Töprengés – hosszabb távra

(Illusztrációs felvétel, pixabay)
(Illusztrációs felvétel, pixabay)

Lezajlott az MKP-Most/Híd találkozó, s következnek a megyei választások, amelyek sokkal fontosabbak lesznek, mint az eddigi ilyen választások, tekintettel a megváltozott alkotmányos keretre.
Sokan, sokféle szempontból értékelték a történéseket, az elemzések szerintem tárgyszerűek, kiegyensúlyozottak voltak. Úgy érzem, a berkeinkben oly hiányzó közbeszéd egy fontos szeletét sikerült megvalósítani, s ezt vehetjük akár jó jelnek is. Azt a tényt, hogy ennek ellenére magam is hozzászólok a témához, egy dolog motiválja: érdemes komolyabb távlatból is megnézni ezt a helyzetet.

A novemberi választások tétje az MKP számára nagyobb, hiszen elsősorban az MKP-nak, mint parlamenten kívüli pártnak kell megmutatnia az életképességét. Nem könnyű feladat, magasan van a léc, de sok munkával és átfogó stratégiával elérhető a jelenlegihez közeli eredmény. Ma már azonban nem lamentálni kell ezen, hanem dolgozni.
Az, hogy mi lesz a következő parlamenti választások előtt, egy másik kérdés. Addig még lesznek helyhatósági választások, EP-választás és egy köztársaságielnök-választás is, addig még többször megmérettetik majd minden párt. Addig egy csomó probléma kerül még napirendre, s ezen a ponton nagyon hangosan szeretnék figyelmeztetni arra, hogy nem csak a Most-Híd lehetséges korrupciós ügyeinek kibukására gondolok, hanem gondok lehetnek az MKP háza táján is, ha nem lesz helyén az eszünk és a szívünk. A magyarországi regionális támogatások felhasználására célzok, s arra, hogy bizonyos emberek és bizonyos szervek már most fenik a fogukat arra, hogyan tudnak majd árnyat vetni erre a folyamatra is. (A téma iránt mélyebben érdeklődőnek szíves figyelmébe ajánlom a délvidéki hangzavart ebben a kérdésben.) A Most-Hidasoknak nagyon savanyú a szőlő ilyen vonatkozásban, még semmi nem történt, de már mutyiról beszélnek (ki mint él, úgy ítél), s az is biztos, hogy Kalinák belügyminiszterként nagyon aktív lesz ezen a téren. Teljesen világosan fogalmazva: ez a támogatási forma legalább annyi veszélyt is hordozhat a közösség számára, amennyi előnyt.

Ha a folyamat megkezdődik, az MKP-nak egy dolgot kell tennie: elővenni azokat a térképeket, amelyeket a szlovák kormány beruházáspolitikájáról készítettünk, s amelyek szerint jóformán egyetlen beruházás sem valósult meg a kormány vagy az európai uniós alapok támogatásával a szlovákiai magyarlakta vidéken az elmúlt 10 évben. (Ismét csak mindenki figyelmébe ajánlom azokat a támadásokat, amelyeket 1999 és 2006 között kaptam azért, mert akkori miniszterelnök-helyettesként hozzájárultam ahhoz, hogy az addig jelentősen alulfejlesztett Dél-Szlovákia pluszberuházásokhoz jusson. Történt azonban mindez az EU normatívái alapján, átlátható módon, s a problémát Brüsszel számára akkor sem a mi plusztámogatásunk jelentette, hanem a támogatás addigi elmaradása.)
Ezt fogom tenni én is Brüsszelben: az Európai Bizottság és az Európai Parlament elé tárom majd ezt a helyzetet, amely valóban indokolja azt, hogy a dél-szlovákiai magyarlakta vidékek többlettámogatáshoz jussanak.

Az elkövetkezendő három évben más kérdésekben is tisztulni fog a kép, remélhetőleg okosabbak, informáltabbak is leszünk 2020 táján. Itt arra gondolok, hogy – mint minden pártnak -, az MKP-nak sem csupán egy forgatókönyvben kellene gondolkodnia. Igen, szlovák pártok is vannak azon a képzeletbeli palettán, ahol – egyenrangú partnerként – elképzelhető valamilyen együttműködés. 2016-ban ez a modell rázuhant az MKP-ra és az SaS-re is, s kapkodásból nem lehet jó eredmény. Egyébként is az egy magyar párt – egy szlovák párt modell kényes mindkét fél számára. Kevésbé kényes lehet azonban – mondjuk – az 1998-as modellhez hasonló megoldás megismétlése. Magyarán: x párt széles koalíciója a jelenlegi kormánykoalícióval szemben. Hol lenne egy ilyen esetben az MKP szerves helye? A Fico-Danko-Bugár hármas mellett? Ne feledjük, hogy a mostani Most-Híd messzebb van az MKP-tól, mint a 2016-os állapotok voltak.
Egy széles ellenzéki koalíció viszont meggyőző érv lehetne a választók előtt, hogy a csapat valóban le akarja váltani a jelenlegi kormányt, s garanciát nyújthatna arra, hogy nem vesznek el szavazatok. És karikázással mindenki be is tudja lőni a saját potenciálját is.

No, és akkor lássuk végezetül a medvét.
Az is világos mindenki számára, hogy a felvidéki magyar politika jelen megosztottságának hosszú távú fenntartása öngyilkosság lenne. Ennek meg kell szűnnie, ez meg fog szűnni. A mellény újragombolása az új generáció feladata lehet.
A legalapvetőbb kérdés azonban egy ilyen helyzetben a következő kell, hogy legyen: milyen alapon, milyen platformon kerülhet erre sor?
A válasz számomra teljesen egyértelmű: csakis a nemzeti alapú politizálás platformján, vagyis az MKP léte filozófiája alapján. A vegyespárti ámokfutást oda kell küldeni, ahová való: a süllyesztőbe. Ezért nagyon fontos, hogy az MKP megőrizze erkölcsi hitelét egy ilyen helyzet bekövetkeztére. Azzal a kitétellel persze, hogy meg kell tanulnia kezelni azokat a létező jelenségeket is, amelyeket eddig alábecsült ( s amelynek a kezelésére nekem már nem maradt időm). A vegyes házasságokban élőkre gondolok például, a magyar tömbről leszakadni készülőkre és a más nemzetiségűek megszólítására. Az MKP-nak is meg kell tanulnia színesebbnek és meggyőzőbbnek lenni.

Csáky Pál

Cikkajánló

Fotó: www.eppgroup.eu / Felvidék.ma

Szlovák képviselők is aláírták az ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatos beadványt

Amint arról portálunkon korábban már hírt adtunk, az ukrán parlament új oktatási törvényt fogadott el, amely …