Az európai együttműködésnek nincs alternatívája

csaky601Forr(ong)ó, eseménydús nyár vette kezdetét az Európai Unióban, s azon belül Szlovákiában sincs politikai „uborkaszezon“. Miközben milliók örvendenek vagy éppen búsulnak a Brexit-népszavazás végeredménye miatt, Szlovákia július 1-től fél éven át, a fokozatosan átrendeződő viszonyok között az EU Tanácsának soros elnöki feladatkörét látja majd el. A britek döntésének következményeiről, illetve a soros elnökséggel járó feladatokról portálunk Csáky Pált, a Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselőjét kérdezte.

Megítélése szerint a brüsszeli politikai elit a sokak által utolsó figyelmeztetésként emlegetett Brexit-népszavazás végeredménye láttán kellőképpen tudatosította-e, hogy az Európai Unió (EU) további túléléséhez változtatnia kell eddigi politikáján? Az EU miként reformálhatná meg a saját politikáját?

Ezen a héten kedden tartottunk plenáris ülést a Brexittel kapcsolatban, s Brüsszelben ugyanakkor volt a miniszterelnökök találkozója is, amelynek nem formális részén alkalmam volt vendégként részt venni. Úgy érzem, mindenkiben tudatosult a felelősség az Európai Unió jövője iránt, s azt érzékelem, hogy van egy elszántság a 27 tagország között megmutatni a világnak, hogy képesek vagyunk eme válság leküzdésére is. Az Európai Parlamentben elemzést készítünk arról, hogyan haladjunk tovább, nekem is alkalmam nyílik ezzel kapcsolatban elmondani a véleményemet. Szeretnék azonban figyelmeztetni arra, hogy a jelenlegi válságot nem csupán a brüsszeli politika hibái okozták, hanem Cameron kalandorpolitikája is. A tagállami miniszterelnökök sem játszhatják örökké azt a játékot, hogy megpróbálnak minden rosszat Brüsszelre kenni, ez nem igaz. A főbb döntéseket ugyanis ők, a miniszterelnökök hozzák meg, így legalább annyira felelősek a történtekért, mint a brüsszeli adminisztratíva.

Valóban az EU végét jelentheti, ha érvényesül az ún. dominó-hatás, azaz a brit eredmény más tagországokban is népszavazási hullámot indít el? Már Marian Kotleba szélsőséges Mi Szlovákiánk Néppártja is az EU-ból való kilépésről szóló népszavazás kiírását szorgalmazza. Magyarországon is szárnyra kaptak olyan híresztelések, hogy a tervezett kvóta-népszavazást esetleg érdemes lenne összekötni az EU-ból való kiválásról szóló referendummal. Ön szerint ezek csak egyes politikusok populista lépései, vagy a szlovákok és magyarok jelentős hányada is már valóban diktátumként éli meg a brüsszeli politikát?

Magyarországon és Szlovákiában nem regisztrálok különösebben komoly kezdeményezéseket, Kotleba politikai játékot játszik. Tudatosítja, hogy Szlovákiában a lakosság kb. 23  százaléka EU-ellenes, ez több, mint az ő pártjának népszerűsége. Ezzel a trükkel szeretné egy részüket  becsatornázni a támogatói közé. Arra ugyan van ereje, hogy a népszavazáshoz szükséges számú aláírást összegyűjtse, de az esetleges népszavazás Szlovákiában biztosan sikertelen lesz. Más a helyzet Hollandiában, ahol komoly euroszkeptikus tendenciák vannak, de úgy érzem, a brit népszavazás utáni történések inkább elbizonytalanítanak, mint bátorítanának bárkit is.

Miközben arról értesülünk, hogy az angol font a Brexit-tábor győzelmének hírére 31 éve nem mért mélypontra gyengült, talán jogos a polgárok aggodalma, hogy bedőlhet az angol font és az euró, kitör a tőzsdepánik stb. Adódik tehát a kérdés, hogy mivel az EU egyik legnagyobb nettó befizetőjét veszíti el, milyen következménye lesz ennek az európai közösségre, illetve Nagy-Britannia döntése miként befolyásolhatja Szlovákia gazdaságát?

Az angol font a jelek szerint hosszabb ideig problémákkal küzd majd, a City lépésről lépésre kiürül, Kína már leállította beruházásait Nagy-Britanniában, s tettét többen követik majd. Sem a tőke, sem a gazdaság nem lehet sikeres bizonytalan körülmények között. Az eurót nem fenyegeti különösebb veszély, amíg a német gazdaság erős – márpedig a brit kiválás a német dominanciát erősíti minden téren. Szlovákiát a Brexit kevésbé fogja érinteni, de a hatások mindegyike negatív lesz.

Bár a Lisszaboni Szerződés vonatkozó cikkelye ilyen esetekre két évig terjedő tárgyalási folyamatot irányoz elő a kilépési feltételekről, s ha ebbe az összes EU-tagállam beleegyezik, akkor akár meg is hosszabbítható, mégis az Angliában munkát vállalt vagy az ottani letelepülést és munkavállalást tervező honfitársaink elbizonytalanodhatnak jövőjüket illetően. Jogos-e a státuszuk megváltozása miatti aggodalmuk? 

Londonban már most görbén néznek a kelet-európaiakra, ne feledjük, hogy az ilyen jellegű kampány nagyon felkorbácsolja a kedélyeket. Az új bevándorlási mechanizmus bevezetéséről Nagy-Britannia (vagy lehet, hogy Kis-Britannia, ha a skótok elmennek) szuverén módon dönthet, bizonyára szigorít majd a feltételeken, de sem a bevándorlást, sem a munkavállalást nem szoríthatja nagyon lefelé, tekintettel arra, hogy bizonyos munkákat akkor nem lenne kinek elvégeznie.

A közeljövőben számítani lehet-e arra, hogy a már brit egyetemeken tanuló vagy oda készülők tandíja az eltartási költségekkel együtt nagy mértékben emelkedhet?

Ez nem kizárt, de nem is valószínű. Én inkább kisebb emelkedést valószínűsítek.

Elképzelhetőnek tartja-e, hogy győznek az újabb referendum kiírását követelő britek, s a Brexit majd mégsem minősül eldöntött ténynek?

Most sokan próbálkoznak mindenféle trükközéssel, a hivatalban lévő brit kormány tagjainak mintegy fele is. Zárt ajtók mögötti tárgyalásokat kérnek, a brit alsóház képviselőinek többsége és a Cameron-kormány többsége sem akar kilépni. A népszavazás eredménye ráadásul nem kötelező a brit parlamentre és kormányra nézve, ám egy igazi demokráciában azt negligálni sem illik. Britanniában soha nem látott politikai válság alakult ki a döntés után, ez is mutatja, mennyire előkészítetlen hazárdjáték volt az egész. Az ellenzéki Labour is széthullóban van, a jelenlegi helyzet teljesen átrajzolhatja Britannia politikai térképét. Az Ön által felvetett kérdések nagy részére a hivatalban lévő brit miniszterelnöknek sincs még kiérlelt válasza.

Ellenkező esetben milyenek lehetnek majd a független Nagy-Britannia és az EU közti megújítandó kapcsolatok? Az EU számára milyen előnyökkel jár az, ha például társult partnerségi státuszt kap Nagy-Britannia?

Nagy-Britannia nem fog kiemelt státuszt kapni, ez erősítené a más országokban is jelen lévő euroszkeptikusokat. A kilépés az EU-nak sokkal kevésbé fog fájni, mint a briteknek, de ők döntöttek így. Nyerni esetleg az oroszok nyernek rajta azzal, hogy az EU potenciálja meggyöngül, s hónapokig lefoglalja majd a folyamat menedzselése.

Putyin orosz elnöknek a Brexit kapcsán tehát van oka az ünneplésre, hiszen köztudott, hogy az EU eddig szilárdan kiállt az Oroszországgal szembeni szankciók fenntartása mellett. A szankciók ügyében meginoghat-e a brit befolyás csökkenése következtében az európai tagországok elkötelezettsége?

Putyin és Oroszország mindenképpen nyertese lesz ennek a folyamatnak, tekintettel arra, hogy az EU potenciálja meggyöngül. Ez viszont nem érinti a szankciók kérdését, ott a britek inkább visszafogottak voltak. Lengyelország, Románia és a három balti ország fél leginkább az oroszoktól, ők továbbra is a szankciók fenntartása mellett lesznek, s az EU többi része szolidáris lesz velük.

Július 1-től Szlovákia látja el az Európai Unió Tanácsának soros elnöki feladatkörét. Az ország és lakossága számára milyen előnyökkel járhat ez a fél évig tartó elnökség? Sok bírálat is érte a kormányt, hogy nem kellően felkészült. Ön megalapozottnak tartja ezeket a bírálatokat?

A szlovák elnökségre rázuhant a Brexit, én erre a lehetőségre többször figyelmeztettem. Maga az elnökség viszont lehetőség arra, hogy az ország megmutassa magát és bemutassa, hogy jó szakemberei vannak. Ez gazdasági és turisztikai téren hozhat a konyhára. Örömmel jelentem azonban, hogy Szlovákiából a magyar közösség prezentálta először magát Brüsszelben (kiállítással, kiadványokkal és koncertekkel), s eme megnyilvánulásunknak nagyon jó visszhangja van… Szlovákia sok tekintetben provinciális országként viselkedett eddig, innen eredeztethetőek a félelmek a felkészülést illetően. Én ismerem a csapat nagy részét, annak idején együtt dolgoztunk velük, tudom, hogy képesek ellátni feladatukat az EU átlagos szintjén. A gond az, hogy most nagyobb kihívások is az asztalra kerültek, s azok megoldása nem bürokratákat, hanem egyéniségeket kíván. Itt viszont tényleg adódhatnak gondok.

A Brexit a jelek szerint átírja az uniós elnökség kitűzött feladatait, jelentős mértékben nehezítheti majd a helyzetet, felértékelődhet Németország szerepe. Ön szerint Pozsony képes-e ennek a kihívásnak megfelelni, képes-e levezényelni az EU-n belüli viszonyok átrendeződését?

Németország szerepe kétségkívül felértékelődik, bár eddig is nagy mértékben függtünk a németektől. Amíg azonban a német gazdaság erős és az euró stabil, ez nem jelent különösebb gondot. Szlovákia uniós elnökségét viszont nagyban komplikálni fogja a Brexit, ami most mindent fölülír, de ez a kockázat benne volt a pakliban. A jó hír viszont az, hogy ennek menedzselését nem bízzák az elnöklő országra, ez a legmagasabb szinten fog folyni. E téren a szlovák miniszterelnök legfeljebb táskatologató lehet.

Súlyos belpolitikai válság van Szlovákiában, a belügyminiszter leváltását követeli az ellenzék. Ez mennyire pecsételheti meg az elnökséget? Vannak, akik a kabinet bukását sem tartják kizártnak…

A belpolitikai válság érezteti hatását, ám mindez nem meghatározó. Kaliňák és ügyvédje, Bugár Béla távozása kívánatos lenne. Robert Fico azonban ezzel kapcsolatban valószínűleg inkább falazni fog Kaliňáknak, tekintettel arra, hogy a belügyminiszternek biztosan vannak olyan dokumentumok a kezében, amelyekkel mind Ficót, mind Bugárt zsarolni tudja. Én elejétől fogva azt mondom, hogy ez a koalíció nem fog kibírni 4 évet, készülni kell tehát az előre hozott parlamenti választásra.

Eddig az EU-n belüli legnagyobb gond a menekültkérdés kezelése volt, amelyben meglehetősen eltérő álláspontok is megfogalmazódtak. Pozsony és Brüsszel merőben mást képvisel. De a pozsonyi kormányon belül is nagy a nézetkülönbség e téren. Lehet-e az az ambíciója a szlovák elnökségnek, hogy az elkövetkező félévben ebben valamiféle konszenzus alakuljon ki a tagországok között?

Nem hiszem, hogy ilyen ambíció reális lenne, Szlovákiát ezen a téren nem veszik túl komolyan. Hanem lehetne itt egy esély a komolyabb előrelépésre akkor, ha a szlovák kormány elnöklő országként letenne az asztalra egy komoly, konkrét megoldás-csomagot úgy, hogy az különbözne az eddigi agyament javaslatoktól. Ehhez meg kellene nyerni a visegrádiak támogatását, és ha ésszerű lenne a javaslat, akkor szerintem a nyugatiak többsége is mellé állna. Ezzel Szlovákia bevonulhatna a történelembe úgy, hogy annulálja a brüsszeli bürokraták eddigi rögtönzéseit.

Az elkövetkező hónapok sorsdöntőek lehetnek. Meggyengülés, szétesés, megerősödés – sokféle forgatókönyv megfogalmazódott a napokban. Ön hogyan látja az EU jövőjét? Milyen sorsra jutna Szlovákia az EU esetleges szétesése után? Akadnak, akik abban reménykednek, hogy az ország azáltal megszabadulna a migránskvótáktól, illetve maguktól a menekültektől…

Az EU nem fog széthullni, maximum átalakul kétsebességessé. Ebben az esetben arra kellene törekednünk, hogy bent maradjunk a magban, ez ugyanis előnyökkel járna. Ha kisodródunk a perifériára, ott a helyzetünk romlana és a lehetőségeink beszűkülnének. Kit érdekel érdemben egy ötmilliós Szlovákia vagy egy tízmilliós Magyarország? Kompországokká válnánk ismét, gazdaságilag visszaszorulnánk. Igaz, ilyen helyzetben nem lennénk vonzóak a migránsok számára sem, de az általános elszegényedés okán felgyorsulna az országból való elvándorlás is. A 21. században az izolált kis országok nagyon kiszolgáltatottakká válnának, ezt el kellene kerülni. Azt mindenki tudja, hogy az európai együttműködésnek nincs alternatívája. A káosz kialakulása senkinek sem áll érdekében.

Forrás: hirek.sk/miskó

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …