Kétnyelvű helységnévtáblák

(Gágyor Aliz interjúja az Új Szóban, 1994)

Harmadik nekifutásra a szlovák törvényhozás jóváhagyta a táblatörvényt, amely lehetővé teszi a vegyes lakosságú községek kisebbségi nyelven történő megjelölését. Hogy konkrétan mely községek határába kerülhet ki a kék alapon fehér betűkkel feltüntetett megjelölés, és mikortól, arról Csáky Pált, az MKDM parlamenti frakcióvezetőjét kérdeztük.

– Hogyan értékeli a törvény elfogadását?

– Az ún. táblatörvény nagy kompromisszum árán jött létre. Sajnálatos, hogy csak ilyen formában lehetett elfogadni, de azt hiszem, számunkra ez még elfogadható kompromisszum. Ugyanis a törvény nemcsak engedélyezi a kétnyelvű megjelölést, hanem kötelezi is az állami szerveket a kisebbségi megnevezést tartalmazó táblák elhelyezésére mindazon települések határában, ahol a kisebbségi lakosság számaránya eléri a 20 százalékot. Az ezzel kapcsolatos költségeket az állam fedezi. A táblák, természetesen, az állam tulajdonát képezik.

– Mi a helyzet azokkal a községekkel, ahol a lakosság számaránya nem éri el a 20 százalékot, ott nem lehet kitenni a kétnyelvű táblát?

– E törvény értelmében nem. Biztos vagyok abban, hogy a kérdést a közeljövőben, remélhetőleg a parlamenti választások után, napirendre tűzzük. Szerettük volna elkerülni az ízléstelen vitákat, politikai harcokat, a kisebbségek ellen irányuló zaklatásokat, azért álltunk ki amellett, hogy a törvényhez csatoljuk a községek jegyzékét, valamint ezek kisebbségi nyelven történő megjelölését is. A tervezetet természetesen egyeztettük az önkormányzatokkal, s közöltük az Új Szóban és a Pravdában is. Ragaszkodunk a ma használatos megjelölésekhez, hiszen a vitába sok állítólagos szakember is igyekezett belebeszélni. Úgy érzem, a névsor elfogadható. Ám amennyiben bármely település módosítani szeretne a jegyzékben szereplő megjelölésen, úgy ezt helyi népszavazással megteheti. Az ilyen referendum akkor érvényes, ha a választásokra jogosult lakosság több mint 50 százaléka részt vesz rajta, az eredmény pedig akkor pozitív, ha a résztvevők több mint 80 százaléka a megjelölés változására voksol. Ezzel a rendelkezéssel blokkolni akarjuk egyes szervezetek törekvését, hogy számunkra rossz, például transzkripciós megoldásokat vigyenek keresztül. A lakosság 20 százaléka az ilyen igyekezeteket meg tudja akadályozni.

– A jegyzék nem tartalmazza a szlovák történelmi személyiségekről elnevezett, zömükben magyarlakta községeket.

– A miértre tárgyalópartnereink nem tudtak érdemi választ adni. Egyesek azt mondták, hogy ezzel dehonesztálnánk ezen történelmi személyiségek emlékét. Ez annyira nevetséges érv, hogy nem is érdemes vele foglalkozni. Személyes véleményem az, hogy a kormánykoalíció fogcsikorgatva „nyelte le” ezt a törvényt, de pszichikai visszahatásként akartak adni nekünk egy pofont. A tizenhat község kimaradása ilyen pofonnak tekinthető.

– Ezen községek határában tehát nem kerülhetnek ki a magyar megjelölések?

– De igen, amennyiben a lakosság népszavazás útján úgy dönt. Mi javasolni fogjuk a népszavazást. Okosabb lenne az ilyen referendumokat a választások utánra hagyni. De nem zárom ki azt sem, hogy amennyiben a választások után egy hasonló összetételű kormány jön létre és mi is jó kondícióban leszünk jelen a parlamentben, úgy megegyezünk a törvény módosításában, s nem kell népszavazásokat tartani a községekben.

– Van-e garancia arra, hogy a népszavazás eredményét senki nem változtatja meg, vagy nem hagyja figyelmen kívül?

– A község nevének megváltoztatása esetén a kormány mondja ki a végső szót. A községek kétnyelvű megjelölésére ez azonban nem vonatkozik. Tehát ha a lakosság az ilyen megjelölések mellett dönt, úgy ez az állami szervekre kötelezővé válik.

– A törvény 3. paragrafusának 3. bekezdése megszabja, hogy az 1867 és 1918, illetve az 1938 és 1945 között módosított neveket népszavazással sem szabad visszaállítani.

– Úgy érzem, ez a bekezdés elsősorban propagandisztikus célokból került be a törvénybe. Hogy Mečiaréknak és a Szlovák Nemzeti Párt támogatóinak bizonyítani lehessen, hogy nem a magyarosítás és a Horthy-korszak községneveinek visszaállítását rendezi ez a törvény. Ez a megkötés a mi esetünkben semmit sem jelent. Csak az esetleges új megjelölésekre vonatkozik, amelyek nem szerepelnek a jegyzékben, de népszavazás útján meg akarnák azokat változtatni, vagy bepótolni a jegyzékbe. Az ominózus, a jegyzékből kihagyott 16 község neve sem változott a fenti két időszakban, tehát népszavazással eme községek megnevezése is rendezhető, őket sem érinti a fenti dikció.

– Mikor lép hatályba a törvény?

– Közvetlenül a választások után. A Moravčík-kormány ugyanis attól fél, hogy amennyiben már a választások előtti amúgy is feszült időszakban megkezdenék a táblák kihelyezését, fizetett provokatőrök járhatnák be Dél-Szlovákiát. Ezért született olyan döntés, hogy a táblák elhelyezésére a választások után kerül sor. Addig a belügyminisztériumnak módosítania kell a közúti forgalomról szóló rendeletet, és el kell készíteni a közel háromezer táblát. (Gágyor Aliz interjúja az Új Szóban, 1994)