Merre tart a felvidéki magyarság?

Ha cinikus és szarkasztikus választ kívánnék adni a szervezők által feltett kérdésre, röviden azt mondhatnám: semerre. Sodródik – ez talán a 2010 utáni állapot legpontosabb, legkorrektebb jellemzése. S hogy nemcsak én látom így a helyzetet, hanem mások is, mutatja az a tény, hogy a múlt heti kassai könyvbemutatómon egy komoly vállalkozó, aki meggyőződéses magyar, ám ideje nagy részét Brüsszelben tölti, van tehát európai rálátása is a dolgainkra, nyilvánosság előtt a következőket mondta. „A felvidéki magyar közösségnek jelenleg nincs átfogó, a közösséget megszólítani képes, erős ideológiája, nincs politikai vagy társadalmi szervezete, amely meghatározná a haladás irányát, és szervezetileg, valamint intellektuálisan is képes volna vezetni a szlovákiai magyar társadalmat, s nincs ennek a közösségnek vezető személyisége sem.” Egy-két publicisztikai írást nevezett csak meg, mint olyat, amely valamiféle értékrendet és irányt próbál az emberek elé tárni.

Szavaira sokan reagáltak helyeslően. Kiüresedett a szlovákiai magyar közélet, mondták, s miután a közszereplés csak a napi aktualitásokkal és parciális érdekek képviseletével foglalkozik, s még középtávú elképzeléseket sem igen fogalmaz meg a közösség vonatkozásában, a sodródás, a téblábolás jellemzi ezeket az éveket. Egy szétaprózódott, elbizonytalanodott, értékválsággal küszködő társaság képét nyújtjuk magunkról, s ez bizony korántsem biztató a jövőt illetően.

Voltunk már hasonló helyzetben, 1992-1994 közt. Akkor is eléggé szétzilált állapotban leledzett a szlovákiai magyar közélet, ráadásul a megalakulófélben levő új szlovák állam korántsem pozitív módon viszonyult hozzánk. Az a veszély fenyegetett, hogy szétszórtságunk miatt a szlovák nacionalista igyekezetek könnyű prédájává válunk. Ekkor szerveztük meg a lévai találkozók címen ismertté vált rendezvénysorozatot, elsősorban személyiségekre támaszkodva, a nyilvánosság és a sajtó bevonásával. Onnantól kezdődött el egy értelmesebb együttműködés, amely 1998-ban a felvidéki magyarság eddigi legütőképesebb politikai potenciáljának létrehozatalában csúcsosodott ki. Az a kérdés persze, hogy ez a potenciál mennyire volt sikeres 1998 után, milyen sikereket könyvelhet el, illetve milyen mulasztásokat és hibákat követett el, egy másik elmélkedés témája lehetne.

Hasonló kezdeményezésre lenne szükség most is. 2009-ig bírtunk egy többé-kevésbé egységes politikai képviselettel, amely komoly szakmai anyagokat is képes volt kidolgozni, s úgy-ahogy képes volt felvállalni azok képviseletét. Ez egy aránylag erős csapatot jelentett, amely viszonylag egységes társadalmi normarendszert igyekezett képviselni: felvállalni a nemzeti érdekek képviseletét mindenekfelett, a megmaradás és a szülőföldön való fejlődés habitusát. Mára ez megszűnt, s megszűnt az a figyelemre méltó politikai erő is, amely az országos szint mintegy 10 százalékos potenciálját be tudta hozni eme elképzelések mögé. Mára visszacsúsztunk majdhogynem a homokban játszás szintjére, a szlovákiai magyar politika ma országos szinten nem igazán jelent potenciált. A kialakult űrt igazából nem tudta betölteni senki. A Csemadok lényegében utóvédharcokat folytat, s bár tevékenysége kétségkívül fontos, potenciálja nem átütő. A Kerekasztal és a civil szervezetek a jelek szerint keresik a helyüket, illetve jórészt a saját tevékenységükkel és gondjaikkal vannak elfoglalva. Az elmúlt két év legtöbb és legsikeresebb innovációját kétségkívül a kétnyelvűséget szorgalmazó civil performanszok hozták a közéletbe, ami ugyan figyelemre méltó kezdeményezés-sorozat, ám azt is tudjuk mindannyian, hogy csupán kuruc szabadcsapatokkal csatákat nyerhetünk ugyan, de háborút reguláris seregek nélkül nem. S a szétcsúszófélben lévő, elbizonytalanodott és megosztott szlovákiai magyar társadalomnak éppen átfogó, összetartó szervezetekre volna szüksége, amelyek biztosítanák a líderszerep, az IQ és a szervezettség összhangját. Vagyis: a hatékony nyugat-európai példákat is figyelembe véve, vissza kellene térni az értelmesebb tevékenységekhez.

Véleményem szerint csak így tudnánk előre lépni.

(Vitaindító előadás a Pro Kalondiensis Polgári Társulás felkérésére. Elhangzott Egerben, 2012. december 1.)

Cikkajánló

Az őshonos kisebbségek védelme egy újabb parlamenti jelentésben kapott helyet

Az Európai Parlament ez évi utolsó plenáris ülésén elfogadta az uniós polgárságról szóló 2017-es évi …