Szlovákia: lefelé a térképről?

Beteljesedőben van az, amire néhányan 1994 óta folyamatosan figyelmeztettünk: Szlovákia egyre inkább elszigeteli magát.

A madridi fiaskó után tegnapelőtt Strasbourgban is leszerepelt. Az ország – egyedüliként a visegrádi négyek közül – nem tagja a gazdag országok klubjának számító OECD-nek sem. Mára világossá vált: Szlovákia földrajzi- politikai helyzetéből messze nem lehet annyi előnyt kicsikarni, amennyit   a kormánykoalíció egyes tagjai gondoltak, s az ország – rövid fennállására hivatkozva – speciális engedményekre sem számíthat. Szlovákia is ugyanolyan feltételek mellett méretik meg, mint minden más ország – s rendre könnyűnek találtatik. Kudarc ez még akkor is, ha tudjuk, hogy a kormánykoalíció egy részének soha esze ágában sem volt csatlakozni a NATO-hoz és az EU-hoz.

Kudarc ez akkor is, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a koalíció egyik-másik „ideológusa” váltig hangoztatta, hogy Szlovákia nem lehet egy olyan EU tagja, amelyben eltűnnek a határok, mert egy szép reggel arra ébred majd a jobb sorsra érdemes szlovák nemzet, hogy tizenhárom millió magyar szomszédja lesz a határok nélküli Kárpát-medencében. S mit is tenne ennyi magyar a négymilliónyi szlovákkal? – riadoznak az „ideológusok”. Ők és elvtársaik Szlovákia biztonságát egy nagy nemzeti fallal látnák garantálva a jól bevált szlogen szerint: „Az idegen nem kell nekünk, a miénket meg nem adjuk.”

Nos, ide vezet a már-már beteges magyar-, cseh- és mindenellenesség. A szlovák politika az egyedüli a közép-európai térségben, amelyet fóbiákra alapozva művelnek. Ne legyünk naivak: ez a folyamat kihatással lesz a szlovák társadalomra, a szlovák gazdaság lehetőségeire is. Szlovákia politikai és gazdasági súlya máris csökkent. A luxemburgi kereszténydemokrata csúcson egyik spanyol barátunk azt mondta szlovák kollégáimnak, hogy a NATOtagok ellen diplomáciai játékot űzni nagyon veszélyes dolog. Biztos EUtagjelöltekkel szemben pedig gazdasági játszmákat megengedni veszélyes lehet, mert az bumerángként üthet vissza.

A nacionalista szlovák kormány elérte azt, amitől rettegett: Szlovákia jelentéktelen törpeországgá zsugorodott. A visegrádi négyek tagjaként legalább szolid csapatjátékra volt lehetősége, most azonban csak szólót játszhat – szakadékokkal teli grundon.

A szlovákiai magyarságnak fel kell készülnie arra, hogy a primitív kormánypolitika az egyik bűnösnek fogja kikiáltani. Erre korrekt módon kell reagálnunk, állandó szinten kell tartanunk a külföld érdeklődését. Erőteljesen kommunikálnunk kell a szlovák társadalomnak azzal a rétegével, amely hajlandó erre. Elkerülhetetlen a Szlovák Demokratikus Koalícióval való együttműködés.

Nagy kérdés, hogy milyen következtetéseket von le a szlovák kormánypolitika a kudarcsorozatból. Elvben két lehetősége van: korrekciót hajt végre, vagy nyíltan különutas játékba kezd. Az elsőre Vladimír Mečiarral az élen kicsi az esély. Ő nem képes semmiféle engedményt tenni, bármiféle kompromisszumban a gyengeség jelét látja. Ő a szakadék szélén is egy lépéssel a töb biek előtt akar járni – s lehet, hogy ez lesz a veszte. Nem hiszem, hogy a gazdasági lobbyk szemrebbenés nélkül fogják tűrni a végtelenségig, hogy sorra bezárulnak előttük az ajtók. A Szlovákiával szembeni bizalmatlanság mára olyan magasra hágott, hogy a nemzetközi szervezetek nemhogy a szóbeli vagy írásos deklarációknak nem hisznek, hanem már a törvényekben lefektetett elveknek sem. Az OECD például fél évig vár egy törvény elfogadása után arra, végre fogják-e hajtani vagy sem.

Igen, ilyen mélyre kerültünk.

A másik lehetséges út a szlovák politika számára az elszigetelődés útja, az Európától való elfordulás. Más szövetségesek keresése, éspedig a Balkánon, illetve Moszkvában, vagy – minő romantikus! –, újabban Pekingben.

Lényegében egyik út sem járható, csak a múlt századból itt felejtett, kiszuperált operetthősök nevetségessége válik még nyilvánvalóbbá. Ámbár napjaink Szlovákiájában az is megeshet, hogy lefagy az arcunkról a mosoly, ez ugyanis a korlátlan lehetetlenségek országa. Amennyiben ugyanis legalább abban biztosak lehetnénk, hogy az ország miniszterelnöke mindig az ellenkezőjét teszi annak, amit mond, máris okunk lehetne az álmatlan éjszakákra.

Azt mondta ugyanis, hogy Szlovákia nem lesz tagja a Független Államok Közösségének! Még szerencse, hogy ott van a keleti határainknál Ukrajna, amely nyíltan Európa felé igyekszik.

Nos, mondhat-e mindezek után az ember mást, mint egy régi angol idézetet: „Ne gondolkodj. Ha gondolkodtál, ne mondd el. Ha elmondtad, ne írd le. Ha leírtad, ne írd alá. Ha aláírtad, ne csodálkozz!”

(1997)