Amikor térdre hull az ember

egyetem_leVan egy kisváros Hollandiában, Leiden. 16 km-re terül el Hágától, az Oude Rijn mellett, 10 km-nyire fekszik a tengertől. A város  történelme igen gazdag, ennek köszönhető, hogy meghatározó szerepe volt a holland történelem alakulására, valamint a világ tudományos és kulturális örökségére: itt írta 1848 áprilisában Johan Rudolf Thorbecke (1798-1872) a ma is használatos holland alkotmányt, itt született Rembrandt van Rijn (Leiden, 1606. július 15. – Amszterdam, 1669. október 4.) a világ egyik legismertebb festője, akinek a szülőháza természetesen múzeum. Európában először – igaz kényszerből – itt vezették be a papírpénzt és ugyancsak itt található – az egyetem részeként – Európa első botanikus kertje, a Hortus Botanicus der Rijksuniversitet.

A város máig legnagyobb értéke azonban világhirű egyeteme. Az 1575-ben, I. Vilmos herceg Orange (közismertebb nevén Hallgatag Vilmos vagy Orániai Vilmos) által alapított egyetem sok ismert tudóst nevelt, többek között Albert Eistein is itt töltötte pályafutásának korai és középső szakaszát. Az egyetem adta a világnak például a kondenzátort – a holland fizikaprofesszor, Pieter van Musschenbroeknek 1745-ben épített Leideni-palack nevű szerkezete a kondenzátor őse. Egy másik fizikus, Heike Kamerlingh Onnes (fizikai Nobel-díj, 1913) a hűtéstechnikában ért el világraszóló eredményeket, 1908-ban neki sikerült először cseppfolyós héliumot előállítania, később sikerült egy fokra megközelítenie az abszolút nulla fokot. (Abban az időben ez volt az elérhető leghidegebb hőmérséklet a világon). Szintén az egyetem nevéhez fűződik egy genetikai véralvadási zavar felfedezése, amelyet Leiden-szindróma vagy Leiden-mutáció néven ismer az orvostudomány.
Nyilván fölösleges összefüggéseket keresni a fentiekben leírtakkal, de talán mégsem véletlen, hogy a városban van az Eurotransplant székhelye is.
Amire azonban a legbüszkébbek, az mégis csak az egyetem. Amikor megtudtam keletkezésének történetét, tényleg majdnem térdre estem az ámulattól.

Úgy tartja a legenda, hogy a városnak az 1574-ben, a májustól októberig tartó spanyol ostrom alatt (80 éves háború) tanúsított hősies ellenállása elismeréseként I.Vilmos herceg választási lehetőséget ajánlott a város polgárainak: vagy örökös adómentesség vagy egyetem. Bizonyára nem véletlen, hogy az egyetem világhírű lett, mert úgy látszik, hogy a területen élő emberek már akkor is rendelkeztek elegendő mennyiségű és jól működő szürkeállománnyal, ugyanis – mondván, hogy egy elkövetkező uralkodó az adómentességet még elveheti, az egyetemet viszont nem – az egyetemet választották, amely történetesen az első lett a protestáns tartományokban. Előrelátásuk kifizetődőnek bizonyult, mivel az új egyetem mindmáig az ország legpatinásabb intézményévé vált.

Most talán néhány kedves olvasó elgondolkodik azon, miért írok ilyen mesés történetről – amely persze az utolsó szóig igaz. Mert 35 éve a közéletben forgó emberként arra gondoltam, milyen lenne ma, végzetesen lecsúszó félben lévő, drámaian elanyagiasodott világunkban egy esetleges népszavazás eredménye, ha a mérleg egyik serpenyőjében az örökös adómentesség, a másikban egy szellemi bástya létrehozatala lenne?

Csáky Pál írása megjelent a Szabad Újságban

Cikkajánló

A Duray-jelenség

2022. december 30-án elhunyt Duray Miklós. Ez a hír sokunkat megrázott, hiszen Miklós élete és …