A visegrádi négyek szintjén kellene harmonizálni az állampolgársági törvényeket

Az állampolgársági törvényt illetően lassan eléri a paranoia szintjét a szlovákiai közbeszéd – mondta lapunknak Csáky Pál. A Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselőjét a felvidéki magyarság érdekérvényesítési esélyeiről kérdeztük.

– Milyen lehetőségeket nyit meg a felvidéki magyarság előtt, hogy megválasztották önt a petíciós bizottság (PETI) alelnökévé?
– A magyaroknak biztonságot és védőernyőt jelent, mivel tudhatják, hogy ha bármilyen gondjuk van, én itt lépni tudok az érdekükben. Ezt tudja a szlovák kormány is. Bizottsági alelnökként könnyebben szerezhetek támogatókat a saját ügyeimhez, a lehetőségekkel pedig élek.

– A PETI az előző ciklusban is fontos „csatatér” volt a felvidé­kiek számára, mások mellett az állampolgársági törvény vagy a Benes-dekrétumok ügye is előkerült.
– Egy kevésbé jelentős bizottságból a PETI az évek során nagyon fontos testületté nőtte ki magát, hiszen mind közül ez az egyetlen testület, amely közvetlen kapcsolatot jelent az állampolgárokhoz. 1454 nyitott petíció van jelenleg a bizottság előtt, ezekből ráadásul nyolc még 2004 előttről maradt meg. A szeptemberi első ülésre áttekintést kértünk arról, hogy miről is szólnak ezek a beadványok, melyeket lehet lezárni és melyeket kell újratárgyalni. Bízom benne, hogy sikerül növelni a bizottság hatékonyságát, ez hozzájárulna az európai intézmények hitelességéhez.
 
– Mi alapján állítják fel a fontossági sorrendet?
 – Új tagként nem szeretném túlzottan kritizálni a PETI eddigi vezetését, mindenesetre tartok tőle, hogy azért maradt ránk ennyi petíció, mert nem sikerült tisztázni a prioritásokat. Úgy látom, hogy a bizottság vezetőiben megvan a szükséges elszántság ahhoz, hogy rendet tegyünk és meggyorsítsuk a vizsgálatokat. Mind egyetértünk abban, hogy a bizottság feladata az állampolgárok védelme.

– Szlovákiában hogyan reagáltak a megválasztására?
– Az EP-választás előtt egy tévés kerekasztal-beszélgetésen a különböző politikai erők képviselői elmondták, hogy „egy déli szomszédjuk” politikai ügyek megnyitására használja a bizottságot, ezért Szlovákiának erős pozíciókat kell ott szereznie. Az újságírók aztán szóvá is tették, hogy ehhez képest milyen impotens módon viselkedtek a választás után. A szlovákok egyetlen parlamenti alelnöki, illetve bizottsági elnöki vagy alelnöki posztot sem szereztek, miközben a magyarok szereztek ötöt, s a szlovákiai delegációból is pont a kisebbséginek sikerült ugyanez. Nem is annyira a magyaroktól, mint inkább saját kicsiségüktől félnek a szlovákok, feltételezik, hogy mindig ők húzzák a rövidebbet.

– Ott van ez a szemlélet az állampolgársági törvény mögött is?
– Lassan a paranoia szintjét üti meg a szlovák közbeszéd ebben a kérdésben. Nemrég az én állampolgárságomat is firtatni kezdték, mondván én magyar érdekeket képviselek. Természetes, hogy magyar érdekeket képviselek, hiszen engem a felvidéki szavazóim juttattak mandátumhoz! A szlovák közgondolkodás rákfenéje, hogy a kisebbségeket, különösen a magyarokat az állam tulajdonának tekintik – ezt mutatja a botrányos állampolgársági törvény is. Nem félni kell a magyaroktól, hanem korrektül együttműködni velük! A V4-ek szintjén kellene harmonizálni ezt a kérdést, így húzva ki Szlovákiát a gödörből. Csehországban is tiltó filozó­fiájú törvény volt érvényben 2013-ig, de legalább teret adott a mérlegelésnek, szemben a szlovákkal. 2013-ban az­után megváltoztatták a törvényt, amely ma már megengedő.

– Ez a szemlélet azt mutatja, mintha a kettős állampolgár, az identitását felvállaló kisebbségi szükségszerűen ellenség lenne.
 – Eleve megbízhatatlanként, rosszabb esetben ellenségként tekintenek a kettős állampolgárokra. Most politikai megrendelésre akarják megváltoztatni a törvényt úgy, hogy megoldja az amerikai, német, brit és hasonló kettős állampolgárok ügyét, viszont a megoldásból kihagyja a felvidéki magyarokat. Ez már apartheid filozófia. Azért is húzódik ez, mert van egy beadvány az alkotmánybíróságon, ahol a bírák véleménye nagyjából fele-fele arányban megoszlik abban a kérdésben, hogy alkotmányellenes-e a törvény vagy sem. Robert Fico kormányfő új alkotmánybírákat akart kineveztetni, akik döntéskor majd a kormány felé húznak. Andrej Kiska elnök renitens viselkedése tiszteletre méltó, hiszen nem nevezte ki őket, hanem újakat kért, akik politikailag nem elkötelezettek.

– Támadási lehetőséget látnak az ön alelnökségében?
– Én nem valakik ellen, hanem a felvidéki magyarok mellett vállaltam az alelnökséget. Szlovákiának nincs mitől tartania, ha tisztességes politikát folytat a magyarok irányában. A labda az ő térfelükön pattog most a Malina Hedvig-ügyben is, akit szó szerint kiüldöztek Szlovákiából, és még nekik áll feljebb, bíróság elé akarják citálni. Ha ez megtörténik, jobb, ha előre tudják, én élőben fogom itt közvetíteni az eljárást. Remélem, a bíróságnak több esze van, mint az ügyészségnek, mert ez egy botrányos ügy, amelyet nagyon gyorsan le kellene zárni – a lány jogainak tiszteletben tartása mellett.

– A sikeres érdekérvényesítéshez szükség lenne rá, hogy egységesen lépjen fel a felvidéki magyarság.
– Kíváncsi vagyok, hogy a Most-Híd vegyes párt színeiben bekerült kollégám hogyan fog viselkedni. Két nagy problémánk van, amelyet nem lehet kívülről megoldani. Először is megroggyant a közösségünk tartása az elmúlt évtizedekben, másodszor pedig erre az eleve megbillent nemzettudatra rárakódik az, hogy mi vagyunk az egyetlen külhoni magyar közösség, amelynél vegyes párt épült az önfeladás filozófiájára. Az MKP jó kapcsolatban van a Fidesszel, a Most pedig a balliberális oldalhoz húz. Kétfajta világlátásról van szó, de ez nem csak politikai versengéshez vezet, a tét ugyanis a megmaradás vagy az asszimiláció. Ha a minket elhagyók egy másik magyar pártot csináltak volna, azonnal leültem volna tárgyalni velük, hogy miben lehet együttműködni. A vegyes párttal nagyon nehéz közös pontokat találni.

– Nehezebb érvényesülni a Felvidéken, mint a Vajdaságban vagy Erdélyben?
– Az sem szerencsés, ha egy kisebbségi közösségben a pártok úgy vias­kodnak egymással, hogy kioltják egymás energiáit. Nálunk az a helyzet, hogy van egy magyar fejjel és magyar szívvel gondolkodó párt, és van egy olyan, amely magyarul mondja nekünk azt, amit korábban Slotától és Meciartól hallottunk. Ezért is vállaltam az EP-választási megméretést, pedig óriási bukási lehetőség volt benne. Azért nem akartunk befutó helyet a Fidesz listáján, hogy megtanítsuk küzdeni őket a jövőjükért, s így most a felvidékiektől kaptam meg az elvitathatatlan legitimitást. Vissza kell adnunk a hitet a felvidéki magyaroknak, hogy a túlélés és a nemzeti megmaradás érték. De csak akkor, ha tesznek is érte – márpedig most tettek.
 
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke jelezte, eláll az EP-vel szemben indított keresetétől, ha ön el tudja érni, hogy az állampolgársági törvény alapján elkövetett jogsértések miatti beadvány visszakerüljön a bizottság napirendjére.
– Kértem jogi elemzést a bizottságtól, hogy mit lehet tenni. Az eljárási szabályzatnak ugyanis van olyan pontja, amely szerint ha nyitott bírósági eljárás van egy ügyben, akkor a bizottságnak meg kell várnia a döntést. Szeretnék segíteni, de be kell tartanunk az EU jogrendjét.

Őry Mariann – 2014.07.29. 04:10

Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/1709/Senkinek_sem__kell_felnie_a_felvideki_magyarsagtol#sthash.u04WTqgM.dpuf

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …