Egy európai Keletről

(Elhangzott Monte Carlóban, a Crans Montana Alapítvány Pro Európa Díjának  átvételekor, 2006 júliusában)

Tisztelt Albert herceg, kedves Jean-Paul Carteron elnök úr, tisztelt europarlamenti képviselő hölgyek és urak, nagykövet urak, hölgyeim és uraim!

Megtiszteltetés számomra, hogy ma átvehetem a Crans Montana Fórum díját. Fontos jelzésnek tartom ezt, hálás vagyok, hogy észrevették személyemet és munkámat. Külön örülök annak, hogy az indoklás szerint ezt a díjat a szlovák kormányban való tevékenységemért kapom, az emberi és kisebbségi jogok védelméért, illetve Szlovákia európai integrációjának elősegítéséért.

Örülök annak, hogy a mai aktus kapcsán is egy pici lépéssel elmélyül Európa integrációja. Igen, úgy tűnik, hogy némely kérdést illetően még tizenhat év után is eltérőek vagyunk, s ezért fontos, hogy a kötődések új minőségét keressük minden lehetséges alkalommal. Az Európa keleti és nyugati része közötti különbség lényege valószínűleg abban van, hogy Kelet-Európában a má sodik világháború után megszakadt a társadalom szerves fejlődése, s ez a zavar azt okozta, hogy legalább két nemzedék gondolkodásába új, idegen elemek szűrődtek be. Magam is egy posztkommunista társadalom gyermeke vagyok, és emlékszem a múlt század nyolcvanas éveire, amikor bennünket, fiatal mérnököket évente kétszer kiengedtek Nyugatra különböző konferenciákra, illetve szakmai fórumokra azért, hogy az akkori Csehszlovákia ipara ne maradjon le a világ fejlődésétől, hogy a termékek exportképesek maradjanak. A rendszernek valutára volt szüksége, s nekünk kellett biztosítanunk a termékek eladhatóságát.

Emlékszem svájci, németországi, nagy-britanniai, franciaországi látogatásainkra, amelyek során a szakmai kontaktusokon túl egy más, szabadabb, jól működő létet is megtapasztalhattunk. Számomra is fontos volt látni, hogy a társadalom ama mechanizmusai, amelyekről apám és nagyanyám mesélt, valóban működnek, fejlődőképesek, s arra is alkalmasak, hogy a polgárok számára elfogadható életfeltételeket biztosítsanak.

Számomra tehát természetes volt bekapcsolódni 1898 és 1990 történéseibe, és megtiszteltetés számomra, hogy választóim eddig hat alkalommal ruháztak fel bizalmukkal a parlamenti választások során. 1990 óta megszakítás nélkül vagyok a szlovák parlament tagja, és magam is kíváncsi arra, hogyan és kikkel tud majd a pártom együttműködni a jelenlegi választások után.

A történelem ugyanis nem ér véget, amíg csak egy ember is él ezen a planétán, s a mi közös feladatunk csakis az lehet, hogy olyan társadalom kialakulását és tökéletesítését támogassuk, amely fenntartható fejlődési folyamatot biztosít az utánunk jövő nemzedékek számára is.

Hölgyeim és uraim!

Meggyőződésem, hogy a demokráciának nincs alternatívája a modern emberi létben, amennyiben tisztességes, deformációktól mentes társadalomban akarunk élni. A demokrácia nemcsak azért győzött a diktatúrák felett a történelem folyamán, mert hatalmas belső ereje van, hanem főleg azért, mert képes arra, hogy a hibáit korrigálni tudja.
A demokráciát nem lehet doktrínákkal működtetni, csak az összes szabadságforma garantálásával. A demokráciának értelmes vitára is szüksége van, mert csak a nézetek szabad versengése viheti előre a fejlődést.

Végezetül nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a demokrácia sérülékeny. Nem feledkezhetünk meg öreg földrészünk történelmének negatív tapasztalatairól sem. Biztos vagyok benne, hogy a maihoz hasonló összejövetelek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban megismerjük egymást, hogy megvitathassuk nézeteinket közös jövőnket illetően, és ahhoz is, hogy növekedjen bennünk a bizonyosság, hogy az az út, amelyen járunk, s amelyet tökéletesíteni akarunk, helyes és perspektivikus út.

Köszönöm az elismerést, nagy megtiszteltetés ez nemcsak számomra, hanem kollégáim, pártom és választóink számára is.

Cikkajánló

Egyenlő mérce kell az Európai Unióban!

Az azonos mérce szerinti megítélés szükségességéről beszélt Csáky Pál, az MKP európai parlamenti képviselője hétfői, …