Felemás negyedszázad – sikeres vagy elfuserált rendszerváltás?

Huszonöt évvel az első szabad választás után bizonyára indokolt visszanézni arra az útra, amely mögöttünk van. És talán szükséges feltenni a kérdést önmagunk számára is, mi az, amit sikerült megvalósítanunk az álmainkból, és mi az, amit nem. Annak is a tudatában kell lennünk, persze, hogy a végső értékelést majd az utókor alkotja meg. Mi részesei voltunk a folyamatnak, s történelmileg ilyen rövid idő távlatából nem kerülhetjük el a szubjektív hatásokat sem, amelyek torzíthatják értékelésünket.

A kilencvenes évek elején, a nagy felbuzdulás éveiben magam is azt hittem, egy jobb, problémamentesebb világot tudunk majd az utódainkra hagyni. Nem így történt: azért, mert az emberi rosszindulat, a nagyravágyás és a butaság bővített módon képes újratermelni önmagát. Időközben megjelent az Iszlám Állam nevű szélsőséges szervezet, amely muzulmán világbirodalomról álmodik. Újraéledt az orosz nacionalizmus is, amely a pánszláv birodalmi álmokat gerjesztette újra. Az Egyesült Államok belebonyolódott néhány átláthatatlan kalandba, forrong a muzulmán világ, az Európai Unió pedig továbbra is köldöknézéssel van elfoglalva. Közben pedig a világ számos helyén új hatalmak jelentik be igényüket arra, hogy globális játékosok legyenek. Kína, India és Latin-Amerika némely államai már itt kopogtatnak az ajtón. Európa politikailag és gazdasági szempontból is visszacsúszóban van, ugyanakkor néhány uniós tagország a nemzetállami jogkörök megerősítése irányában ágál. Reakció ez egyben a brüsszeli nehézkességre, reakció a jelenlegi szerkezet bonyolult voltára – ugyanakkor lényegében zsákutca. Azt ugyanis senki nem gondolhatja komolyan, hogy a mainál akár egy húsz százalékkal erősebb Magyarország, Szlovákia vagy Csehország eredményesebb játékos lehetne a világpalettán, mint a jelenlegi Európai Unió. Az igazi versenytársak ugyanis egy ennyire integrált világban ma már nem elsősorban a szomszédok, hanem a globális hatalmak.

Magyarország is belegabalyodott a kétszer kétharmados győzelembe. Ez indokolatlanul megemelte a gőzt néhányak fejében, és feleslegesen olyan pályára sodorta Magyarországot, amelyen egyre nehezebb a magyar érdekérvényesítés ügye. Érzik ezt a szomszédok is, ki is használják néha ezt a helyzetet. Magyarország sajnálatos módon  visszacsúszott a térség vezető országa pozíciójából, s ez kihat az ország közigazgatási határain kívül élő magyarság sorsára is.

Károkat okoz nekünk a szlovákiai magyar megosztottság is. Azt az irreális elképzelést, hogy majd egy szlovák–magyar társaság lehet a felvidéki magyarság megmentője, soha nem lehetett komolyan venni. Itt is egyértelműen személyes és csoportérdekek megjelenítéséről van szó, amely az esetek többségében inkább csökkenti, mint növeli érdekérvényesítő képességeinket. A helyi, regionális és országos szintű egymásnak feszülés rengeteg energiát pazarol el. Ez esetben is érvényes, hogy a kettő kevesebb, mint az egy.

Itt állunk 2015 végén. Nem szívderítő panoráma – de igaz. S ez a könyv az igazságot szeretné keresni.

Csáky Pál

Cikkajánló

Az őshonos kisebbségek védelme egy újabb parlamenti jelentésben kapott helyet

Az Európai Parlament ez évi utolsó plenáris ülésén elfogadta az uniós polgárságról szóló 2017-es évi …