Skótok

Szeptember 18-a fontos dátumnak ígérkezik az európai kisebbségpolitikában, pontosabban az autonómiák megítélésében.

Sokakat meglepett, hogy a múlt század kilencvenes éveinek második felében éppen Tony Blair szocialista kormánya adott jelentős autonómiát Skóciának és Walesnek. A folyamat azóta egy jelentősebb függetlenedési lépésbe torkollt: szeptember 18-án Skócia az angoloktól való elszakadásról fog szavazni.

Alex Salmond skót kormányfő, a Skóciát 2011 óta parlamenti többségben kormányzó Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője két és fél éve jelentette be, hogy Skócia 2014-ben népszavazást tart függetlenségéről. A népszavazáson egyetlen, egyszerű választást lehetővé tévő kérdésre kell majd válaszolni, amely úgy szól, hogy Skócia független ország legyen-e.

A brit unió fenntartása mellett kampányoló, Better Together (Jobb együtt) nevű szövetséget egy komoly közmegbecsültségnek örvendő veterán skót politikus, Alistair Darling volt brit pénzügyminiszter vezeti, a brit kormány támogatásával.

Az elszakadást pártoló Yes Scotland kampányszervezet a kormányzó Skót Nemzeti Párt és több skót civil szervezet támogatását tudhatja maga mögött; vezetője egy tekintélyes pártonkívüli újságíró, Blair Jenkins.

A felmérések folyamatosan azt mutatják, hogy a függetlenné válást ellenzők meggyőző többségben vannak, bár a brit kormány több figyelmeztetést is kapott az elmúlt hetekben arról, hogy a közvélemény-kutatások hibásnak bizonyulhatnak, és akár “meglepetés” is születhet a referendumon.

A népszavazás éve a függetlenséget pártolók számára jelképes jelentőségű. Az idén van ugyanis a hétszázadik évfordulója az 1314-ben, Bannockburn mezején megvívott csatának, amelyben Robert de Bruce skót király néhány ezres serege megsemmisítő vereséget mért II. Eduárd angol uralkodó sokszoros túlerőben lévő haderejére.

Ezt a győzelmet a skót történetírás az angol hódítási kísérletek ellen folytatott háborúk legnagyobb skót katonai diadalaként tartja számon.

A két királyság hivatalosan végül csak 1707-ben, a londoni és az edinburghi parlament által kölcsönösen szentesített uniótörvények alapján egyesült.
A skót kormány által meghirdetett népszavazáson ennek a három évszázados uniónak a sorsáról kell dönteni.

A kampány egyik fő ütközőpontja az, hogy Skócia a függetlenség elnyerése esetén önálló országként mennyi idő alatt válhat EU-taggá. Alex Salmond skót kormányfő rendre hangoztatott álláspontja szerint ez elérhető a szeptemberi népszavazás és a függetlenség tényleges kikiáltásának tervezett időpontja, vagyis 2016 tavasza között, ezt azonban a brit kormány és Brüsszel is vitatja.

Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso a BBC televíziónak nyilatkozva nemrégiben kijelentette: ha egy olyan új ország, amelyik egy jelenlegi EU-tagállamból vált ki, önállóan csatlakozni kíván az EU-hoz, akkor új csatlakozási kérelmet kell benyújtania, és ezt az összes többi tagállamnak egyhangúlag jóvá kell hagynia. “Roppant nehéz lenne elérni, sőt lehetetlennek is bizonyulhat” az egyhangú jóváhagyás elérése ilyen esetben – fogalmazott rendkívüli feltűnést keltő és skót kormánypárti politikusok által élesen bírált nyilatkozatában az EU-bizottság elnöke.

A másik frontot a font használatával kapcsolatos vita jelenti. A skót kormány szerint semmi akadálya, hogy a független Skócia valutauniót alkosson Nagy-Britannia fennmaradó részével, de a brit kormány ezt gyakorlatilag már kizárta. A brit pénzügyminisztérium a vita lezárását célzó, nemrégiben kiadott közleményében leszögezte, hogy ha Skócia otthagyja az Egyesült Királyságot, otthagyja a fontot is.

“A skót kormány válást javasol, ugyanakkor meg akarja tartani a közös bankszámlát és a közös hitelkártyát”, az Egyesült Királyság azonban nem kockáztathatja meg, hogy adófizetőinek kelljen szükség esetén pénzügyileg kisegíteniük “egy külföldi országot és annak bankjait” – fogalmazott a brit pénzügyminisztériumi nyilatkozat.

Pikáns helyzet alakult ki az Európai Parlament júliusi strasbourgi ülésén, ahol a skót függetlenségi párt egyik képviselője azzal torkolta le a brit konzervatív párt képviselőjét, hogy „te csak hallgass, nem mi vagyunk itt a szakadárok, hanem ti, akik ki akartok lépni az EU-ból. Ha Skócia függetlenné válik, akkor biztosan az EU tagja marad, ti pedig, angolok, menjetek Isten hírével az EU-ból, ahová csak akartok! Vegyétek tudomásul, hogy az igazi EU-pártiak mi, skótok vagyunk! ”

Csáky Pál

Cikkajánló

nagy_kadar_1

Megelevenedik Nagy Imre és Kádár János „hitvitája”

Egy nap az örökkévalóságból címmel nemzeti ünnepünkön mutatja be Csáky Pál új drámáját a budapesti József …