Csáky Pál Csáky Pál honlapja
Komoly megmérettetés előtt áll ismét a felvidéki magyarság. Május 25-én európai parlamenti választást tartanak, s a kérdés első szinten az, lesz-e képviselete a felvidéki magyarságnak az európai színtéren. A közvélemény-kutatók azt sugallják, hogy nem lesz. Kotlebáéknak lesz talán kettő is, az új pártok is ott lesznek mind az előrejelzések szerint. Ott a Smer, az SNS, tarolni fognak a szlovák pártok. Ha az ügynökségek próféciája valósul meg, nekünk nem lesz képviseletünk.
A kérdés csak az, beletörődünk-e ebbe. A kérdés az, hogy visszaigazoljuk-e ezt a szomorú látleletet.
Nos, most tényleg helyzet van. Európa azért küzd, hogy képes lesz-e megszabadulni attól a balliberális lila ködtől, amelytől már két évtized óta szenved. Vissza tudunk-e térni a klasszikus kereszténydemokrata értékrendhez, vagy jön nálunk is a harmadik nem bevezetése, az első- és második szülő megnevezés, és jönnek-e a kötelező betelepítési kvóták. Ha a migránsok eddig el is kerülték Szlovákiát, majd az új Európai Parlament átirányít belőlük valamennyit hozzánk is.
És ott vannak az asztalon a minket kifejezetten érintő témák. Ott a csallóközi vízkészlet védelmének ügye, ott a párkányi hulladékégető problémája, ott az élelmiszerek kettős minőségének kérdése, ott a kétnyelvűség kérelme, s ott a Benes-dekrétumokkal kapcsolatos állásfoglalás témája is. S ott áll az Európai Bizottság ajtajában az a dokumentum, amelyhez hasonló még nem született az EU történetében: az ún. Minority SafePack, az Európai Kisebbségvédelmi Kezdeményezés dokumentuma, amelyet az EU több, mint 1 millió 200 ezer polgára írt alá névvel és lakcímmel, köztük több, mint 60 ezer felvidéki magyar is. A FUEN, az Európai Népcsoportok Föderalisztikus Uniója, amely az összes európai kisebbséget képviselő szervezeteket fogja össze, amelynek Szlovákiából egyedül az MKP a tagja, s amely meghívásunkra pár hét múlva épp nálunk, Dunaszerdahelyen tartja majd az idei kongresszusát, elvitte a témát az EU ajtajáig. Érdemes volna ezt veszni hagyni?
És ott van egy másik szféra, a magyar glóbusz szempontjai. Pár hónappal ezelőtt Kolozsváron politikai deklarációt írt alá az RMDSZ, az MKP, a Fidesz, a KDNP, a VMSZ és a KMKSZ, hogy az újonnan alakuló Európai Parlamentben továbbra is közös magyar platformon akarunk együtt tevékenykedni. Így volt ez a most végződő ciklusban is: a szlovák sajtó engem két hónapi kritizált 2014-ben, amiért az irodámat a „magyar emeletre” kértem, az erdélyi, a kárpátaljai, a délvidéki és a magyarországi kormánypárti kollégák irodája közé. A fenti pártok tehát már eddig is jól együttműködtek, szerves magyar egységet alkotva az európai színtéren, s ezt szeretnénk tovább folytatni. Ám van ennek a szándéknak egy komoly ütköző pontja: hogyan tehetjük meg mindezt, ha nem leszünk jelen a parlamentben? S hogyan fognak ránk tekinteni a magyarországi, nemzeti szempontból elkötelezett polgárok és politikusok, hogyan erdélyi, kárpátaljai és délvidéki kollégáink, ha mi nem hozzuk 25-én a minimális formánkat sem? Mi lenne egy ilyen helyzetben az óvodai, iskolai támogatási programok további sorsa? Milyenek lennének a gazdasági együttműködőst elősegítő magyarországi és európai uniós támogatások esélyei? Ki fog lelkesen támogatni egy olyan közösséget, amely a minimumot nem teszi meg önmaga esélyeinek megtartásáért?
Nos, a fenti kérdésekre egy valaki adhatja meg a tisztességes és meggyőző választ: a nemzetileg elkötelezett felvidéki magyar választópolgár. Őfelsége, a Választópolgár, 25-én mindenképpen kinyilvánítja akaratát. Az is, aki bármilyen oknál fogva otthon marad. 25-én egy látleletet adunk közösségünk állapotáról, s ez bizony nagyon erősen befolyásolni fogja majd jövőnket. 26-án mindannyian vesztesek vagy győztesek leszünk. A közösség lelkiállapota, önmagába vetett hite, jövőbeli esélyeinek ereje múlik a 25-ei eredményen.
Én azt szeretném, ha mindannyian győztesek lennénk. Ha mindannyian azt érezhetnénk 26-án, hogy ott tornyosult előttünk egy feladat, s mi képesek voltunk győztesen venni az akadályt. Mindannyiunk lelke, a közösség önbizalma nőne ezáltal.
Oly kevés kell hozzá: 10 perc május 25-én, s esetleg elvinni magunkkal 4-5 barátot, munkatársat, családtagot is. Olyanokat, akikben pislákol a láng, de talán egy kis ösztönzésre van szükségük, hogy mozduljanak.
Azt kívánom, hogy 26-án örömmel nézhessünk egymás szemébe: megcsináltuk! Győztünk! Mindannyian, az egész közösség!
Csáky Pál
(Megjelent a Csallóközben, fotó: Csáky Pál fb-videó)
