Kormányunknak van jövőképe

Az Európai Bizottság tisztelt Elnöke, excellenciás urak, hölgyeim és uraim!
A kérdés, amely így fogalmazható meg: „merre haladunk?”, ősidők óta foglalkoztatja az embereket. Talán el tudjuk képzelni, milyen lesz a világ öt vagy tíz év múlva.

Már nehezebb elképzelni azt, milyen lehet majd ötven, száz vagy ezer év múlva. Egyik vagy másik esetben is azonban bizonyára ott rezonálna a fejünkben a fenntartható fejlődés szükségességének kívánalma. Ezt leegyszerűsítve a világ életét olyan állandó fejlődésnek képzeljük el, amelyben a jelen nem a jövő kárára valósul meg. A gondolat, hogy a Földet nem az őseinktől örököltük, hanem a gyerekeinktől kaptuk kölcsönbe, egyre időszerűbb, főleg a jelenlegi globalizációs folyamatok láttán, amelyek a sok pozitívum mellett sok negatívumot is hoznak. A fenntartható fejlődés gazdasági, szociális és környezetvédelmi aspektusai nagyon összefüggenek egymással. Ezek azok a pillérek, amelyeken az EU Lisszaboni stratégiája is nyugszik.

Felmerülhet a kérdés, miért fontos, hogy a gazdasági fejlődésre és a versenyképesség növelésére helyezzük a hangsúlyt? Az EU, s benne Szlovákia is egyre erőteljesebb globalizációs kihívások előtt áll. Az EU-t a magas energetikai szükséglet, az alacsony hatásfok és a magasabb munkanélküliség jellemzi. Hasonló kihívások előtt áll Szlovákia is, ahol azonban igyekszünk ezeket a problémákat – együtt a gazdasági szféra vezetőivel – reformok alkalmazásával kezelni. Az EU-n belül is növekszik a konkurenciaharc, a piacokért való küzdelem. Mindehhez gyorsuló technológiai változások, az energiaigény szinten tartása, populációs változások és egyéb jellemzők társulnak. Azt látjuk, hogy Szlovákiában is felgyorsultak a demográfiai változások, a lakosság elöregedőben van, a rászorulók aránya növekszik, s az aktív keresők aránya csökken. Ez persze európai jelenség, ahol jelenleg egy nyugdíjasra négy aktív kereső esik. 2050-ben ez az arány egy a kettőhöz lesz.

Ilyen összefüggésben érthető, hogy az Európai Tanács tavaszi csúcsértekezletén a Lisszaboni stratégia prioritásainak csökkentéséről és a reformok szükségességéről volt szó. A megújított Lisszaboni stratégia tehát olyan eszköz lehet, amely segíthet nekünk abban, hogy megmaradhassunk a világ fejlett országai között. Újabban a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság növelése kerültek az érdeklődés homlokterébe. A Szlovák Köztársaság kormánya elsőként terjesztette be Brüsszelbe a saját reformprogramcsomagját, amelynek céljai elérhetetlenek lennének a stabil makrogazdasági környezet megléte nélkül. Ezen a téren komoly sikereket könyvelhetünk el, ugyanis a közszféra hiányát a 2002-es közel 8 százalékról 3 százalékra sikerült levinnünk. Hiba lenne azonban azt gondolnunk, hogy eleget tettünk, most már minden megy majd magától. Nem így van. Bár a gazdasági növekedés aránya figyelemre méltó, nem szabad elfelednünk, hogy az egy főre eső nemzeti jövedelem Szlovákiában még mindig csak az EU-átlagnak körülbelül a fele. A munkanélküliség nálunk a második legmagasabb az EU-ban, s ez leginkább a nőket és a fiatalokat sújtja.

Az Európai Tanács tavaszi csúcstalálkozója felkérte a tagországokat nemzeti reformprogramjaik elkészítésére, amelyek négy fő területen vállaltak konkrét kötelezettséget:

– a tudomány és a kutatás területe, amelynek fő célkitűzése növelni az EU gazdasági növekedését évi 3 százalékra;

– a vállalkozói környezet flexibilitásának növelése, amely többek között azt is célozza, hogy az EU bármely tagállamában bárki egy hét alatt be tudjon indítani bármilyen vállalkozást;

– a foglalkoztatás növelését célzó intézkedések, amelyek például azt is tartalmazzák, hogy bármely fiatal, aki elvégzi az egyetemet vagy más főiskolát, az esetleges munkanélkülivé válása után hat hónapon belül kötelezően megfelelő állásajánlatot kap. Ez az intézkedéscsomag oda kíván figyelni a negyvenöt év fölöttiek továbbképzésének támogatására is.

Hölgyeim és uraim!

Kormányunk már készíti az újabb intézkedéscsomagot a vállalkozói környezet javítására. Kialakítunk egy olyan egységes információs hálózatot, ahol a kezdő vállalkozók mindennemű tájékoztatást megkapnak vállalkozási lehetőségeiket illetően, s ahol az összes adminisztrációs kötelezettséget egy helyen bonyolíthatják le. A régiók, a falvak és a városok jelentős globalizációs kihívásoknak vannak kitéve. Be akarjuk őket kapcsolni intézkedési rendszerünkbe, számukra – az EU-s alapok anyagi eszközeinek felhasználásával – külön programokat valósítunk meg. A strukturális és a kohéziós alapokból az alábbi három prioritást szeretnénk támogatni mindenekelőtt:
a) innováció, az informatikára épülő, illetve tudásalapú gazdasági tevékenység;
b) emberi források képzése és átképzése;
c) oktatásügy.

Ebben a szellemben készítjük el javaslatainkat is az európai kohéziós politika reformját illetően a 2007–2013-as évekre. Elképzeléseink szerint a kohéziós politika 2006 után a lemaradófélben lévő régiók felzárkóztatásának kiemelt támogatására, a regionális konkurenciaképesség és a foglalkoztatottság növelésére kell, hogy összpontosítson.

(Elhangzott A Lisszaboni stratégia lehetőségei Szlovákia viszonylatában című tanácskozáson Pozsonyban, 2006. május 25-én. A szlovák kormány részéről két kormánytag – Ivan Mikloš és Csáky Pál – kapott megbízást a „Mr. Lisbon” szerep koordinálásával, tehát az ország modernizációs politikájának felügyeletével)

Cikkajánló

Az európai kisebbségvédelemről Brüsszelben

“Hogyan tovább a kisebbségpolitikában?” címmel szervezett konferenciát május 16-án Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának …