Az egyedüli mérce: a minőség

Ünnepel a Selye János Egyetem. Ünnepel tanár, diák, támogató – akik bármilyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy az eddigi út sikeres legyen. Ünnepel mindenki, aki szurkol és szurkolt az egyetemnek, aki úgy érzi: ez a mi egyetemünk.

Ilyen alkalmakkor hajlamosak vagyunk elgondolkodni afelett, milyen akadályokat is kellett áthidalnunk, hogy ott tarthassunk, ahol tartunk. Nem könnyű út áll mögöttünk, ám azt is látnunk kell, hogy az előttünk álló talán még nehezebb lesz.

Kegyetlen világ a 21. század világa. Egy világszerte idézett értékelés szerint a világ húsz legsikeresebb egyeteme között mindössze három nem Amerikai Egyesült Államok-beli van. Ugyanezen értékelés európai bontása szerint a húsz legfontosabb európai egyetem között csupán három kelet-európai található: két magyarországi és egy cseh.

Mindemellett Kína, India, az arab világ tízmilliószámra ontja az egyetemet, főiskolát végzetteket. Ne legyintsünk erre, és ne mondjuk, hogy mindez messze van. Az elektronika, az internet világában minden itt van a szomszéd szobában. Az a magyarországi vagy szlovákiai cég, amely adatfeldolgozást és kiértékelést kér, mondjuk, egy holland vagy amerikai cégtől, pontosan tudja, hogy azt nem holland vagy amerikai szakemberek, hanem az esetek 90 százalékában indiai fiatal mérnökök fogják elvégezni Új-Delhiben, vagy az ország északi részén virágzó számítógépes csodaintézetekben. Ma napi gyakorlat, hogy repülőgépeket, autókat szerelnek össze a világon bárhol, úgy, hogy húsz-harminc országban gyártják le alkatrészeiket, amelyeket tizenöt-húsz ország tervezőintézetei álmodtak meg.

A világ globális faluvá vált, mindenki versenyben van mindenkivel.

A Selye János Egyetemen az eddigi út folyamán némiképp a hátunk mögé kellett néznünk, s átgondolnunk, honnan jövünk, és merre akarjuk venni az irányt. Persze a lábunk elé is néznünk kellett, hogy el ne bukjunk az éppen előttünk tornyosuló napi feladatokon, az éppen esedékes akkreditáción, az egyetem épp aktuális bővítésének lépcsőfokán.

Mára ez már kevés. Most jóval magasabbra kell emelnünk a tekintetünket, jóval távolabbi horizontok alapján kell betájolnunk magunkat. EU-tagok vagyunk, akikre a schengeni rendszer előnyei és hátrányai is egyaránt hatást gyakorolnak. Európa demográfiai problémákkal küzd, amelyeket részben irányított bevándorlással tud csak megoldani. Új kihívások, új versenytársak je lennek meg ezáltal, bár az is bosszantó, hogy a legtöbb európai országban sokkal többet beszélnek a nyugdíjasok gondjairól, mint a kontinens fejlődési programjairól. Európa sok tekintetben lemaradófélben van, s vele együtt, valahol az EU hátulsó udvarában, mi is.

Ha csak ki nem találunk valami értelmeset. Ha csak meg nem találjuk azokat az utakat, amelyek a mi esélyeinken is lendítenek valamit.

Erről kell szólnia a jövőnek, erről a közéletnek, erről az egyetemnek is. Ehhez kell erőt meríteni a mostani ünnepségek kapcsán is.

Harcra fel, Selye Egyetem! Az lesz a győztes, aki tud és mer.

A csikókornak vége van, új minőségű kihívások várnak mindannyiunkra: az életben kell bizonyítanunk.

Jó szelet, sok sikert, Egyetemünk! Sok győztes diákot, sok eredményes programot kívánok!

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …