Lesz püspökük a szlovákiai magyar katolikusoknak?

A közelmúltban számos információ látott napvilágot a szlovákiai magyar püspök kinevezésével kapcsolatban. A kérdés nem csupán a honi és a külföldi sajtóban vetődött fel, hanem foglalkozott vele a szlovák püspöki konferencia is a pápalátogatást megelőzően, s napirendre került a kérdés II. János Pál júliusban megvalósult szlovákiai látogatása során is.

A problémát ismerők számára nem meglepő a kérdés ismételt felvetése, hiszen a szlovákiai magyarság ezen a téren az európai közösségek közül a legkevésbé ellátottak közé tartozik.

Szlovákiában az utolsó négy évtized felekezeti megoszlásában bekövetkezett változásokról főleg az 1950-ben és 1991-ben megtartott népszámlálások adatai nyújtanak bizonyos eligazítást. Tény, hogy ez alatt a négy évtized alatt jelentős mértékben megváltozott a lakosság vallásos tudata és vallási identitása. A társadalom vallásfelfogása is nagyban különbözik a korábbitól.

Bár az 1950-es nemzetiségi adatok erősen torzított volta miatt a nemzetiségi bontásban közzétett adatok összevetése körülményes (az 1940-es évek második felében megvalósult kitelepítések és a reszlovakizáció hatása miatt 1950-ben sokan nem merték bevallani nemzetiségüket), bizonyos összefüggések megállapítása így is lehetséges – és tanulságos.

Az 1991. évi, felekezeti hovatartozást rögzítő adatok jelentőségét fokozza a tény, hogy évtizedek után először vált lehetővé ennek a megosztásnak a feltérképezése és kiértékelése.

A vallási hovatartozás bizonytalanságát jelzi, hogy eme hovatartozást pontosító kérdésre a szlovákiai összlakosság 17,4%-a, ám a szlovákiai magyarságnak csupán 12,9%-a nem válaszolt. Szlovákia össznépességének 9,8%- a, a szlovákiai magyaroknak viszonyt csupán 6,6%-a vallotta magát felekezeten kívülinek. 1950-ben a felekezeten kívüliek részaránya csak néhány tized százalékot tett ki, az ismeretlen felekezetűek száma még ennél is kevesebb volt. Az 1950-es és az 1991-es adatok összevetéséből az is kiderül, hogy Szlovákiában ez idő alatt csupán a római katolikusok száma emelkedett, a két nagy protestáns, az evangélikus és a református egyházhoz tartozók száma egyaránt jelentős mértékben csökkent.

A magyar és a szlovák lakosság felekezetek szerinti megoszlásának feltérképezése nem várt eredményekkel is szolgál. Kissé talán meglepő, hogy 1991-ben a felekezetekhez tartozók részaránya a magyar lakosságon belül magasabb volt, mint a szlovákiai átlag – és jóval magasabb a magyarországi átlagnál is. Amíg Szlovákiában átlagosan 72,7%-nyian vallották magukat valamilyen felekezethez tartozónak, addig a szlovákiai magyaroknál ez az arány 80,5%. Úgy gondolom azonban, ez az arány nem a szlovákiai magyarság „hívőbb voltát” bizonyítja, inkább azt, hogy megmaradása érdekében erőteljesebben ragaszkodik mindennemű közösséghez, amely az összetartozás lehetőségét kínálja. A valóban gyakorló hívők száma ennél jóval kevesebb.

Miért fontos kiemelten foglalkoznunk a szlovákiai magyar katolikusság igényeivel? Azért, mert a közel hatszázezres közösségben számuk 368 416 főre rúg, ami a közösségen belül 64,9%-nak felel meg. Ez a részarány magasabb a szlovákok átlagánál, amely 64,2%. A szlovákiai magyarok számára kiemelten fontos tehát, hogy ezen a téren is javuljon az ellátottságuk (a szlovákiai magyar papok átlagéletkora 63 év fölött van!), és ezen a téren is megvalósuljanak az önkormányzatiság bizonyos elemei. E téren ugyanis a szlovákiai magyar katolikusság lemaradása – akár az erdélyi magyarság mögött is – szembetűnő. A szlovákiai püspöki karban egyetlen magyar nemzetiségű püspök sincs (csupán ketten beszélnek több-kevesebb helyességgel magyarul), hiányzik tehát főleg az az egyházi vezető, aki népével érezvén, a gondjait is orvosolni tudná és erősítené szervezettségét. Így fordulhatnak elő például olyan anomáliák, hogy a nagyszombat–pozsonyi egyházmegyében az idén a nyolc magyar jelentkező közül csak négyet vettek fel, ugyanakkor magyar községekben plébániák tucatjai állnak üresen, és számos magyar községbe a püspök olyan papot küld, aki nem beszéli a nyelvet. A közelmúltban a Nyitra melletti Nyitracsehin keletkezett az ilyen helyzetből feszültség: a pap szlovákul szólt a hívekhez, azok pedig magyarul válaszoltak. A Matica slovenská nevű nacionalista szervezet aktivistái mindjárt politikai ügyet igyekeztek keverni az esetből, mondván, a magyarok megértették a pap szavait, de nacionalista voltuk miatt nem voltak hajlandóak államnyelven válaszolni. Ugyanakkor csak annyi történt, hogy a többnyire idősebb emberek, ha akarnának, sem tudnának más nyelven imádkozni, tekintettel arra, hogy ezt eddig az anyanyelvükön gyakorolhatták.

Összehasonlításul hadd mondjam el, hogy a református egyház Szlovákiában meghatározón magyar jellegű: 1991-ben 82 500-an vallották magukat reformátusnak, ebből 64 500 volt magyar (78,1%). A szakemberek ehhez az értékeléshez hozzáteszik, hogy a közfelfogásban a magyarság nagyobb arányban református, mint amilyenről a hivatalos népszámlálási eredmények tanúskodnak. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy a kitelepített magyarok között nagyon sok volt a református. Ez a tény is okozza, hogy a református magyarok részaránya a magyar közösségen belül 1950 óta mint egy a felére, 20,5%-ról 11,4%-ra csökkent.

A reformátusság állapota a katolikussággal összehasonlítva annyiban jobb, hogy – hagyományaikból adódóan – működőképes az önkormányzatuk, van legitim püspökük, működőképesek az egyéb választott szerveik, s 1993 óta beindult a teológiai főiskolájuk is Komáromban. Egyszóval: működik az autonómiájuk.

Mindezekről a szlovákiai magyar katolikusok csupán álmodozhatnak. Köztudott, hogy a szlovákiai püspöki kar tagjainak mentalitása nem magyarbarátságtól átitatott. A kiszivárgott hírek szerint a kinevezendő szlovákiai magyar püspök jelölésénél is az egyik legfontosabb szempont az, hogy bírja a nyelvet – de ne legyen magyar nemzetiségű. Ezt tudatosítva elmondhatjuk, hogy a szlovákiai magyar katolikusok számára oly fontos intézményrendszer kiépítése – amelynek hiánya napjainkban egyre erőteljesebben érezteti hatását – a közeljövőben nem reális. A pár hónapja létrehozott Jó Pásztor Alapítvány szerény lehetőségeihez képest legalább az alapszervezettséget próbálja biztosítani.

(1995)

Cikkajánló

Elfelejtett hőseink

Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért …