Vállaljuk, akarjuk és merjük!

Mindig öröm, amikor összejön a család. Amikor a családtagok, barátok, rokonok, ismerősök, összeülnek, és komolyan elgondolkodnak a jövő fölött. Azt hiszem, valami ilyesmi történik most, ebben a teremben is. Önök előtt áll itt, egy reményeink szerint szimpatikus csapat, az egyedüli értékelhető magyar listáról.

Mindig öröm, amikor összejön a család. Amikor a családtagok, barátok, rokonok, ismerősök, összeülnek, és komolyan elgondolkodnak a jövő fölött. Azt hiszem, valami ilyesmi történik most, ebben a teremben is. Önök előtt áll itt, egy reményeink szerint szimpatikus csapat, az egyedüli értékelhető magyar listáról. Bennünket az különböztet meg a másik 320 képviselőjelölttől, hogy a magyar közösség szempontjából mindenki elmondhatja: ezek a mieink. Az egyedüli magyar lista.

Képviselőtársaim röviden elmondtak három dolgot Önöknek. Elmondták, hogy mi, magyarok itt, Európa közepén az elmúlt ezerszáz évben létrehoztunk egy kultúrát, államot, egy olyan viszonyrendszert és egy olyan építményt, amely tiszteletet érdemel, s amire mindenki joggal néz fel.

Elmondták azt is, hogy európaiak vagyunk. Ezerszáz éve, Szent István királyuk óta európai a civilizációnk, ugyanakkor azt is elmondták, hogy a jelenlegi európai uniós szerkezettel nem vagyunk maradéktalanul elégedettek. A „Változtass Európán” jelszavunk is ezt jelenti, mert az, ami most van az Európai Unióban, messze nem tökéletes, változtatásra szorul. És örülünk annak is, hogy a választási programunkat is az egyik legjobb választási programnak értékelték a szakemberek.

A csapat tehát elszánt, tudja, hogy gondok vannak, tudja, hogy mit akar, mégis van egy kis gond, amit meg kell beszélnünk. Így, a családon belül. De mi is az a probléma?
Önök nélkül nincs erőnk ahhoz, hogy véghez tudjuk vinni a változtatásokat. Önök pontosan tudják, ugyanúgy, ahogy mi is, hogy rezeg a léc. Nagyon sajnáljuk, hogy 2009-ben az történt a felvidéki magyar politikával, ami történt. Nagyon sajnáljuk, hogy lehetséges partnereink már a múlt év októberében bejelentették, nem akarnak együttműködést, és megjelölték az európai parlamenti listájuk első három emberét. Nem marad más, kedves barátaim, mint hogy a magyarsághoz hű magyarok most megpróbálják összeszedni magukat. Ne csukjuk be a szemünket a realitások előtt, vannak közvélemény-kutatók, amelyek 3,8 százalékra mérnek bennünket és vannak, amelyek 6,3 százalékra. De nincs szakember, nincs szociológus, nincs közvélemény-kutató, aki képes lenne szakmailag pontosan megbecsülni, mi lesz ebből május 24-én.

A megoldás tehát, kedves barátaim a felvidéki magyar választók kezében van. Játsszunk el azzal a gondolattal, mi történne, ha ne adj Isten, május 24-én megbotlana ez a csapat. Nekem utoljára tegnap mondták a szlovák közszolgálati rádiósok: maguk nagyon hiányoznak a szlovák politikai palettáról, hiányoznak a szlovák parlamentből, a Magyar Közösség Pártja, azelőtt a Magyar Koalíció Pártja tisztességes csapat volt, Önök jó szakembereket küldtek ide.

Az MKP 2010 óta nincs a szlovák parlamentben. Kérdem én: kinek jó ez, és javult-e a közösség, a magyarság állapota, az ország politikája, a gazdasági vagy a szociális helyzet? Azt mondom, ellenkezőleg, nincs igazán szóvivőnk. Én csodálkozom azon például, hogy a szlovák kormány megengedi magának, és a saját gazdasági minisztériuma honlapján nyilvánosságra is hozza, hogy 2007 óta Nyitrától délre, a magyarlakta vidékre semmiféle értékelhető beruházás nem került, sem európai uniós támogatással, sem a szlovák költségvetési támogatásból. Ez gazdasági, politikai kiéheztetés.

Nézzék csak meg, mit csinálnak Malina Hedviggel! De fenik a fogukat a kisiskoláinkra is. Egy parányi nagyvonalúság sincs a szlovák nacionalistákban. Még a kilencvenes években kiharcoltuk, hogy a falvaink elejére és végére ki lehet tenni a magyar megnevezést is, de a vasútállomásokra már nem lehet. Ép ésszel, Európa közepén a 21. században ezt nem lehet megérteni.
S mi lenne akkor, ha mi magunk dobnánk el önmagunktól május 24-én a két mandátumunkat azzal, hogy otthon maradunk. Nagy tisztelettel megkérem Önöket, az itt jelenlévőket hát, hogy legyenek a nagyköveteink. Arra kérjük Önöket, beszéljenek ezekről az összefüggésekről barátaikkal, rokonaikkal, ismerőseikkel, munkatársaikkal, mindenkivel, akit el lehet érni. Minden szavazatra szükség lesz. Ha mindenki, aki Bárdos Gyulára szavazott az elnökválasztás első fordulójában, amit nagy tisztelettel most is megköszönünk, most is elmegy, akkor komoly esélyünk van. De nem szabad otthon maradni! 2012-ben a Magyar Közösség Pártja azért nem jutott vissza a parlamentbe, mert a magyar lakta régiók az országos átlagnál alacsonyabb részvételi arányt produkáltak.

Ezen a ponton, azt hiszem, mindannyiunk számára világos, hogy ez a történet nem a 13 jelöltről szól, még csak nem is a Magyar Közösség Pártjáról szól csupán, ez a mi közösségünk esélyeiről és jövőjéről szól. Mert ha hozzuk a formánkat május 24-én, akkor egy önbizalmában megnövekedett, lélekben és közösségi érzésben erősödő közösség tud neki menni majd sikerrel a helyhatósági választásoknak ősszel vagy a következő parlamenti választásnak. És üzenetet is küldünk ezzel a világnak, hogy ez a közösség nem tört meg, nem adta föl, igenis élni akar, és ott akar lenni minden tárgyalóasztalnál, ahol a sorsáról döntenek. Ott akar lenni Brüsszelben, ott akar lenni a szlovák parlamentben is, és ott akar lenni az önkormányzatokban is. Ott akar lenni mindenütt, ahol meg tudja mutatni, hogy fordítani akar a sorsán.
Erről szól kedves barátaim, politikailag, történelmileg és pszichológiai szempontból május 24-e. És ez az, amit egyedül nem tudunk megtenni, hiába áll itt elkötelezetten, tisztességgel és őszintén ez a csapat Önök előtt. De együtt meg tudjuk tenni!

Amikor azt kérdezték Illyés Gyulától, ki a magyar, azt felelte, magyar az, aki vállalja. Ady meg azt mondta, holnap már minden a mienk lesz, hogyha akarunk, ha merünk.
Kedves Barátaim, mindannyian, akik összejöttünk itt ma, jelenlétünkkel is ezt a három kifejezést akartuk elmondani önmagunknak, a családnak, a jövőnek: Vállaljuk, akarjuk és merjük! Kérem tisztelettel, tegyék meg ezt május 24-én is, minél többen, senki ne maradjon otthon!
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

(A beszéd május 7-én a dunaszerdahelyi kampányrendezvényen hangzott el)
dé, Felvidék.ma

Cikkajánló

nagy_kadar_1

Megelevenedik Nagy Imre és Kádár János „hitvitája”

Egy nap az örökkévalóságból címmel nemzeti ünnepünkön mutatja be Csáky Pál új drámáját a budapesti József …