Törésvonalak

Furcsa képet mutat magáról Szlovákia az új év elején is. Első megközelítésben jó hír, hogy az országot nem Fico, Slota és Mečiar kormányozza. Meglepően instabil és határozatlan azonban Iveta Radičová kormánya. Nem csak a magyar ügyeket illetően, de a gazdaságpolitika, az igazságszolgáltatás, a Fico-féle torzulások eltávolítása vonatkozásában is.

Annak ellenére, hogy Szlovákia az euróövezet tagja, közel 8 százalékra „sikeredett” az államháztartás hiánya 2010-ben. A kormány ezt az adókulcs emelésével és komoly megszorító intézkedésekkel próbálja meg orvosolni, független elemzők szerint egy átlagháztartásra ez évi 550-600 euró többletterhet fog róni. Fejlettebb országokban ez elviselhető növekmény, Szlovákiában azonban, ahol a havi átlagkereset  alig haladja meg a hétszát eurót, ez komoly terhet jelent. Így már most látható, hogy a romló szociális helyzet lesz 2011 egyik fő témája a belpolitikában.

Nem megnyugtató a helyzet egy másik érzékeny területen, az igazságszolgáltatás vonatkozásában sem. Szlovákiában nyugati diplomaták járnak bizonyos érzékenyebb bírósági tárgyalásokra, hogy első kézből legyen információjuk azok lezajlásáról. Illetékességi háború folyik az igazságügyi miniszter és a Legfelsőbb Bíróság elnöke között, a kormánykoalíció pedig hónapok óta nem képes arra, hogy a parlamentben megválassza az új főügyészt. A szlovák médiában jelentős teret kapott annak az összefüggésnek a taglalása, mely szerint alvilági kapcsolatokkal gyanúsítható, furcsa vállalkozók próbálták meg befolyásolni a főügyészválasztást, amelynek során hat kormánypárti képviselő átszavazott Fico jelöltjére, s csupán egy szavazat hiányzott ahhoz, hogy megbukjon Iveta Radičová kormánya. Ebben a dicstelen folyamatban a szlovák média a Most-Híd nevű vegyespárt négy képviselőjét is meggyanúsította diverzióval – ami azért érzékeny számunkra, mert a tavaly júniusi parlamenti választásokon magyar szavazatokkal képviselői mandátumhoz jutottak közüliekre vetült ilyen árnyék. S még egy fontos, magyar vonatkozású téma, amelynek szimbolikus jelentősége van: bár Malina Hedvigtől, a négy és fél évvel ezelőtt megvert magyar diáklánytól a kormány egyik tagja magánemberként bocsánatot kért, a kormány álláspontját nem tudta befolyásolni, s így ma is folytatódik az eljárás a lány ellen. Az az eljárás, amelyben az állam azt állítja, hogy a lány hazudott, önmagát verte meg ama céllal, hogy lejárassa Szlovákiát és Robert Fico kormányát. A Radičová-kormány tehát még arra sem volt képes, hogy ezt a hihetetlenül bigott eljárást leállítsa.

Fontos kérdés, milyen a társadalom állapota 2011 elején. Eme téren hasznos  támpontot jelenthet a novemberi helyhatósági választások elemzése – főleg magyar szempontból.

Nem kérdőjelezhető meg az az általános tézis, hogy országos szinten tovább erősödött a nemzeti-populista irányzat – s ez nem jó hír. A kormánykoalíció pártjainak visszaszorulása pedig az ígéreteiktől való látványos elfordulásra adott állampolgári válasz lehet.

Magyar viszonylatban jó hír viszont a Magyar Koalíció Pártja viszonylagos sikere. Ez elsősorban a párt helyi struktúráinak munkáját dicséri, s ama jelöltek elvszerűségét, akik felvállalták a párt logóját ebben a küzdelemben. Nem mindenki tette ezt meg, s az is igaz, nem mindenki esetében lett volna ez taktikus. Főleg a peremvidékeken voltak olyan jelöltek, akik a párt helyi szervezeteinek jóváhagyásával indultak függetlenként – s lettek sikeresek. Az MKP valós eredménye tehát jobb, mint azt a hivatalos statisztikák mutatják.

Érthetetlen, hogy Magyarországon is néhányan két szlovákiai magyar párt küzdelméről beszélnek. Ez félrevezető és káros a felvidéki magyar közösség szempontjából. Túl azon, hogy a Most-Híd párt hivatalosan is szlovák-magyar vegyes pártnak definiálja magát, az ilyen hamis leegyszerűsítés főleg a szlovákiai magyar választókat téveszti meg. A Most-Híd párt mögött ugyanis létrejötte óta furcsa háttér érzékelhető, a nyilvánvaló szlovák nemzeti érdek mellett szlovákiai magyar gazdasági lobbiérdekek és teljesen egyértelmű magyarországi (volt) szabad demokrata-liberális befolyás is. Ezek egynémelyike a pillanatnyi siker elérése érdekében tisztázatlan elemek használata, például gátlástalan manipulációk felé is elsodorja őket. Az egyik ilyen manipulációs tér az, hogy kihasználják a szlovák és a magyar nyelv által kínált elválasztó falakat. Magyarán: délelőtt szlovák közegben szlovák-magyar vegyes pártnak mondják magukat, amely lényegében szembemegy a Fidesz szlovákiai barátaival, a szlovákiai magyar érdekeket megjelenítő MKP-val. Ez a hozzáállás egy torz szlovák gondolkodásmódot tükröz vissza, amely szerint aki a budapesti kormánnyal jó viszonyt ápol, azzal szemben ajánlatos Pozsonyban az óvatosság. Mélyen téves hozzáállás ez, de sajnálatos módon Szlovákiában ilyen demagógiával lehet tetszelegni és szlovák szavazókat szerezni. Ugyanakkor semmi nem tartja vissza őket attól, hogy ugyanaz nap délutánján magyar közegben vagy a magyar sajtóban magyar pártként aposztrofálják magukat, tudván, hogy magyar szavazatok nélkül nincs esélyük a sikerre. Ez azonban a következményeket illetően több, mint pusztán politikai taktika: miután a felvidéki magyarság a legveszélyeztetettebb külhoni magyar közösség, ez a játék lényegében a nemzeti politikai potenciál meggyöngítését célozza – s ez nem lehet érdeke egyetlen tisztességes embernek sem.

Nem helyénvaló a fenti gondolatmenet folyományaként megjelent ama értékelés sem, amely azt hangoztatja, hogy helyi szinten helyes és életképes az – úgymond – magyar  kétpártrendszer. Erősödött a helyi magyar képviselet – mondta az egyik sűrűn idézett riportalany, aki annyi energiát sem fektetett a kérdés tanulmányozásába, hogy megnézze, kiket és hol tüntet fel a Most-Hid saját polgármesternek és képviselőnek. Eme párt ugyanis – vélhetően a statisztikai kiértékelések miatt – majdnem mindenki támogatását felvállalta, aki támogatásért jelentkezett nála. A szlovák sajtó szerint is megválasztott polgármestereik között jelentős számú a szlovák nemzetiségű és a helyi praktikák által a múltban megkarcolt jelölt. Félreértés ne essék, nincs kifogásunk amiatt, ha  valahol, magyarlakta régióban szlovák jelölt is bekerül a helyi testületekbe. De legyen ez tiszta folyamat eredménye, ne menjen a magyar jelöltek kárára, s ne magyar szavazók félrevezetésével történjék. Az pedig már végleg rejtély, mi jogon állítja ezekről bárki, hogy ők majd a magyar érdekképviselet helyi bástyái lesznek. A leglényegesebb pedig, hogy nem szabad megkerülni azt a fájdalmas kérdést sem, hány helyen ütötték ki egymást az úgymond kétpártrendszeri jelöltek. Komárom ez ügyben csak a jéghegy csúcsa, a veszteségek ebben a vonatkozásban nem elhanyagolhatóak.

Tény, hogy a választások azt mutatják, megtört a Most lendülete és új erőre kapott az MKP.  Ez utóbbi viszonylagos sikere elsősorban a párt mélystruktúráinak köszönhető, az ő kínálatukra adott pozitív állampolgári válasz. Persze, azért óvatosan kell bánni minden értékeléssel: mint ahogy júniusban a valós helyzet jobb volt annál, mint ahogy kinézett, most ellenkezőleg, bonyolultabb annál, amit a leegyszerűsítő első értékelések sugallnak. Úgy tűnik azonban, elmondható, hogy a szlovákiai magyar közösség  igényel egy erős, jól szervezetett magyar pártot. A vegyes párt pedig hosszabb távon egyre nehezebben fogja tudni majd kezelni az őt az egyensúlytalanság felé szorító két tényezőt: a gazdaságit és a nemzetit. Ebben a pártban egyre kevésbé lesznek titkolhatóak a gazdasági-, lobbi- és szlovák-magyar egyensúlybeli problémák.

A Most-Híd meggyöngülése  tovább csökkenti majd kormánybeli politikai súlyát. Ennek folyományaként sajnos nem lesz 10 százalékos kisebbségi nyelvhasználati küszöb, s nem lesz igazi áttörés a nyelvhasználat egyéb vonatkozásaiban sem. Maradtak a büntetések – bár a felső határuk csökkent, s ami elgondolkodtató, hogy most magyar szavazatok segítségével erősítették meg a magyar nyelv használatáért kiróható büntetéseket. Szinte hihetetlen, de igaz: Fico és Slota kiabált, de nem büntettek a nyelvhasználatért, valószínűleg féltek a magyar és a nemzetközi reakcióktól. Radičová kormánya viszont mosolyogva büntet, s eddig csak a magyar nyelv használatát büntette. Az angol, német, francia nyelv használata nem jelent problémát napjaink Szlovákiájában, csak a magyar. Marad az állami szimbólumokról szóló törvény, az iskolában a gyerekeink továbbra is olvasgathatják a tantermek falain a szlovák alkotmány preambulumát, amely úgy kezdődik: „Mi, a szlovák nemzet…” . A DAC szurkolóit is rendszeresen megbüntetik majd ugyane törvény értelmében a piros-fehér-zöld szimbólumok használata miatt, s már látható, hogy féloldalas megoldás születik majd az állampolgársági törvény esetében is.

Nincs tehát sajnos áttörés Szlovákiában, a kép továbbra is vegyes. Magyar szempontból pedig nem jó hír, hogy állandósult a politikai szembenállás, amely családtagokat, kollégákat, barátokat állít szembe egymással. Persze többen megkérdezhetik, mi az együttműködés gátja. A teljesen eltérő filozófia, amelynek alapján ezek a pártok működnek. Amíg a Most-Híd mindenképpen a szlovák elvárásoknak kíván megfelelni, az MKP továbbra is a magyarság megőrzését, identitásának és esélyeinek fejlesztését tartja meghatározónak.

Lássunk tehát végezetül néhány példát. A Most-Híd egyik kampánygyűlésén felháborodást keltett, hogy a résztvevők egy részének javaslatára, amely szerint az identitáscsökkenést megelőzendő a magyar tanítási nyelvű iskolákban legyen prioritás a nemzettudat-erősítés és a több történelemóra, a párt jelen lévő országos elnöke felhorkant és azt mondta: több szlovák óra kell és egyre több szlovák módon való gondolkodás. Nem magyarkodni kell, együttműködni.

Más jellegű példa példa a füleki és a komáromi eset. Füleken a helyi vezetők által kialkudott, a nép által nem kívánt MKP-Most koalíció jött létre. Az eredmény: a magyar többségű Füleknek szlovák polgármestere van. A komáromi fiaskó okai is összetettebbek. Legyen figyelmeztető minden komáromi, de főleg a lelépő polgármester számára, amit a magát szlováknak valló, de magyarul is – nem hibátlanul –  beszélő új polgármester mondott: Komárom legnagyobb bajának azt tartja, hogy a városi képviselő-testületben állandósult a lobbik harca az anyagi javakért, s teljesen kiveszett onnan a város szellemiségéről, jövőjéről folytatott gondolkodás.

Leírom tehát ide a választási kampány két – szerintem – legjellegzetesebb mondatát. Az egyiket a közszolgálati szlovák televízióban a Most-Híd egyik alelnöke mondta: azért fontosak a helyhatósági választások, mert ott a közpénzek egy részének elosztásáról döntenek. A másik egy MKP-s röplapról való: élhető községet, lelkiekben-anyagiakban gazdagodó közösséget akarunk.

Az emberek talán kezdenek ráérezni a különbségre – bár a novemberi választások eredményeiből sem szabad túlontúl messzemenő következtetéseket levonni.
De ha csak részben is megfordult a széljárás, akkor ez jó alapot kínálhat a nemzeti politika folytatásához Szlovákiában.
 
Az írás a Bécsi Napló januári számában jelent meg. A szerző ezzel az írással köszönti a jubiláló Bécsi Naplót.