Adósságunk van

Excellenciás urak, tisztelt jelenlévők!
Gyönyörű pillanatokat élünk át itt ma, Eperjesen. Számomra megtiszteltetés, hogy a szlovák kormány képviselőjeként jelen lehetek ezen a találkozón, amelyen szeretnénk lezárni a görög katolikus és a pravoszláv egyházak közötti együttélés egyik bonyolult időszakát.

Az út, amely idáig elvezetett, nagyon bonyolult volt, és az 1990-es évek elején kezdődött. Szeretném tiszteletemet és elismerésemet kifejezni mindazoknak, akik az elmúlt évtizedben tudatosították ennek a problémának a fontosságát, és valamilyen módon részt vettek ennek a bonyolult kérdésnek a megoldásában.

Ma lényegében az igazság és a szeretet győzelméről kell szólnunk a diktatúra elítélendő céljai és eszközei fölött. Az 1950-es évek elején a diktatúra, amely minden alkalmat megragadott arra, hogy hatalmi pozícióit megerősítse országunkban, nem hagyta érintetlenül az egyházakat sem. Minden egyházat üldöztek, ám a legkeményebb módszereket mégiscsak a görög katolikus egyházzal szemben alkalmazták. A támadások legfőképpen a Vatikán ellen irá nyultak, amelyek célja a katolikusok megosztása, a történelmi egyházak tevékenységének és befolyásának korlátozása volt. Mindenkit szerettek volna a totalitárius hatalom alárendeltjeinek pozíciójába szorítani. Ennek a hatalmi játszmának a pravoszláv egyház is szenvedő alanya lett, s szintén csak korlátozott mértékben, a totalitárius hatalom által engedélyezett keretek között működhetett. Amint az ismert magyar költő, Illyés Gyula mondta: ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van – mindenütt, a társadalom minden elemében.

Örülhetünk annak, hogy a politikai szabadság, amelyet 1989-ben sikerült kiharcolnunk, meghozta nekünk a vallásszabadságot is, s nem csupán a vallásos meggyőződés kinyilvánításának szabadságát, hanem az egyházi élet megszervezésének szabadságát is a hívők elképzelései szerint. Tudatában vagyok annak is, hogy itt, Kelet-Szlovákiában a helyzet annál bonyolultabb, hogy a vallási identitás körüli vitákba beletüremlik a nemzeti identitás kérdésköre, a ruszin–ukrán identitás körüli dialógus ezer eleme is. Ha viszont így van, ezekben a kérdésekben önök az illetékesek, kedves barátaim, a döntéseket meghozni, s ez a megállapítás mind a vallási, mind a nemzetiségi identitás körüli kérdésekre egyként érvényes. A kormány és a politikai szféra nem szólhat bele ebbe a vitába, és köteles annak eredményeit elfogadni.

Ezért volt hosszú és bonyolult az idáig vezető út, ezért volt szükségem nekem is bizonyos időre, amíg ezt a megállapodást tető alá tudtuk hozni, beleértve a megállapodás nem elhanyagolható anyagi vonzatait is. Időközben létrejött a görög katolikus egyház kassai egyházkerülete is, ami azt is jelentette, hogy az időközben megállapodott részmegoldások egyikét-másikát is újra kellett tárgyalni.

Örülök azonban annak, hogy ma végére értünk ennek a bonyolult folyamatnak, és aláírhatjuk azt a megállapodást, amely lényegében önök között jött létre, tehát az eperjesi és a kassai görög katolikus püspök urak között az egyik oldalon, s az eperjesi pravoszláv metropolita és érsek, illetve a nagymihályi pravoszláv püspök között a másik oldalon. Én itt lényegében mint tanú, illetve az állam képviselője vagyok jelen, az államé, amelynek képviselői a szóban forgó tekintetben az 1950-es években nagyon elítélendő módon nyilvánultak meg, s ezzel jelentős károkat és mérhetetlen szenvedést okoztak. Az én aláírásommal tehát ezen a dokumentumon az állam kötelezi magát az abban foglalt anyagi támogatás teljesítésére, ami az e tekintetben felmerülő vitás kérdések megoldását szolgálja. Azoknak, akik azt gondolják, hogy a megállapodás százmillió koronán felüli anyagi része túlságosan magas, azt üzenem, hogy véleményem szerint ez csupán egy szerény kártérítés azokért a jogtalanságokért, amelyek az elmúlt évtizedekben az állam részéről ezeket az egy házakat érték. Akként cselekedjünk hát a jövőben, hogy hasonló torzulásokra az elkövetkezendőkben ne kerülhessen sor.

Hölgyeim és uraim,
a demokrácia értékeire, a politikai és a vallási szabadságra, polgáraink boldogulására, a szólás- és a vallásszabadságra ürítem poharamat!

(Elhangzott 2000. december 20-án Eperjesen, a görög katolikus és a pravoszláv egyház, valamint a szlovák állam közti tulajdonjogi megegyezés aláírásakor)

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …