Csáky Pál írásai, felszólalásai

Menekültek – szín és fonák

Megértem a tisztelt olvasót, ha most azonnal átugorja ezeket a sorokat, bizonyára nagyon elege van már a menekült-témából. Ez viszont baj, mert Európa az ilyen, a szellemi energia szempontjából lemerült állapotban rossz döntéseket hozhat. A jó hír ugyanis az, hogy a nagy, átfogó döntés még nem született meg ebben a …

Bővebben »

„Én is elzászi vagyok!”

Megbolondult ez a világ. Nem elég, hogy néhány Európán kívüli régió olyan őrültségeket produkál, amelyeket még néhány évvel ezelőtt sem feltételezett volna egyetlen épeszű ember sem. Megbolondult ez a világ. Nem elég, hogy néhány Európán kívüli régió olyan őrültségeket produkál, amelyeket még néhány évvel ezelőtt sem feltételezett volna egyetlen épeszű …

Bővebben »

„Puszkaszcibor”

Feltételezem, most meglepődik egy kicsit a tisztelt Olvasó, és megpróbálja kideríteni, a túlzott hőség vagy más nyári okok miatt csúszkáltak-e összevissza az ujjaim a számítógép billentyűzetén. Egyik sem: a címben szereplő szöveg ugyanis 2015. júniusában hangzott el Strasbourgban, a Régi Vámházhoz címzett vendéglő főpincérétől, imígyen: „puszkaszciborbudajkociszhidegkuti”. Most aztán még jobban …

Bővebben »

Éva elment

Vannak helyzetek, amikor az ember akkor viselkedik okosan, ha elcsendesül, és végiggondolja az összefüggéseket, amelyek az adott pillanathoz vezettek. A könnyek, az érzelmek ilyenkor nem sokat segítenek – persze, visszafogni sem érdemes őket. De az értelem talán hasznosabb partner ilyen pillanatokban. Idén júniusban kellene találkoznunk a negyvenedik érettségi találkozónkon. Emlékszem, …

Bővebben »

A nehezebb utak igaza – Főhajtás Esterházy emléke előtt

Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselője a budapesti Szép utcában található Esterházy János emléktáblája előtt tartotta meg ünnepi beszédjét március 8-án. Az alábbiakban olvasható a teljes beszéd. Amikor körülnézek a tisztelt egybegyűlteken, megint az jut eszembe, ami a hasonló összejöveteleken oly gyakran: az elkötelezett emberek kiállása. Azoké, …

Bővebben »

Tiszteletet a bencéseknek

Az igazság az, hogy az agyam és a szívem nem fogadja be a történteket: Pázmány Péter egyházmegyéje konfliktust gerjesztett a bencés renddel. Hívő emberként lemerevedtem e hír hallatán s akaratom küzd az egyetlen lehetséges magyarázat ellen: a jelenlegi, félig magyar nagyszombati érseket akarják valakik a háttérből (megint ez a furcsa …

Bővebben »

Ide jutottunk – 25 év után

Tavaly emlékeztünk meg az ún. bársonyos forradalom 25. évfordulójáról. Már aki megemlékezett, természetesen, hiszen olyan is van, aki azt mondja, semmit nem vett észre negyedszázaddal ezelőtt. (Tényleg, felmelegíthető a szakállas vicc: ha nincs forradalom 1989-ben, ki lenne ma a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke? Robert Fico, természetesen!)

Bővebben »

„Ez, kérem, becsület dolga”

Nézem az idős embert, ősz fejét, sovány arcát, egyenes tartását – és meg kell, hogy valljam, szimpatikus nekem. Szimpatikus az a határozottság is, amellyel a szavait megformálja. Jóval nyolcvan fölött jár, a mozgása már darabos, nehézkes, de az akarat ott sugárzik a mondataiból. Sokan nem is értik, mit akar: egy …

Bővebben »

Új év, új esély

Itt van egy új, vizualitásában is érdekesnek ígérkező év, amely nem csak tisztelettel, visszafogottan kopogott az ajtón, de egyenesen ránk zuhant. Magával hozott némi bizonytalanságot, némi félelmet a jövőtől – de bizonyos reményt is arra, hogy kellő összeszedettséggel reményteljesebben tudunk előre haladni, mint elődeink száz évvel ezelőtt.

Bővebben »