Furcsa idők – avagy: ilyenek vagyunk?

Egypárti kormánya van Szlovákiának. A társadalom, a politika, a média lassan kezd alkalmazkodni az új helyzethez. Persze, a stratégia klasszikus szabályai is azt mondják, hogy a hatalom van lépéselőnyben.

A korrekt kritikát nem lehet megérzésekre építeni, meg kell várni a kormány lépéseit. A kormány pedig dörzsölten kezdi, láthatólag igyekszik csökkenteni a támadási felületeket. Persze, az is igaz, hogy csak most kezdenek kormányozni, eddig csak a hatalmi posztokra való felvonulás zajlott.

Egypárti kormány esetén nem árt, ha egy kisebbségi közösség konzisztensen és átgondoltan viselkedik. Az sem árt, ha van olyan fóruma, amely összehangolja a nézeteket és a tetteket.
A civilek a közelmúltban levelet írtak a Szlovák Vasutaknak az ügyben, hogy a magyarok által jelentős arányban lakott településeken magyarul is írják ki a település nevét. A válasz elutasító volt. A média megkérdezte a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Jogsegélyszolgálata munkatársának véleményét, aki nagyon szerencsétlen módon azt válaszolta, hogy a vasúttársaságnak jogilag igaza van: „A kisebbségi nyelvhasználati törvény tavalyi átfogó módosítása során nem gondoltak erre, így ha önszorgalomból a ŽSR ki is helyezné a magyar megnevezéseket, ezzel törvényt sértene. Ilyen alapon bárki más is kitehetne bármit.” Az ember erre felkapja a fejét. Ha itt arról van szó, hogy valaki rá akar mutatni a kisebbségi nyelvhasználati törvény tavaly elfogadott változatának szakmai hiányosságaira, annak igaza van – de ezt nagyon szerencsétlen módon teszi. Ez bizony rossz magyarázat. Ők nem bárki más, hanem a működtetők, nem bármit tesznek ki, hanem közinformációt, s törvényt nem sértenének vele – bár igaz, hogy a törvény nem is kötelezi őket erre.

Az újságíró azonnal le is ütötte a magas labdát: itt a csehek által üzemeltetett, szimpatikus magántársaság, a RegioJet, az néhány hét alatt konkrét megoldást eszközölt. Ők elkészíttették és kihelyezték a kétnyelvű feliratokat. Ugyanezt a megoldást lehetett volna javasolni a Szlovák Államvasutaknak is.
Jogi szempontból tehát rosszul megfogalmazott levelet küldtek egyébként bizonyára jó szándékú civilek a vasútnak, amelynek jogászai éltek a felkínált kibúvási lehetőséggel és a klasszikus utat választották: elutasították a kérést. A Jogsegélyszolgálat munkatársa pedig kommunikációs szempontból rosszul értékelte a helyzetet – megoldást kellett volna keresnie az elutasítás indoklása helyett. Az pedig kívánatos lett volna, ha a két szervezet előre egyezteti lépéseit. A dolog ugyanis úgy áll, hogy megfelelő jogértelmezés esetén igenis ki lehet tenni a községek magyar nyelvű megnevezését a vasúton is, a RegioJet jogi, állampolgári és társadalmi szempontból is helyesen járt el.

Túlhevített buzgalom

Hasonló a helyzet a nyelvi rezsim más területein is.
Pár hónappal ezelőtt a pozsonyi katedrálisban erdélyi gyerekkórus lépett fel. Magyar rendezvény volt, magyarul énekeltek magyaroknak. A templomban több száz ember jött össze, vélhetően legalább 98 százalékuk magyar volt, de lehet, hogy mindenki. Magyar kulturális intézmény szervezte a rendezvényt, együtt a magyar nagykövetséggel.
A kezdés időpontjában a több tucatnyi gyerek kivonult a nézők elé. Eléjük lépett a helyi főszervező, és 7-8 perces beszédben, magyarul köszöntötte őket. Elmondta, mikor alakult meg a kórus, hol-merre énekeltek az elmúlt időszakban, mi a repertoárjuk. Komoly taps honorálta a szöveget. A főszervező azonban a helyén maradt, s ugyanezt elmondta – szóról szóra – szlovákul is. Újabb 7-8 perc után a taps jóval gyérebb volt.

A magyar országgyűlés alelnöke következett, aki megtisztelte jelenlétével az ünnepséget. 8-10 perces beszédében üdvözölte a kórust és az egybegyűlteket, ő is elmondta, mikor alakult a kórus, hol-merre énekeltek az elmúlt időszakban, s mi a repertoárjuk. Beszédét szóról szóra lefordították szlovákra is. A kórus tagjai, alapiskolás diákok, lassan feszengeni kezdtek. 35 perce álltak a közönség előtt, s abból legalább 15 percig olyan szöveget kellett hallgatniuk, amelyet nem értettek. Kárpótlásul persze a derék felvidéki magyarok kétszer (négyszer?) is meghallgathatták ugyanazt.

De még nem volt vége. A diplomáciai testület egyik tagja következett, aki az egyik magyar közjogi méltóság levelét olvasta fel, amelyben fehéren-feketén szerepelt, mennyire örül az illető politikus annak, hogy fővédnöke lehet egy ilyen koncertsorozatnak, főleg egy ilyen kórus esetében, amely… És jött az alapszöveg harmadszor is. Persze minden szavát derekasan lefordították szlovákra is, a végén már nemcsak az énekes diákok, de a nézők is kezdtek mocorogni. 47 percig tartott ez a bevezető rész, a végén a taps már méltatlanul gyenge volt – de utána valódi felüdülést jelentett a színvonalas koncert.
Községeinkben számtalanszor előfordul, hogy a polgármester vagy a helyi kultúraszervező hosszú szöveggel prezentálja magát, majd szlovákul is elmondja ugyanazt. Minden vendéget magyarul és szlovákul is üdvözölnek, néha ez is percekig tart. Ennél már csak az a rosszabb, ha magyar községben magyar rendezvényen magyar személyiség megnyitásként szlovákul mond el 20 perces szöveget, s utána mondja el a magyart.

Érzésem szerint két dologról van szó ebben a témakörben.

Az első az intelligencia. Bármely rendezvényen jelen lehetnek szlovák nyelvű vendégek – és a község szlovák anyanyelvű lakosai is. Őket a jólneveltség szabályai szerint illik köszönteni, s adekvát részletességgel (a magyar szöveg kivonatával) tájékoztatni az összejövetel fontosabb tartalmi részeiről. Ezt jó érzékkel meg lehet oldani. A hosszú szövegek mindkét nyelven teljes terjedelemben való elmondása viszont unalmassá, nehézkessé teszi a rendezvényt – mindez felesleges.

S vannak persze a törvényi szabályozások. A szlovák államnyelvről szóló törvény egyik igyekezete éppen az, hogy a szlovák nyelv hatalmi beerőszakolásával éppen a magyar kulturális rendezvények bensőségességét igyekszik szétverni azzal, hogy magyarok által, magyaroknak szervezett magyar nyelvű vagy főleg a magyar kulturális szférába tartozó rendezvényeken túlerőlteti a szlovák nyelv használatát. Helyzettől függően egy rövidebb, pár mondatos köszöntés itt is indokoltabb, a rendezvény átkvalifikálásával polgári összejövetellé viszont teljesen jogszerű az egynyelvű, csak magyar nyelvhasználat.

Čaplovič álma

S a végén lássuk a medvét: újra itt a csizma az asztalon. Az oktatási miniszter életcélja megvalósításának tartja, hogy megtanítsa a magyar gyerekeket szlovákul.
Sokszor elmondtuk már: bármely oktatási rendszer legfőbb feladata, hogy tudást, műveltséget adjon a diákoknak, akik azután erre építve személyiségekké válhatnak, hasznos irányítói önmaguk életének és megbecsült tagjai a társadalomnak. Nem mindegy, hogy ez a sokrétű folyamat milyen nyelven valósul meg. Minden pedagógiai, pszichológiai és egyéb társadalompolitikai szakmai érvelés azt mondja, hogy ebben a folyamatban a leghatékonyabb az anyanyelvi képzés. A gyerek esetében ugyanis a tanulás mellett nevelésről, összetett lelki fejlődésről is szó van. Nagyon nem mindegy, milyenek lesznek szellemi-lelki kvalitásai, ha felnő.
Emellett persze nyelveket is jól meg kell tanulnia: az anyanyelv a pillér (a magyar nyelv, irodalom és történelem elsajátítása, enélkül nem magyar a magyar), de fontos a régióban jelentős mértékben használatos második nyelv (ez esetünkben a szlovák) s legalább egy világnyelv ismerete is.

Szlovák állami pedagógiai intézmény felmérése mondja, hogy a magyar anyanyelvű oktatásban részesült szlovákiai magyar diákok tudás- és műveltségi szintje magasabb, mint a szlovák tanítási nyelvű iskolákba járó magyar gyerekeké. A szlovákiai magyar értelmiség tagjainak 95 százaléka magyar tanítási nyelvű alapiskolát végzett. A szlovák tanítási nyelvű alapiskolát végzett magyar gyerekek között sokkal több a félművelt és a lelki zavarokkal küszködő – ezt is szlovák szakemberek állítják.

Ebben a témában azonban fontos szerepet játszanak a beidegződések és a szlovák propaganda által sulykolt féligazságok is. Ezek közül a legvisszataszítóbb az, ha az ember értékét csak a szlováknyelvtudáson keresztül akarják láttatni. Százszor elismételt érv az is, hogy nem mindenki egyformán fogékony az egyes tantárgyakra, így a nyelvekre sem. Albert Einstein a saját általános relativitáselméletét német nyelven adta elő az USA egyetemein, mert állítása szerint nem tudott olyan jól angolul, hogy angol nyelven tudja elmagyarázni azt diákjainak.
Az persze igaz, hogy ha valaki magyarnak születik napjaink Szlovákiájában, bonyolultabb helyzetbe kerül – főleg akkor, ha csak a többségi nemzet szempontjából nézzük a dolgot. Ám ha a kinyílt határokat, a Magyarország és Európa által kínált lehetőségeket is figyelembe vesszük, akkor mindjárt megváltozik a kép. Természetes, hogy mindenki a saját jól felfogott érdekében igyekszik minél jobban megtanulni szlovákul is. Ám ha ezt magyarságát felvállalva, magyar iskolában teszi, megmarad a magyar kultúrkörben, s két nyelv birtokában értékesebb ember lehet.

A legbosszantóbb e téma kapcsán az, hogy még magyarok is bólogatnak arra a hazug érvre, hogy magyar iskolában nem lehet jól megtanulni szlovákul. Čaplovič miniszter is gyakran használja ezt az érvelést. Nos, elég lenne, ha legalább az Oktatásügyi Minisztérium honlapján található információkat figyelembe vennék. Ott ugyanis megtalálhatók a Felmérés 9-2012 (Testovanie 9-2012) nevű felméréssorozat eredményei, amelyek azt mutatják, hogy a tesztelt kilencedikesek esetében a magyar diákok szlovák nyelvből és irodalomból is jobbak voltak szlovák nemzetiségű társaiknál. Ez vonatkozik matematika- és nyelvi tudásuk terén nyújtott együttes teljesítményükre is. A felmérést az Oktatás Certifikált Mérésének Nemzeti Hivatala végezte a közelmúltban.

A pontos adatok: szlovák nyelv- és irodalomból Szlovákia egész területén 40 633 diák írt felmérőt, 54,5%-nyi sikerességgel. Ebből a magyar diákok száma 2862 volt, az ő sikerességük 56,4%. A teljes (tehát a nyelvi és a matematikai) felmérőt figyelembe véve azok a diákok, akik 90%-nyi sikeresség felett teljesítettek, automatikusan felvételt nyernek az általuk kiválasztott középiskolába. A szlovák tanítási nyelvű diákok 1,8%-a ért el ilyen – tehát 90 százalék fölötti – eredményt, míg a magyar iskolák diákjai között ez az arány magasabb, kerek 2%-nyi volt.
Nincs ok tehát különösebb szégyenkezésre. Ez persze nem azt jelenti, hogy a magyar iskolák vezetőinek és tanárainak ne kellene továbbra is az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtaniuk.
Egy nemzeti platform segítene

A közelmúltban megjelent egy másik, figyelmeztető elemzés is. A Közéleti Kérdések Intézete (IVO) nemrégiben hozta nyilvánosságra elemzését, mely szerint romlott a szlovákiai demokrácia állapota. Felelős ezért Radičová, de Fico kormánya is. Grigorij Mesežnikov az alábbiakat mondta ezzel kapcsolatban: „Robert Fico miniszterelnök első lépései azt mutatják, hogy az emberi és a kisebbségi jogok kérdésköre az új kormány érdeklődésének perifériájára került.”
Indokolt lenne tehát létrehozni civil, szakmai, valamint politikai szervezetek bevonásával egy magyar platformot, ahol a fenti problémákhoz hasonló kérdések kezelhetőek, a vélemények és a szempontok összecsiszolhatók lennének. Szlovákia egyszínű kormánya partnereként a jelenleginél hatékonyabban és professzionálisabban kellene fellépni.

(Az írás megjelent az Új Szó 2012. június 16-ai számának Szalon c. mellékletében)

Csáky Pál

Cikkajánló

Az őshonos kisebbségek védelme egy újabb parlamenti jelentésben kapott helyet

Az Európai Parlament ez évi utolsó plenáris ülésén elfogadta az uniós polgárságról szóló 2017-es évi …