Csáky Pál felszólalása az alapvető emberi jogokról szóló jelentéshez
(Elhangzott Strasbourgban, az EP plenáris ülésén, 2016. december 12-én.)
Üdvözlöm a jelentést, amely – mint az utóbbi években – idén is rámutat az alapvető jogok terén felmerülő uniós hiányosságokra.
Az egyik ilyen évről-évre felmerülő megoldatlan uniós probléma az őshonos kisebbségek helyzete. Nemzeti kisebbségekhez tartozó kollégáimmal együtt évek óta kérjük a Bizottságot, hogy hozzon létre a kisebbségek jogainak védelmére vonatkozó európai minimumnormákat. Mindhiába. A Bizottság azzal hárítja el a felelősséget, hogy ez nemzeti hatáskör és nem tehet semmit. Míg a koppenhágai kritériumok elvárják a csatlakozásra váró országoktól, hogy biztosítsák a kisebbségek védelmét, addig a nemzeti kisebbség ellen elkövetett diszkrimináció felett már gyakran szemet hunyunk, ha azt egy tagállam követi el. Gondoljanak bele, kedves kollégák: az a nemzeti kisebbség, amelyet a többségi nemzet diszkriminál vagy épp nem biztosítja számára a papíron levő jogok gyakorlását, hogy remélheti jogai védelmét az olyan nemzeti többségtől, amely éppen diszkriminálni igyekszik őt? Ezt naivitás elvárni, itt európai szinten kell megoldást keresni és nyomást kell gyakorolni a tagállamokra. A kisebbségi jogok az alapvető jogok szerves részei, egyszerűen nem lehet megkerülni azokat. A Lisszaboni szerződés 2.cikke is kitér erre.
Örülök, hogy a számos módosító javaslatom bekerült a jelentés végső szövegébe épp az őshonos kisebbségek védelmének szükségességéről. Az is fontos, hogy az idén is cselekvésre szólítjuk fel az uniós intézményeket. Remélem, nyitott fülekre és politikai akaratra is találunk.
Félő ugyanis, hogy a migrációs válság okozta kihívások negatívan érintik az őshonos kisebbségek helyzetét. A migránskérdés sajnos elvonja a figyelmet a már meglevő problémákról. Az az érzésünk, hogy a migrációs válság egy újabb kifogás/indok, hogy az őshonos kisebbségek helyzetét a szőnyeg alá söpörjük.
A nemzeti kisebbségek az európai kultúrát és értékeket képviselik és ápolják. Ők uniós polgárok, akik szervesen hozzájárulnak az Európai Unió sokszínűségéhez, csak sajnos számos esetben másodrangú uniós polgárokká válnak.
Vegyük észre, hogy Európa kulturális örökségének megőrzése a sokszínűséget gazdagítja, ezért védeni kell az őshonos kisebbséget, biztosítani kell az alapvető jogaik és szabadságjogaik tiszteletben tartását és azokat elő is kell mozdítani. De ehhez elengedhetetlen a többségi nemzetet toleranciára való serkentése.
Arra kérem a Bizottságot, hogy legyen innovatív és ambiciózus, dolgozzon ki uniós minimumnormákat, illetve szorgalmazza a tagállamokat, hogy azok számolják fel a diszkriminációt, mozdítsák elő a toleranciát és a vonatkozó nemzetközi normák alapján hozzanak és hajtsanak végre célzott védelmi intézkedéseket.
Az emberek eredményeket várnak – mindannyiunktól.