Nem vágyott látogatás

Még nem kapott kellő figyelmet a hír: az Európai Parlament petíciós bizottsága tényfeltáró látogatást tart Szlovákiában szeptember második felében. Elsősorban az Európai Szociális Alap felhasználásának körülményeit szeretnénk megvizsgálni.

euro_sk

Az történt ugyanis, hogy néhány petíció Szlovákiából, Romániából és Magyarországról sérelmezi, hogy az alapból származó pénzeket nem rendeltetésszerűen használják fel. Furcsa beruházásokra költik a pénzek nagyobbik részét, s nem arra, amire kellene: a hátrányos helyzetű emberek napi problémáinak megoldására, integrálásukra a társadalomba.

Visszaemlékszem 2014 nyarára, amikor komolyan mérlegeltem, hogy az Európai Parlamentben tagságot vállalok a régiófejlesztési bizottságban is. Arra gondoltam, hogy a régiófejlesztési kérdések és a régiófejlesztés kapcsán megpályázható pénzek felügyelete, a döntésekbe való beleszólás lehetősége hasznos lehet a felvidéki magyar közösségnek. A döntés előtt találkozót kértem az Európai Bizottság (az európai unió kormánya) illetékes főosztályán dolgozó jó ismerősömtől. A találkozó nagyon gyorsan létre is jött, s a gyors személyes beszámolók után arról kezdtünk el beszélni, hol vannak a gondok az európai regionális politikában, illetve miért olyan problémás és alacsony az alap eszközeinek szlovákiai merítése. Nagy meglepetésemre felém fordult és azt mondta: „Azért, mert Szlovákiában az átlagosnál is magasabb szintű a korrupció. Bizalmatlanok vagyunk a szlovák kormánnyal szemben, igyekszünk minél több pályázatot ellenőrizmi, és ez időbe telik. „

Meglepődtem, hogy mindezt olyan biztosan és olyan határozottan állította. Megkérdeztem tőle: „Ha annyi információtok van arról, hogy Szlovákiában erős a korrupció, miért nem léptek, miért nem mozgósítjátok az ügyben az illetékes rendőri szerveket?” „Mert nekünk arra is szükségünk lenne, hogy valaki feljelentést tegyen ellenük. Azokban a kérdésekben, amelyeket mi ki tudunk szűrni, lépünk, de az igazi, nagy fogáshoz szükségünk lenne arra, hogy a pályázók egynémelyike is hallassa a hangját, s együttműködjön velünk” – mondta.

Végül is a sors közbeszólt: azzal, hogy a Petíciós Bizottság alelnökének választottak, jórészt megakadályozták azt a lehetőséget, hogy tagja lehessek a regionális politikával foglalkozó bizottságnak is. Ám a fent leírt beszélgetés emléke máig itt motoszkál bennem: s most, amikor civil szervezetek nehezményezik, hogy a szlovák kormány és az illetékes minisztériumai néha nem korrekt, hanem inkább gyanúsnak nevezhető döntéseket hoznak, a bizottság úgy döntött, hogy ennek utánanézünk. Javaslatomra bekerült a megkérdezendő szervezetek közé a Carissimi is.

Most már csak jól fel kell készülni a dialógusra, minél több szakmai érvet felvonultatni, és minél több konkrét információval szolgálni, amely alapján a Petíciós Bizottság felléphet az Európai Bizottsággal szemben, de a szlovák kormánnyal szemben is.

Csáky Pál

Cikkajánló

Vállalni kell – Pozsonyi beszélgetés Duray Miklóssal

Ma egy hete, hogy 2022. december 30-án Duray Miklós elérkezett földi pályafutása végéhez. Közösségi oldalamon …