Fontos uniós kisebbségvédelmi dokumentumról szavaz szerdán az EP plénuma

POZSONY, BRÜSSZEL. Az Európai Parlament Petíciós Bizottsága január 23-ai ülésén 23 támogató szavazattal, 2 ellenszavazat mellett megszavazta a Csáky Pál brüsszeli irodája által kidolgozott, A kisebbségek védelme és hátrányos megkülönböztetésük tiltása az EU tagállamaiban című határozattervezetet. A dokumentumról február 7-én hoz majd végleges döntést az Európai Parlament plénuma. Annak részleteiről és a felvidéki magyarokat érintő petíciókról is kérdeztük az MKP európai parlamenti képviselőjét, Csáky Pált.

(Csáky Pál, O.N. felvétele)

– Teljes mértékben új, hiánypótló anyagról van-e szó, vagy uniós berkekben már korábban is született az őshonos kisebbségekről szóló többé-kevésbé fontos dokumentum?

– Két dolog teljesen új ezzel a dokumentummal kapcsolatban. Az egyik: mivel sokakat, így engem is huzamosabb ideje bosszantott, hogy az Európai Unió gyakran hangzatos módon védte a kisebbségi jogokat az EU területén kívül, tehát Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában, eközben az EU-n belül a kisebbségvédelem tabutémának számított. A másik pedig az volt, hogy ha pedig a „kisebbség“ szó elhangzott az EP-ben folyó viták során, akkor a felvidéki elődeim, Bauer Edit és Mészáros Alajos, illetve a magyarországi EP-képviselők, elsősorban Gál Kinga is mindig arra figyelmeztettek, hogy a képviselők többsége az alatt vallási vagy szexuális kisebbségeket ért, mintha őshonos kisebbségek nem is léteznének. E témát 2014 óta az Intergroup-on belül próbáljuk másként kezelni.

– Milyen pilléreken áll ez a határozattervezet? Indokolja-e bármi is az időzítést, miért éppen most volt itt az ideje a tervezet elkészítésének, illetve a megszavazásához talán végre a kellő politikai akarat is megvan?

– Hozzávetőleg két évnyi előkészület után most már végre az EP összes frakciója támogatni tudta egy ilyen dokumentum megszületését. A folyamatnak azonban több lépcsőfoka volt. A PETI egyik ülésén két éve kisebbségi problémákkal foglalkozó petíciókat vitattunk meg, elég sikeresen, az ülést akkor én elnököltem. Mivel időközben több országból érkeztek hozzánk petíciók, fontosnak tartottam, hogy tavaly egy kisebbségi meghallgatást is tartsunk, amelyen meghívott szakértők jelenlétében mélységeiben is foglalkoztunk egy-egy témával. Amikor aztkövetően tőlem többen megkérdezték, hogy e téren most már rendben van-e minden, azt feleltem, hogy nincs, mivel a szó elszáll, az írás megmarad, tehát valamilyen dokumentum is kellene. Ettől egyesek megijedtek, s elég hosszú vita bontakozott ki. Majd tavaly szeptemberben a koordinátorok tanácsa hivatalosan tárgyalta a vonatkozó kérést. Egy munkacsoportot hoztak létre, amelynek én lettem a vezetője, s idén januárban annak tagjaival együtt hoztuk tető alá ezt a kisebbségekkel első ízben foglalkozó határozat-tervezetet. Eddig ugyanis csak jelentések születtek olyan témákban, amelyekről az EP véleményt nyilvánított, majd azok valamilyen módon elfogadásra kerültek, ám általában csak a szekrények alján végezték. A szerdán szavazásra kerülő dokumentumunk azonban ettől több: egy határozat, amely utolsó mondata úgy hangzik, az EP arra kötelezi annak elnökét, hogy ezt a dokumentumok küldje el az Európai Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, illetve az összes uniós tagállam valamennyi kormányának és parlamentjének azzal, hogy a politikájukban az itt lefektetett elveket alkalmazzák. Tehát egy ez egy sokkal erőteljesebb dokumentum, mint a jelentések, és egy-másfél év múlva az EP ellenőrzi majd azt, hogy az milyen hatást gyakorolt az EU-n belül.

– Ez a mérföldkőnek számító dokumentum tehát a PETI hivatalos javaslatává vált, amelyről eszerint február 7-én hoz majd végleges döntést az Európai Parlament plénuma. Előfordulhat, hogy a nemkívánatos ellenszél azt leseperheti a szerdai tanácskozás napirendjéről, illetve sor kerülhet-e tartalmának részleges módosítására?

– A PETI ezt a házszabály azon vonatkozó cikkelye értelmében nyújtotta be, hogy ne lehessen változtatni a szövegén. A PETI-n belüli decemberi és januári vita során még lehetett módosítani a szövegen, de a bizottsági megszavazásával elnyerte végleges formáját, abban tehát változtatások már nem eszközölhetők. Szerdán már csak igennel vagy nemmel szavazhat minden képviselő és minden parlamenti frakció. Remélhetőleg elkerülnek minket a nemkívánatos ellenszelek.

– Ha a plénum pozitívan dönt, a jövőben a kisebbségek diszkriminációja esetén milyen válaszlépésekre számíthatnak az adott ügyben érintett tagállamok kormányai?

– Az érintett kormányoknak elemezniük kell majd a kialakult helyzetet és készíteniük kell egy arról szóló jelentést, hogy az ajánlásokat hogyan iktatták be az egyes államok politikájába. Tizenkét-tizenhat hónap van arra, hogy mindezt az EP ellenőrizze, s egy jelentés készüljön a végrehajtásról. Hangsúlyozom: a határozat kötelező érvényű lesz az uniós tagállamok, valamint a brüsszeli EB és ET számára. A szerdai szavazás előtt minden képviselő, illetve frakció csak egy dolgot mérlegelhet – azt, hogy igennel vagy nemmel fog-e szavazni. Tény, hogy a petíciós bizottsági szavazás meglepően jól sikerült, 23 támogató és csak 2 ellenszavazat volt, tehát kimondható, hogy a frakciók javarésze támogatja a dokumentumban foglaltakat. Ha ugyanilyen jól sikerül a szerdai szavazás is, akkor az egy komoly hivatkozási alap lesz az EU-ban élő kisebbségek számára.

– Eközben zajlik az aláírásgyűjtés a Minority SafePack-hez. Múlt heti hír, hogy 600 ezer aláírás van meg a szükséges egymillióból. Annak a kezdeményezésnek az a célja, hogy az EU törvényben védje az őshonos kisebbségeket. Az ön által is jegyzett határozattervezet és a FUEN kezdeményezése mennyire találkozik, s erősítheti-e egymást a két szándék?

– Utoljára három napja, csütörtökön beszéltem a FUEN elnökével, Vincze Lóránt úrral. Abban egyeztünk meg, hogy a határozat elfogadása után közös sajtótájékoztatót tartunk majd Brüsszelben, ahol a FUEN üdvözli az EP dokumentumát. A mi határozatunk ugyanezt teszi: utal arra, hogy európai polgárok százezrei kérik az Európai Bizottságtól, dolgozzon ki jogi normát az őshonos kisebbségek védelmére az EU-ban. Tehát a két kezdeményezés nemcsak szinkronban van, hanem erősíti is egymást. Ez még abban az esetben is érvényes, ha netán – ne adj Isten – nem gyűlne össze az 1 millió aláírás a FUEN kezdeményezése alatt, hanem „csak” mondjuk 890 ezer. Az is egy komoly szám, s a FUEN  az Európai Parlament határozata birtokában abban az esetben is nagyobb eséllyel kérheti az Európai Bizottságtól a kisebbségvédelmi norma megszületését.

– Nemrég két felvidéki fiatal, Orosz Örs és Méry János az általuk beterjeszett petíciók, vagyis a veszélyes pozsonyvereknyei hulladéklerakat és az élelmiszerek unión belüli különböző minőségének ügyében járt az Európai Parlamentben. Panaszukat január 22-én és 23-án tárgyalta a PETI. Várhatóak-e további fejlemények petícióik kapcsán?

– Mindkét ügyben történt már előrelépés. A Méry János-féle élelmiszerminőségre vonatkozó petíció bizottság általi megtárgyalásakor elhangzott, hogy egy akciótervet kell előkészíteni. Nem gondoltuk, hogy ez ennyire gyorsan megy majd. Például Juncker EB-elnök nemrég azt nyilatkozta, hogy ez ügyben lépni fognak, nyomást gyakorolnak az illetékesekre. Büszke vagyok arra, hogy ezt az ügyet éppen egy felvidéki magyar fiatal, Méry János vállalta fel. Fontos lenne, hogy további fiataljaink is kiálljanak az efféle ügyek mellett, ezért is karoltam fel őket.

A vereknyei hulladéklerakat ügyével már  a korábbi vereknyei lerakat elleni tüntetések idején is foglalkoztunk. Akkor többen kérték a segítségemet, s azt feleltem, hogy csak akkor tudok segíteni, ha az érintettek egy írásban benyújtandó petícióban megfogalmazzák a problémát. Azóta az időközben megszületett petíciót már megvitattuk, s múlt héten Norbert  Kurilla úrral, a szlovák környezetvédelmi minisztérium államtitkárával is tárgyaltunk. A tárca esküdözik, hogy igenis, meg akarja oldani ezt a problémát.

– Miközben az Európai Bizottság az uniós strukturális alapokból hajlandó jelentős támogatást nyújtani erre a célra, a méreganyaghalmaz felszámolására vonatkozó módszereket illetően nem értenek egyet a szlovákiai EP-képviselők a nevezett tárcával. Mi a lényege a véleménykülönbségüknek?

– A képviselők a PETI-vel együtt úgy gondolják, hogy végleges megoldásnak kell születnie, azaz a lerakat mérgező tartalmát biztonságos helyre, például egy régi bányába kell elvinni, ahol megfelelő izolálással meggátolható az átszivárgás. A minisztérium azonban azt állítja, hogy ez túl drága megoldás lenne, amire nincs elég pénz, ezért inkább egy betonkapszulába zárnák az egészet, ami állítólag száz évre szigetelné a lerakatot. Szerintünk problémát jelenthet, hogy semmi sem szavatolja a biztonságos elszigetelést, újabb szivárgás kezdődhet, tehát ezzel a módszerrel csak elodáznánk a probléma végleges megoldását. Az ügyben tárgyalások folynak a szlovák parlamentben és minisztériumban, illetve az Európai Bizottság és a szlovák fél között is. Feltételezhetően azok majd egy ideig elhúzódnak. Az államtitkár úr jelezte, hogy ha a lerakat likvidálásához több pénzt kaphatnának az uniós alapbokól, akkor esetleg megváltoztatnák az eddigi véleményüket, s a drágább, ám biztonságosabb módszert választanák. Nemrég több képviselővel arról tárgyaltunk, hogy levélben szólítjuk meg Juncker EB-elnököt, illetve a szlovák kormányt. Jövőre ugyanis véget ér az aktuális költségvetési időszak, s az egyes országoknak megítélt támogatások fel nem használásuk esetén elvesznek. A szlovák kormánynak levélben akarjuk javasolni, hogy éljen a pénzeszközök átcsoportosításának lehetőségével, s az átcsoportosított összegeket csak a vereknyei hulladáklerakat felszámolására lehessen majd felhasználni. Vélhetően hat-hét képviselő majd aláírja ezt a levelet.

– A vereknyei lerakat felszámolását követelő petíció megvitatása után Ön Monika Beňová (Smer) és Ivan Štefanec (KDH) képviselőtáraival együtt a Sólymos László (Most-Híd) környezetvédelmi miniszter által irányított tárcát közleményben szólította fel a Csallóköz ivóvízkészletét fenyegető veszedelem megsemmisítésére és más hasonló szlovákiai lerakatok likvidálását célzó komplex tervezet előkészítésére. Reagált-e már erre érdemben a minisztérium?

– Közleményünkkel azt is bizonyítani akartuk, hogy nem egy politikai, hanem szakmai kérdésről van szó, hiszen azt szlovák és magyar, illetve jobb- és baloldali képviselő is aláírta. Beňová esetében személyes ügyről is szó van, ugyanis az édesanyja tavaly hunyt el, és meg van győződve arról, hogy az anyukája idő előtti halála összefügg az általa fogyasztott víz minőségével. Emiatt bíróságra adta Szlovákiát, 20 millió eurót kér kártérítésként az édesanyja halála kapcsán. Az illetékes államtitkár úr már szóban reagált a közleményünkre, s a problémakör megoldását ígéri. Nem csak a vereknyei lerakatról van szó, hiszen a volt szocialista rendszerben nem fordítottak nagy figyelmet a környezetvédelemre. A szovjet csapatok is hátrahagytak ilyen lerakatokat, valamint a vegyi és a mezőgazdasági üzemekből kikerült és gödrökbe eltemetett hulladékot is csak éppen befedték földdel, s a továbbiakban e lerakatokkal már nem törődtek. Ahogy levelünkben is írtuk: azok közül legjelentősebb a vereknyei lerakat, amelynek két specifikuma van. Az egyik az, hogy a főváros egyik részében, az emberek közvetlen életkörnyezetében, a lakóházak közelében található. A másik pedig az, hogy a Csallóköz alatt terül el Közép-Európa legjelentősebb ivóvízkészlete, ahonnan hozzávetőleg ezer települést látnak el ivóvízzel, s e téma nem csak Szlovákiát, hanem Magyarországot is érinti. Ha az átszivárgás következtében a lerakat ivóvízkészletünket is megmérgezné, akkor óriási katasztrófa következne be, s óriási öngólt rúgnánk. Ezzel nem szabad hazardírozni!

– Jövőre európai parlamenti választások lesznek. Addig a felvidéki magyarságot érintő milyen további petíciók esetében számíthatunk előrelépésre, várható-e, hogy napirendre kerüljön a Beneš-dekrétumok ügye és a kettős állampolgárság kérdése?

– Egy ideig azért voltam csendben a magyarságot érintő petíciók kapcsán, hogy ne veszélyeztessem az említett határozat elfogadását. Múlt héten azonban találkoztam Tőkés László püspök úrral, s megegyeztünk, hogy április második felében Brüsszelben közösen rendezünk majd egy konferenciát, ahol számba vesszük az egyes petíciókkal kapcsolatos nyitott kérdéseket és az eddigi fejleményeket, s oda a PETI elnökét, Cecilia Wikströmöt és titkárságát is meghívjuk. A Beneš-dekrétumok ügyében a labda most a szlovák térfélen van, ugyanis a szlovák parlamentnek kell választ adnia arra a levélre, amelyet ez ügyben tavaly a PETI elküldött Szlovákiának. Tehát nem feledkeztünk meg ezekről a petíciókról. Valószínűleg 5-6 téma kapcsán a vonatkozó petíciók benyújtóit, illetve szereplőit is meghívjuk és meghallgatjuk Brüsszelben. Lomnici Zoltán jogásszal, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökével éppen a libádi felvidéki magyar bálon egyeztem meg arról, hogy meghívásunkra ugyancsak részt vesz majd az áprilisi konferencián, ahol az általa a kettős állampolgárság ügyében korábban benyújtott petíció is terítékre kerül.

Forrás: miskó, hirek.sk

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …