Az Európai Unió esély, amelyet meg kell ragadnunk

(Szabó Géza interjúja a Szabad Újságban [rövidítve])  – Május 1-jén Szlovákia az Európai Unió tagja lesz. Ez a tény önt, integrációs miniszterelnök-helyettest, aki az utóbbi időben a legtöbbet tette a csatlakozásért, bizonyára jó érzéssel tölti el.

– Igen, örülök neki, hogy Szlovákia is az EU tagjává válik, mert meggyőződésem, hogy az ország számára ez jelenti az egyedüli perspektívát.

Gondoljunk csak bele, mit éreznénk akkor, ha Magyarország, Csehország és Lengyelország belépne, mi pedig kívül maradnánk. Én biztosan nem tudnék a gyerekeim szemébe nézni.

– Az uniós tagság mennyire érdeme a szlovákiai magyarságnak?

– Nagyban. A szlovákiai magyaroknak tudatosítaniuk kell, hogy nem ajándékba kapták ezt a lehetőséget, hanem tettek is érte. Az 1990-es években, amikor Szlovákiában éles civilizációs küzdelem folyt az ország jövőbeli irányultságáért, a szlovákiai magyarok mindig a helyes oldalon: a demokrácia, az európai fejlődés oldalán álltak. Mindezt nem számításból tettük, hanem azért, mert valóban úgy gondoltuk, hogy Európában azoknak van helyük, akik az európai értékrendet vallják. Nálunk ez a civilizációs küzdelem Szent István idejében dőlt el: európaiként vagyunk magyarok, magyarként európaiak.

– Az MKP időről időre a huzamosan válságoktól gyötört szlovák kormány egyetlen stabilizáló tényezője. A párt vezetősége mennyire akarta, hogy Szlovákia az unió tagja legyen?

– Az MKP vezetői tudatosítják, hogy minden körülmények között elvi politizálást kell folytatnunk, minden döntésünk mögött hosszú távú stratégiának kell állnia. Az MKP – de talán az egész szlovákiai magyarság – számára rendkívül veszélyes helyzetet teremtene, ha a párt az egyszer használatos szervezet pozíciójába sodródna. A rövid távú, egyéni, csoport- vagy gazdasági érdekek által motivált döntések veszélyes helyzeteket teremthetnek. Azért beszélek erről, mert ennek megvan a veszélye. Márpedig a közösség számára mi sem lenne veszélyesebb, mint a meghasonulás, a reprezentatív képviseletből való kiábrándulás. Ezt mindenáron el kell kerülni. Ami az EU-tagságot illeti, ebben a kérdésben a párt vezetése teljes mértékben azonosult a szlovákiai magyar polgárok véleményével. A közvélemény-kutatások eredményei szerint a szlovákiai magyarok az ország EU-tagságának legerősebb támogatói. Köztudott, hogy nagy részben MKP-politikusok koordinálják az EU-csatlakozást, s az is megtisztelő számunkra, hogy Szlovákia történelmében már örökre az marad, hogy az eddig egyedüli sikeres népszavazást az ország történelmében, amely Szlovákia EU-tagságáról szólt, szintén magyar kormánytag koordinálta.

– Igen, ehhez ismét csak gratulálhatunk önnek. A belépésre való felkészülés során mi okozta a legtöbb gondot?

– Úgy érzem, sokan vannak Szlovákiában, akik úgy gondolják-gondolták – még volt kormánytagok is –, hogy az EU-tagság abból áll, hogy kitöltünk néhány táblázatot és megírunk néhány jelentést. Ez vaskos tévedés: az egész országot, a társadalmat kell átalakítani, eurokompatibilissé tenni, s ez egy soha véget nem érő folyamat. Május 1-jétől ugyanolyan jogaink lesznek, mint a többi EU-s polgárnak, ugyanakkor versenyhelyzetbe is kerülünk velük. A viszonyokhoz, amelyek Európát jelentik, ők öt évtized alatt alkalmazkodtak lépésről lépésre. Nekünk nem marad más, mint fejest ugrani a mélyvízbe, sokkal gyorsabban alkalmazkodni a közös játékszabályokhoz. Nem könnyű helyzet, de megoldható. Ráadásul az erőteljesebb dinamika később az előnyünkre is válhat, hiszen Európa nyugati fele néhány területen érezhetően elkényelmesedett…

– Hogyan összegezné a felkészülés tapasztalatait?

– Bár a csata után sokan képzelhetik magukat hadvezérnek, a történelem ilyen értelemben nem ismétli önmagát. Persze, lehetne most azt mondani, hogy meg lehetett volna spórolni az 1990-es évek zsákutcáit, a privatizációt is okosabban kellett volna felhasználni a jövő alapjainak megteremtéséhez, s el kellett volna kerülni az 1994 és 1998 közötti Mečiar–Slota–L’upták érát is. Elődeimnek az integrációs miniszterelnök-helyettesi poszton nem papírokat kellett volna gyártaniuk, hanem az ország valós átalakulását kellett volna levezényelniük. Most azonban e fölött már kár hosszasan sajnálkozni. Helyzetbe kerültünk, nem rossz kondíciókban, ám május 1-jén nem ér véget a küzdelem, hanem új fejezete kezdődik. A 2005–2015 közötti időszakot jobb esélyekkel játszhatjuk végig, mint az 1993–2003 közötti időszakot.

– Bár Brüsszel részéről már több dicséret is elhangzott, némely szociológusok mégis azt állítják, Szlovákia nem készült fel megfelelően a belépésre. Ön is lát még hiányosságokat?

– Persze. A szlovákiai társadalom mélystruktúráit tekintve még messze elmarad az EU-országok viszonyaitól. Engedje meg, hogy ezen a ponton viszszautaljak az elnökválasztás problémáira vagy a BMG Invest és más piramisjátékok körüli hercehurcára. Szlovákiában ingatag még a demokrácia, gondokkal küzd a gazdasági szféra több része, beleértve a pénzpiacot, nem kellőképpen strukturált a szociális rendszer, s a gondolkodásmódban is még sok a kívánnivaló. Nem azt állítom, hogy drámai a helyzet, de azt igen, hogy sok munka vár még mindannyiunkra.

(Szabó Géza interjúja a Szabad Újságban [rövidítve], 2004)

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …