akkori magyar köztársasági elnök belépését Szlovákia területére. Az ítélet szerint Szlovákia nem sértette meg a nemzetközi jogot.

Ezt a hírt bizonyára többen fogják majd kommentálni. Miután magam nem voltam részese a rendezvény szervezésének  (Sólyom László komáromi civilek meghívására jött a szoboravatásra, amely rendezvényen, ugyancsak a szervezők kívánságára, politikus nem mondott beszédet, magam az MKP akkori elnökeként is csak vendégként vettem részt a rendezvényen), ám a véleményemet akkor is – és ma is – megkérdezték többen, így a sajtó képviselői is, ezért az alábbiakat szeretném elmondani:

  • A véleményem ugyanaz, mint akkor volt. Ez 2009-ben  sem elsősorban jogi kérdés volt, hanem politikai és az elemi illem kérdése. Sólyom László is, Bajnai Gordon akkori miniszterelnök is és a Balázs Péter által vezetett magyar külügyminisztérium is rosszul mérte fel a helyzetet. Ezt a nézetemet akkor is elmondtam nyilvánosan, akkor sem örültek neki.
  • Leginkább Sólyom László civil-orientációja bosszulta meg magát. A szervezés amatőr volt, az előkészítés gyenge. Az augusztus 21-ei dátum tényleg nem volt szerencsés.
  • Amatőr dolog volt a magyar külügyminisztériumtól az utolsó pillanatban, munkaszüneti napon átvenni a szlovák jegyzéket – akkor, amikor Sólyom László már Komárom határában járt. A jegyzéket át lehetett volna venni két órával később, a koszorúzás befejeztekor, s akkor nem lett volna hivatkozási alap.
  • Az a dokumentum, amire a szlovák kormány hivatkozott, akkor is  irreleváns volt. Miután telefonon kapcsolatba léptem Sólyom László elnök úr kíséretével, a magyar külügyminisztériummal és az akkori szlovák rendőrfőkapitánnyal is, aki Komáromban volt, azt javasoltam, hogy Sólyom László jöjjön át Komáromba, tegye le koszorúját a szobor elé, hajoljon meg, s utána  menjen vissza Magyarországra. Tekintettel az ott lévő nagy magyar tömegre és az erős rendőri készültségre, semmiféle atrocitás nem történt volna. A beszédét, tekintettel a kialakult durva atmoszférára, mondja el a nagykövet úr (ez így is történt), ne tegye ki magát a Komáromba importált, mintegy negyven észak-szlovákiai maticás bekiabálásainak, füttyének.
  • Annak, hogy Sólyom László nem jött át Komáromba, elsősorban a szlovákiai magyarok felé volt negatív üzenete.
  • A magyar külügyminisztérium tessék-lássék vitte tovább az ügyet, nem vagyok róla meggyőződve, hogy valóban jól akarták kezelni a témát. A beadvány sem volt szerencsésen megfogalmazva.

A ma nyilvánosságra hozott ítélet tehát  nem elsősorban nyereség a szlovák és veszteség a magyar oldalon, hanem tükör: a következetlen magyar magatartás tükre.

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …