Szerdán az Európai Néppárt égisze alatt nyilvános meghallgatásra került sor a civil szervezetek szerepéről az Európai Parlamentben.
A meghallgatás két részből állt. Elsőként a civil szervezetekről és azok fontosságáról esett szó. A második rész levezetője Csáky Pál európai parlamenti képviselő volt, a témája pedig a civil szervezetek szerepe a hagyományos kisebbségek közösségeiben. Csáky Pál elmondta, felvidéki képviselőként nemcsak Szlovákiát képviseli az Európai Parlamentben, hanem a szlovákiai magyar kisebbséget is. Mint mondta, örömmel vette, hogy az általa javasolt témát az Európai Néppárt napirendjére tűzte.
Az első előadó Bauer Edit volt a Carissimi civil szervezetet képviseletében. „A felvidéki magyar egészségkárosodott gyermekeket nevelő szülők különösen hátrányos helyzetben vannak, sajátos problémákkal küzdenek” – vezette fel a témát Bauer. Az egészségkárosodottak esetében az anyanyelven való kommunikálás életbevágó fontosságú. Sajnos Dél-Szlovákiában rengeteg anyanyelvi szolgáltatás hiányzik. A Carissimi ezt a hiányt igyekszik pótolni, anyanyelven nyújt segítséget, közvetítést és támogatást a rászorulóknak. A kéthavonta megjelenő Carissimi lap pedig tájékoztatást nyújt a jogi keretekről, a jogszabályváltozásokról, mondta Bauer Edit, aki szerint sajnálatos módon Szlovákiában még mindig arra korlátozódik a civil szervezetek és a kormány közötti párbeszéd, hogy kinek mi a szerepe. A civil szervezetek gyakran ott lépnek fel, ahol az állam kudarcot vallott. Az államnak többet kell tennie, javítania kell a civil szervezetekkel való együttműködést és olyan feltételeket és hátteret kell biztosítani a számukra, hogy eredményesen tudják végezni a munkájukat, hiszen ez a demokrácia egyik alapja, fűzte hozzá a korábbi EP-képviselő.
A második előadó Davyth Hicks, az ELEN főtitkára volt. Az ELEN olyan európai szervezet, amely az európai nyelvek egyenlőségéért harcol, 45 nyelvet képvisel, 150 tagszervezetük van összesen 23 európai országból. Céljuk, hogy összekössék a kisebbségi civil szervezeteket az európai intézményekkel és egyéb nemzetközi szervezetekkel. Hicks kiemelte, „elfogadhatatlan, hogy az Európai Bizottság nem tekinti diszkriminációnak a tagállami szintű nyelvi diszkriminációt”. Mint mondta, az uniós polgárok 10 százaléka valamilyen nyelvi kisebbséghez tartozik, ezért is megalapozott a téma európai szintre emelése. „Ha a kipusztulással fenyegetett halak európai szintű védelmet kapnak, akkor a kihalástól fenyegetett nyelvek miért nem?” – tette fel a kérdést. Hicks több ajánlást is megfogalmazott, véleménye szerint többek között szükség lenne egy olyan európai biztosra, akinek a feladata a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme lenne, továbbá egy uniós ügynökségre, illetve arra, hogy a nyelvi diszkriminációt a rasszizmus egyik formájának tekintsék. „A jószándék már nem elegendő” – zárta előadását Hicks.
Harmadikként Husz Dóra, az Európai Bizottság igazságügyi főosztályának nevében a roma kisebbségekről, azon belül pedig a civil szervezetek kiemelt szerepéről beszélt. Felszólalásában elmondta, hiába javasolta az Európai Bizottság, hogy a tagállamok közvetlen párbeszédet folytassanak a témában aktív civil szervezetekkel, ez sokáig hiányzott. Mára viszont pozitív fejlődés állt be, a tagállamok kezdik belátni, hogy a romák integrálásához elengedhetetlen a civil szervezetekkel, azon belül is a roma civil szervezetekkel való folytonos együttműködés. A civil szervezetek segíthetik a bizottság munkáját is, ötletekkel, javaslatokkal láthatják el őket, illetve aktív szerepet vállalhatnak az uniós projektek helyi szintű monitorozásában.
