„Csönd van, de ez lehet, hogy a temetőbe vezető út csöndje“

A közelgő tisztújítás alkalmából Csáky Pállal, az MKP egykori elnökével beszélgettünk a tavalyi választásokról, az időszerű politikai helyzetről, és személyes  ambícióiról.

– Hosszú hallgatás után ad ismét interjút. Önkéntes volt a háttérbe húzódása a választások után?

– Abban a történetben, ami tavaly június óta zajlik velünk, nem az én személyes sztorim, vagy a párt helyzete az igazán fontos, hanem a szlovákiai magyar közösség lehetőségei. Dél-Szlovákiának most nincs igazi érdekképviselete, panaszkodnak az emberek, s a kormány is mostohagyerekként  kezeli a régiót. Úgy gondolom, az én személyes politikai tevékenységem is hozzájárult némiképp a helyzet kialakulásához, ezért lemondtam az elnöki posztról. A közéletben semmi nem történhet következmények nélkül, ezért bár a tavalyi kongresszuson jelöltek az átmeneti elnökségbe, nem vállaltam szerepet arra az időszakra. Most, hogy új négyéves időszak kezdődik, beálltam a sor végére. Bizalmat kaptam a Pozsony-óvárosi  alapszervezettől,  így részt vehettem a járási konferencián. Ott is bizalmat kaptam, kongresszusi küldött lettem. Minden szinten bizalmat kértem, úgy gondolom, ez így korrekt. A kongresszuson tehát nem előjogok, hanem a valamennyi lépcsőfokon megszavazott bizalom birtokában veszek részt.

– Az elmúlt fél évben mivel foglalkozott?

– Lényegében ugyanazt a munkát végeztem, mint eddig, csak más körülmények között. Kicsivel több időm jutott az írásra, a helyzet úgy hozta, hogy most már két könyvet is írok egyszerre. Egyre gyakrabban közlök publicisztikai írásokat is.

– Rendszeresen  publikál a facebookos oldalán keresztül, az MKP-ban kevés hasonló politikus van. Miként jött az internetre való kivonulás ötlete?

– Nem új dolog, hogy közéleti írásokat jelentetek meg. Eddig tíz könyvet írtam, abból hat publicisztikai kötet volt. Most csak visszatértem ahhoz, amit mindig is csináltam, azzal együtt, hogy az írásaim formája némileg változott – csakúgy, mint a világ körülöttem. Az igazat megvallva a facebookos tevékenységgel kapcsolatban vannak fenntartásaim,  de a kollégáim javaslatára mégiscsak elkezdtem ott közzétenni az írásaimat. Két dolgot vettem észre: egyrészt van egy réteg, amely ezt igényli, és megtisztelő a számomra, hogy az írásaimat ezrek, tízezrek olvassák. Másrészt  személyesen is tapasztalom, hogy a szlovákiai magyar véleményformáló réteg olvas, sok visszajelzést kapok. Az írásaim szubjektívek, amíg tematizálhatom  a közbeszédet, ezt fogom tenni.

– A visszajelzéseket is olvassa?

– Igen. Néha viszont szándékosan nem kapcsolódok be a vitába, nehogy az legyen valakinek a benyomása, hogy azt akarom, enyém legyen az utolsó szó. A facebook egy érdekes és viszonylag jól működő  elektronikus  és szociális háló.

– Blogokat, hírportálokat  is rendszeresen figyelemmel követ, vagy a hagyományos sajtót részesíti előnyben?

– Úgy érzem, az olvasási szokásaim nagyon eltolódtak az elektronikus sajtó irányába – rugalmasabb, gyorsabb, könnyebb visszakeresni. Rendszeresen olvasom a magyarországi, a csehországi, a német és az angol elektronikus sajtót is.

A választások öröksége

– Az MKP vállaira súlyos örökségként nehezedik a 2010-es választások végeredménye, amelyet sokan részben önnek is tulajdonítanak.  Akkoriban előszeretettel hangoztatta, hogy a MKP számára 8–9 százalékos eredmény elérése lehet a cél, de a párt be sem került a parlamentbe. Nem volt ez hiba?

– Nagyon remélem, hogy ez csak egyszeri megingás volt a szlovákiai magyar társadalomban.  Kisebbfajta csoda volt, hogy a jelenlegi helyzet előállt. Már akkor is látható volt, hogy a választások után egy instabil képződmény jön létre, ám a jelenlegi koalíció nagyon alulteljesít. Felelőtlen politikájukkal Robert Fico diadalmas visszatértét készítik elő, a Smer elnökének ráadásul nem lesz szüksége partnerre, abszolút többséget szerezhet.

– Csakhogy nem mindegy, hogy az MKP milyen kiindulóhelyzetből várja a politikai helyzet ismételt megváltozását, márpedig a párt nem tagja a parlamentnek. Nem lett volna célravezetőbb a fokozott választási részvételre buzdítani az embereket, mint a 8–9 százalékos várható eredményt sulykolni a választókba, s így megnyugtatni őket?

– Mi azt kértük, hogy minél többen vegyenek részt a választásokon. Egy pillanatig nem állítom, hogy minden megnyilvánulásunk pontos és helyes volt

– nem gondoltuk  volna, hogy a szlovákiai magyar társadalmat így el lehet bizonytalanítani. Ettől sokkal jobban tiszteltem a szlovákiai magyar polgár autonóm gondolkodását, egyébként pedig én voltam az egyedüli, aki személyes következtetéseket is levont az eredményből.

– A kampány során nem voltak olyan jelek, amelyek azt mutatták, hogy rossz irányba vezet az MKP választott stratégiája?

– Nem, és ezt azóta is sokszor megkérdeztem a választópolgároktól; nagyon jó hangulatú kampányt vezettünk. A választások után beszéltem Haulík úrral, az MVK közvélemény-kutató intézet igazgatójával. Elmondta, szerinte azért nem tudták pontosan előrejelezni támogatottságunkat, mert nem mondtak nekik igazat az emberek. A szlovákiai magyar fejekben valószínűleg nagy zavarodottság volt, két ügynökség nagy mintán elvégzett exit poll fel- mérése is kimutatta, hogy az MKP parlamenti párt. A döntéseknek viszont mindig következményeik vannak, és a szlovákiai magyar választók is látják, milyen következményekkel járt az ő döntésük. Dél-Szlovákiának ma nincs hatékony parlamenti képviselete, s a dél-szlovákiai régió eléggé kiszolgáltatott.

– További problémát okozott az ön egyik központi üzenete a Híd és a Smer vélt kapcsolatairól, ami utalások szintjén többször is elhangzott,  s Ön ezért most pereskedik is…

– Ez nem jó kifejezés. Volt kollégáim sértődékeny hajlamaiknak köszönhetően bírósági eljárást kezdeményeztek ellenem azért, mert elmondtam róluk a véleményemet. Én nem pereskedek, a szlovák törvények alapján viszont részese kell, hogy legyek egy ilyen folyamatnak, amelyet egyébként szerencsétlennek és károsnak tartok. [Megjegyzés: azóta két független bíróság  döntött Csáky Pál javára Bugár Bélával szemben.]

– Többek között ez a peres eljárás is emlékezteti a választókat arra, hogy ön szerint a Híd és a Smer között van valamiféle politikai kapcsolat. A Híd viszont a választások után rácáfolt erre az értesülésre,  és a jobboldali pártokkal  alakított koalíciót.

– Ne a deformált sajtóértesülésekre támaszkodjunk; amit a másik oldalon sérelmeznek, az két dolog: nem tisztázott a Híd politikai és gazdasági hát- tere, a szlovákiai magyar közösség megosztása pedig bűn, és problémákat okoz. Az első részhez kapcsolódó részinformáció, hogy a Híd megalakulását a Smer támogatta, ez felelt meg leginkább a párt érdekeinek. Látjuk, mi történik Kassa városában, milyen érdek-összefonódásokról  ír a sajtó, milyen emberek maradtak a posztjukon a kormányváltás után. Az elmúlt nyolc hó- nap egyik legnagyobb botránya pedig a főügyészválasztáshoz kötődik; a parlamentből kiszivárgó hírek egy része utalt arra, ki szavazhatott a Smerrel. Úgy gondolom, hogy ezek komoly összefüggések.

– A kampányban  vitára adott okot, hogy amíg ön a Hídat a Smerrel hozta összefüggésbe, saját maga és az MKP nevében nem határolódott el a Ficóékkal való együttműködéstől.

– Ezt én hónapokkal a választások után is furcsa felvetésnek érzem. Ha megnézi a politológusok véleményét az adott időszakból, sokan állították, hogy veszélyes politikai karanténba  zárni Robert Ficót. A választási eredmények alapján kevésen múlott, hogy az MKP nem került királycsináló szerepbe – ha a párt és a HZDS bejut a parlamentbe, a Híd pedig nem, akkor Robert Fico rákényszerült volna, hogy fenntartsa a korábbi koalíciót. Nem vettem magamra azt a terhet, hogy Robert Fico kijelentse, muszáj továbbra is a korábbi partnereivel kormányoznia. Mi azt mondtuk, le akarjuk váltani azt a kormányt, elsősorban a jobboldali koalíció pártján állunk, de számunkra létkérdés, hogy ne az SNS kerüljön kormányra.

– Elméleti lehetőségekről beszélünk, miközben a gyakorlat Fico ellenzékét igazolta – amihez egyébként a Híd is csatlakozott nem sokkal a választások előtt. Ennek fényében nem tűnik hibának az MKP stratégiája?

– A mai szempontok szerint ítéli meg ezt a dolgot. Nem szeretném, ha az Ön által elmondott mondat később úgy módosulna, hogy Robert Fico kormányzása után tizenkét-tizennégy hónapra alakult egy olyan átmeneti koalíció, amely azt eredményezte, hogy a Smer abszolút többséggel tér vissza. Kipróbálatlan pártok és kipróbálatlan emberek alakítottak kormánykoalíciót, öncélú, durva vitáikkal nem az emberek problémáit oldják meg, hanem Fico visszatérését készítik elő. A tömjénnel bánjunk takarékosabban.

Az MKP jövője

– A párt fontos események  előtt áll, zajlik a tisztújítás. Egyre többször felmerül a kérdés, vajon Csáky Pál ringbe száll-e a pártelnöki posztért?

– Itt sokkal többről van szó, mint bárki tisztségéről, vagy a személyes sor- sáról. A kérdés mellett mintha elsikkadna, mit is fog kezdeni az MKP a kongresszus után, milyen arcok és személyiségek fogják továbbvinni a párt politikáját. Csáky Pál tavaly mindenkinek megmutatta, hogy neki nem a szék a fontos, hanem az ügy és a téma. Hiányzik egy stabil és erős MKP a politikából, a parlamentből, és talán a kormányból is. A párt akkor cselekszik majd okosan a kongresszuson, ha a szóba jöhető személyiségek közül a maximális potenciált képviselő erőt választja be a párt vezetésébe. Nem titkolom, hogy ezekben a napokban is többen megkeresnek azzal, valamilyen szerepet vál- lalnom kellene a pártvezetésben, de erről nem én döntök, hanem a kongresszus.

– Ha jól értelmezem  a szavait, a kongresszusig ebben a kérdésben ön nem is foglal állást?

– A kongresszus megválasztja a jelölőbizottságot, amely majd megteszik a jelöléseket. Mindaddig  ezek csak véleménynyilvánítások és politikai játékok; nem akarom magamat előzetesen semmilyen posztra vizionálni.

– Viszont Berényi József ezt megtette, nyilvánosan bejelentette, hogy indul az elnöki posztért.

– Mindenkinek joga van bármilyen információt nyilvánosságra hozni, el- mondani a saját nézeteit azzal kapcsolatban, miként látja a párt vezetését a jövőben.

– Ön miként értékelné az MKP elmúlt fél évét?

– Kérem, értse meg, erre a kérdésre nem válaszolhatok, tekintettel arra, hogy semmiféle testületnek nem vagyok tagja az MKP-ban, és nem tartanám etikusnak. Ha lesz mondanivalóm, azt elmondom a kongresszuson, de nem a médiában. Így tartom korrektnek. Párton belül egyébként nagyon gyakran konzultálunk a véleményünkről.

– A jövőre vonatkozóan van valamilyen elképzelése a pártot tekintve?

– Az MKP-nak vissza kell hangolódnia  a realitásokra, meg kell küzdenie az emberek  fejében levő téveszmékkel. Sok szociológus, politológus, újságíró korábban azt mondta, a szlovákokkal akkor lehet együttműködni, ha létrejön egy vegyes párt, amely iránt a szlovák oldalon is nagyobb az empátia – ez nem működik. Azt is mondták, ha szlovák politikusok magyar szavazatokkal jutnak be a parlamentbe, tevékenyen is képviselni tudják majd a magyok érdekeit – ez sem működik. Ahogy az sem, hogy az új képviselők job- bak lesznek, mint a kipróbált politikusok. Az sem igaz , hogy Robert Fico lecserélése után az új kormány jobban odafigyel az emberek véleményére. Az MKP-nak is váltania kell: a magyar téma továbbvitele mellett a napi gazda- sági, regionális, mezőgazdasági, szociális témákkal is hangsúlyosabban kell foglalkoznia.

– A jelenlegi körülmények között mely pártok számítanak  az MKP természetes szövetségesének?

– Miután az MKP tagja az Európai Néppártnak, természetesen az SDKÚ és a KDH áll közel hozzánk, szerves partnerünknek tekinthető. A Dél- Szlovákiát érintő, vagy a magyar ügyekben viszont ez a két párt nem fogja a kisujját sem megmozdítani. A szlovák pártok és az értelmiség, sajnos, húsz éve nem kínál nekünk semmit. Erdélyben előrelépés történt a magyarok ügyében, Délvidéken kulturális autonómiát  kaptak a kisebbségek, s odáig jutottunk, hogy a Balkán attól tart, kisebbségi kérdésekben ne csússzanak le egy közép-európai  ország, Szlovákia szintjére.

– Nem érzi úgy, hogy saját személye beszűkíti az MKP politikai lehetőségeit? Az utóbbi időben Csáky Pál megítélése bizonyos szlovákok  részéről szélsőségesebbé vált.

– Ez egy játék, bárkire rá lehet fogni, milyen nézetei vannak, ezzel le lehet választani a politikai elitet a bázisról. E helyett inkább azt kell megnézni, hogy az érintett politikus a tevékenységével eddig milyen célt szolgált. Úgy néz ki, hogy a szlovákiai magyar társadalomban van bizonyos támogatottságom, elég megnézni a preferenciaszavazataim arányát a választások után. Szlovák részről mindig igyekezni fognak minket egymással szembefordítani. Ön most teljes komolysággal azt kérdezte tőlem, hogy mi a véleményem a minket leradírozni szándékozó szlovák igyekezetről. Még a szlovákiai magyarok egy része is hagyja magát belemanőverezni  egy olyan véleménybe, hogy az MKP bizonyos vezetői szélsőségesek, csak azért, mert többletjogokat vívnának ki a magyaroknak. De milyen a kínálat? A jelenlegi kormány  alig néhány milliméterrel kezeli jobban a magyar ügyeket, mint a Fico-kormány. Csendesebb a háztartás, és nincs üvöltözés, de az alaptémák nem oldódtak meg. A nyelvtörvényben ott vannak a szankciók, az állami szimbólumokról szóló bigott törvény megmaradt, az állampolgárság kérdésében nem tudtak megállapodni. Amíg Slota és Fico üvöltve akartak minket víz alá nyomni, most mosolyogva teszik ugyanezt. Csönd van, de ez lehet, hogy a temetőbe vezető út csöndje.

– Ön egyébként kérvényezte a magyar állampolgárságot?

– A magyar állampolgársági törvény érdekes, egyéni megoldást kínál mindenki számára. Aki úgy dönt, kéri, aki pedig nem szeretné, nem kéri. Amíg ilyen paranoid állapotok uralkodnak Szlovákiában, addig hasonló kérdéseket nem kellene feltennünk egymásnak, és erre nem is kellene válaszolnom.

(2011.  március 31., Tokár Géza, bumm)