Csáky Pál Csáky Pál honlapja
Kedves barátaim!
Azért jöttünk ma össze, hogy megemlékezzünk az egységes magyar politikai akarat közös platformja létrehozatalának huszadik évfordulójáról, s a Magyar Koalíció Pártja két évtizedes tevékenységéről. Igen, ezzel a kissé bonyolult mondattal a lényeget akartam érzékeltetni. Amint látjátok, nem csupán a pártról beszélek, hanem az egységes politikai akaratról. És az alázatot és a szolgálat szükségességét teszem mellé.
Miért?
Ebben az évben, 2018-ban lesz 100 éve, hogy mi, felvidéki magyarok, kisebbségi sorsba kerültünk. Minden tiszteletem azoké a bátor embereké, akik az elmúlt évszázad húszas-harmincas éveiben fölül tudtak emelkedni a bénító helyzeten és egy komoly önszervezési munkát valósítottak meg. Olyat, ami példa lehet ma is számunkra.
S kimunkáltak egy alapigazságot, amelyhez azóta hű a szlovákiai magyarság közösségi értékek iránt fogékony része. A megmaradás szükségességének, a közösséghez való hűségnek az alapigazságát. Amelynek lényege: mindig, minden döntésünk kapcsán figyelembe venni a felvidéki magyar közösség érdekeit, s annak alapján cselekedni. És betartani, hogy eme érdekek soha nem csorbulhatnak egyéni vagy közösségi ambíciók miatt. Azt hiszem, elmondhatjuk, ez a fajta hozzáállás megmaradásunk egyik alappilére – mert ne feledjük: azt is tudatosítanunk kell, hogy egy kisebbség megmaradásának, túlélésének kérdése elsősorban személyes vállalások kérdése, ez pedig erkölcsi kérdés is. Igen, a napi nehezebb utak vállalása bizony erkölcsi kérdés is.
A párt szükséges eszköz mindehhez. Úgy gondolom, a mögöttünk álló két évtized tisztességgel vállalható. Ott a 8 év kormányzás, amikor nem védekeznünk kellett, hanem építkezhettünk is. Ott van Szlovákia demokratizálása, a NATO és EU-tagság, ott a Selye Egyetem létrehozatala, ott a megújulásában fél évszázadot késett Mária-Valéria híd. Ott újonnan létrehozott vagy felújított intézményeink sora, ott vállalható törvények tucatjai. És ott egy fájdalmas pártszakadás, tőlünk való elfordulás is, 2009-ben.
De az MKP él, működik, és stabilitásból példát adhat másoknak is.
A többi párt esetében a mechanizmus úgy működik, hogy van egy személy – vagy egy csoport, aki-amely megalkot egy programot és ahhoz csinál pártot. Vannak személyes- vagy csoportambíciók, s ehhez varrják hozzá a kabátot.
A mi pártunk esetében ez fordítva van: létezik egy közösség, amelynek szüksége van társadalmi-politikai vezető rétegre. Szüksége van gerincre, amelyre a társadalmi problémák kezelése során támaszkodhat.
Ez a gerinc volt 1998 előtt az MKDM-Együttélés koalíció, s ez 1998 óta a Magyar Koalíció – ma Magyar Közösség Pártja. Amely párt a közösségből nőtt ki, s addig van igazi létjogosultsága, míg a közösségnek fog szolgálni.
Ez a magyarázata annak, hogy az MKP megmaradt stabil pártnak akkor is, amikor már 8 éve nem tagja a szlovák parlamentnek. Mert megvan a valós társadalmi beágyazottsága, s naponta tapasztaljuk, hogy igény van a létére.
S azt is elmondhatjuk, hogy nincs komolyabb hitelességi problémája: a választási eredmények, a leadott szavazatok száma bizonyítja, hogy a legerősebb és leghitelesebb párt a szlovákiai magyar közösségen belül. A szlovákiai magyar aktív választók 60-65 százaléka támogat bennünket, ez a szám nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó. Ezért lehetséges az, hogy úgy a helyhatósági, mint a megyei választásokon országos viszonylatban a 3-4. helyet tudjuk elfoglalni a politikai pártok között. S a parlamenti választásokon ránk leadott szavazatok száma is tiszteletet érdemel, ha a potenciális szavazói háttérhez mérjük azt. Ami a probléma, hogy Szlovákiában ránk is vonatkozik a parlamentbe jutási 5 százalékos küszöb, s ez komoly kihívás minden országos szintű választás esetén. Legközelebb ezzel a problémával jövő májusban, az európai parlamenti választáskor kell majd megküzdenünk. Mert minden pongyola és néha lekicsinylő vélemény ellenére szeretném hangsúlyozni, hogy az MKP parlamenti párt, rendelkezünk egy mandátummal az EP szintjén, s ennek köszönhetően vagyunk tényezők Európában és partnerek itthon. Ezt a pozíciót nem csak meg kell védenünk, hanem meg kell próbálnunk bővíteni is jövőre.
Azt persze nem akarom mondani, hogy pártunk hibátlan szervezet. Mint minden emberi találmány, sajnos rendelkezik hiányosságokkal is. Ezért beszélek itt és most erről, hogy mindannyiunkat figyelmeztessem: hibákat el lehet követni, de azokat ki kell javítani. Ám ha egyszer – ne adj Isten – elveszítenénk kollektív hitelünket a saját közösségünk szemében, az a véget jelentené. És a közösség felmorzsolódásának gyorsulását. Ezen a ponton újból a napi munka fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Tudatosítsuk, kedves barátaim, hogy MKP-snak lenni küldetés.
Természetesen szövetségesekre is szükségünk van: a hazai és az európai politikai térfélen is. Európában nem állunk rosszul, itthon viszont bonyolultabb a talaj. Fontosnak tartom, hogy szlovák ellenzéki barátaink itt vannak velünk, egyértelműen szeretném leszögezni, hogy a Smer-SNS-Most koalíció viszonylatában nekünk az ellenzéki oldalon van a helyünk.
Fontosnak tartom azt is, hogy ma köztársaságielnök-jelöltet is választunk. Meg kell mutatnunk, hogy vagyunk, hogy van akaratunk, hogy vannak elképzeléseink a szlovákiai társadalom jövőjéről is, s hogy jelezzük mindenkinek: az MKP-val számolni kell. S nem utolsó sorban azért is, hogy összetartsuk politikai közösségünket, hogy lehetőséget adjunk tagjainknak és szimpatizánsainknak, hogy az elnökválasztás alkalmával is megnyilvánulhassanak.
Nyíltan mondjuk ki: ma az MKP ebben a vonatkozásban kényszerhelyzetben van. Itt vagyunk a helyhatósági választások előtt, a már ma is túl sok köztársaságielnök-jelölt közül egy mondja magáról, hogy magyar nemzetiségű, de azzal kezdi a kampányát, hogy nem magyarként indul. Milyen arculcsapása lenne a felvidéki magyar közösségnek, ha erre nem reagálnánk? Lesz tehát jelöltünk, aki az egyetlen lesz a mezőnyben, s aki arra lesz hivatott, hogy megjelenítsen minket. Nekünk viszont az lesz a feladatunk egy perccel a jelölt megszavazása után, hogy teljes bedobással kampányoljunk az ő érdekében – vagyis a mi közös érdekünkben. Soha még olyan időszerű nem volt a parancs: mindenki egyért, egy mindenkiért!
S üzenni is kívánunk innen közösségünknek.
Üzenjük, hogy
– az MKP soha nem adja fel a küzdelmet a felvidéki magyarság jövőjéért
– az MKP soha nem adja fel a küzdelmet az emberi és kisebbségi jogokért és a tiszta közéletért
– az MKP helyi, regionális, országos és európai szinten is kész az újabb győzelmekre – ehhez kérjük tagjaink és szimpatizánsaink támogatását
– az MKP kész az együttműködésre minden tisztességes politikai erővel a korrekt partnerség elve alapján, de soha nem fogja legitimizálni a Kalinákokkal, Ficókkal, Dankókkal való bratyizásokat, sem a Smerrel és az SNS-szel való jellemtelen összeborulásokat. Szlovák barátainknak mondom: nem minden magyar vásárolható meg Szlovákiában!
– az MKP nagyon vigyáz arra, hogy megóvja közösségünket a meghasonulástól. Az MKP egy életerős szlovákiai magyar társadalmat akar, ennek kialakításáért kíván továbbra is dolgozni.
S végezetül engedjetek meg egy mondatot a fiatal generáció irányában: nem szabad passzívnak lennetek, feladatok ezrei várnak rátok. Ti vagytok a jövő, s ha majd a rossz árnyak, akik 2009-ben elfordultak tőlünk, eltűnnek a jól megérdemelt süllyesztőben, akkor nektek kell újravarrnotok az új, egységes magyar politizálást. De figyelem: csakis azokra a tiszta értékekre építve, amelyeken most az MKP áll. Az 1998-as pártegyesítés egyik aktív végigvivőjeként mondom: erről soha ne feledkezzetek el.
Nos, minden jót, sok dinamikát, elkötelezettséget, további sok sikert MKP!
Csáky Pál
