Felemás negyedszázad – sikeres vagy elfuserált rendszerváltás?

Huszonöt évvel az első szabad választás után bizonyára indokolt visszanézni arra az útra, amely mögöttünk van. És talán szükséges feltenni a kérdést önmagunk számára is, mi az, amit sikerült megvalósítanunk az álmainkból, és mi az, amit nem. Annak is a tudatában kell lennünk, persze, hogy a végső értékelést majd az utókor alkotja meg. Mi részesei voltunk a folyamatnak, s történelmileg ilyen rövid idő távlatából nem kerülhetjük el a szubjektív hatásokat sem, amelyek torzíthatják értékelésünket.

A kilencvenes évek elején, a nagy felbuzdulás éveiben magam is azt hittem, egy jobb, problémamentesebb világot tudunk majd az utódainkra hagyni. Nem így történt: azért, mert az emberi rosszindulat, a nagyravágyás és a butaság bővített módon képes újratermelni önmagát. Időközben megjelent az Iszlám Állam nevű szélsőséges szervezet, amely muzulmán világbirodalomról álmodik. Újraéledt az orosz nacionalizmus is, amely a pánszláv birodalmi álmokat gerjesztette újra. Az Egyesült Államok belebonyolódott néhány átláthatatlan kalandba, forrong a muzulmán világ, az Európai Unió pedig továbbra is köldöknézéssel van elfoglalva. Közben pedig a világ számos helyén új hatalmak jelentik be igényüket arra, hogy globális játékosok legyenek. Kína, India és Latin-Amerika némely államai már itt kopogtatnak az ajtón. Európa politikailag és gazdasági szempontból is visszacsúszóban van, ugyanakkor néhány uniós tagország a nemzetállami jogkörök megerősítése irányában ágál. Reakció ez egyben a brüsszeli nehézkességre, reakció a jelenlegi szerkezet bonyolult voltára – ugyanakkor lényegében zsákutca. Azt ugyanis senki nem gondolhatja komolyan, hogy a mainál akár egy húsz százalékkal erősebb Magyarország, Szlovákia vagy Csehország eredményesebb játékos lehetne a világpalettán, mint a jelenlegi Európai Unió. Az igazi versenytársak ugyanis egy ennyire integrált világban ma már nem elsősorban a szomszédok, hanem a globális hatalmak.

Magyarország is belegabalyodott a kétszer kétharmados győzelembe. Ez indokolatlanul megemelte a gőzt néhányak fejében, és feleslegesen olyan pályára sodorta Magyarországot, amelyen egyre nehezebb a magyar érdekérvényesítés ügye. Érzik ezt a szomszédok is, ki is használják néha ezt a helyzetet. Magyarország sajnálatos módon  visszacsúszott a térség vezető országa pozíciójából, s ez kihat az ország közigazgatási határain kívül élő magyarság sorsára is.

Károkat okoz nekünk a szlovákiai magyar megosztottság is. Azt az irreális elképzelést, hogy majd egy szlovák–magyar társaság lehet a felvidéki magyarság megmentője, soha nem lehetett komolyan venni. Itt is egyértelműen személyes és csoportérdekek megjelenítéséről van szó, amely az esetek többségében inkább csökkenti, mint növeli érdekérvényesítő képességeinket. A helyi, regionális és országos szintű egymásnak feszülés rengeteg energiát pazarol el. Ez esetben is érvényes, hogy a kettő kevesebb, mint az egy.

Itt állunk 2015 végén. Nem szívderítő panoráma – de igaz. S ez a könyv az igazságot szeretné keresni.

Csáky Pál

Cikkajánló

nagy_kadar_1

Megelevenedik Nagy Imre és Kádár János „hitvitája”

Egy nap az örökkévalóságból címmel nemzeti ünnepünkön mutatja be Csáky Pál új drámáját a budapesti József …