Hét éve a szlovák kormányban a Magyar Koalíció Pártja

(Neszméri Sándor interjúja a Magyar Nemzetben) A Magyar Koalíció Pártja az egyetlen olyan határon túli magyar politikai szervezet, mely immár hét esztendeje folyamatosan kormányon van. Az MKP-nak az Európai Parlamentben két, a szlovák országgyűlésben húsz képviselője van.

A nyolc szlovák megyéből kettőt magyar prefektus irányít, a tizenhét magyarlakta járás élén pedig szintén magyar vezetők állnak.
Csáky Pállal, a szlovák kormány kisebbségekért, emberi jogokért és az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesével elsősorban az elmúlt évek eredményeiről, illetve a szlovákiai magyarság jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.

– Miniszterelnök-helyettes úr, ön nemrégiben Dél-Tirolban járt. Milyen élményekkel tért haza?

– Luis Durnwalder dél-tiroli tartományfőnök februárban Szlovákiába látogatott, és a kormány nevében én fogadtam. Most pedig én tettem eleget az ő meghívásának. Trentinóban és Bozenben jártam, ahol egyrészt megpróbáltam tapasztalatokat szerezni a kisebbségek helyzetéről, másrészt arra voltam kíváncsi, hogy az olaszok hogyan látják a dél-tiroli autonómia kérdését. S bevallom, mindkét tekintetben nagyon jó benyomásokat szereztem.

Dél-Tirolban egy több komponensből felépülő, összetett autonómiamodell működik, mely gazdasági, közigazgatási, nyelvhasználati és oktatási részből áll. A tartomány ma Európa nyolc legfejlettebb régiójának egyike. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy – az autonómiastatútumnak köszönhetően – a befolyó adók és egyéb pénzek 90 százaléka a régióban marad, másrészt hogy mind Ausztria, mind Olaszország lehetőséget látott abban, hogy Dél- Tirol egyfajta hídfő szerepét töltse be a két ország közti gazdasági kapcsolatokban. Mindazonáltal, ami számomra a legszimpatikusabb volt, az az, hogy úgy éreztem, Dél-Tirolban mindenkinek van elképzelése a jövőről. Ehhez párosul egy bizonyos német precizitás, és úgy érzem, e két dolog együtt a tartomány sikerességének egyik titka.

– Dél-Tirol valamikor egy kifejezetten szegény tartomány volt, ma viszont, ahogy ön is említette, az egyik leggazdagabb, legfejlettebb európai régió, a munkanélküliség például messze az olaszországi átlag alatt van. S mindez egy átgondolt gazdaságfejlesztési programnak köszönhető. Összevethető ez valahogyan a szlovákiai magyarok sorsával?

– Szlovákia gazdaságának három nagy kihívással kell szembenéznie: a strukturális problémákkal, a munkanélküliséggel és a nagy regionális különbségekkel. A helyzet megváltoztatásához pedig elsősorban reformokra, beruházásokra, illetve uniós alapokra van szükség. Néhány évvel ezelőtt még Nyugat-Szlovákiában, a Csallóközben sem volt könnyű a helyzet. 2004-ben viszont már a legtöbb munkahely Nyitra megyében, épp a magyarlakta járásokban nyílt, aminek bizonyos magyarországi vonatkozása is van, hiszen 2004-ben Magyarországról érkezett a legtöbb működő tőke Szlovákiába. Ennek 70–75 százaléka persze nem magyar, hanem multinacionális tőke, vagyis a nemzetközi cégek többnyire a kedvezőbb adózási feltételek miatt – részben vagy teljesen – áttelepültek Szlovákiába. Ez a tendencia egyébként, ha nem is ilyen mértékben, de Nagyszombat és Pozsony megyében is megfigyelhető. A helyzet nyugatról keletre haladva romlik. Kelet-Szlovákiában, főleg az Ipolytól keletre, lényegesen rosszabb a helyzet, ám kezdeményezések már ott is vannak. Meggyőződésem, hogy a felzárkóztatás csak idő kérdése.

– 1991 és 2001 között csaknem 50 000 fővel csökkent a szlovákiai magyarság létszáma. E probléma sokak szerint elsősorban abban gyökerezik, hogy a magyar szülők jelentős hányada szlovák általános iskolába íratja gyermekét. Dél-Tirolban ma másfélszer annyi német él, mint nyolcvan évvel ezelőtt, de ott az sem jellemző, hogy egy német ajkú szülő olasz iskolába járatná a gyermekét. Ön mit gondol, Szlovákiában hogyan lehetne javítani az iskolaválasztásban jelenlevő tendenciákon? A finnországi svédek például nagyszabású kampányba kezdenek évről évre, az iskolaválasztás előtt, a vegyesházasságban született gyermekekért.

– Hasonló programok nálunk is működnek, csak talán nem kellőképpen hatékonyak – jóllehet, az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy a gyermekek egy részét igenis vissza lehet hozni a magyar iskolába. A legnagyobb probléma akkor van, ha egy magyar iskola megszűnik, mert ekkor a környéken élő gyereket egyszerűen szlovák iskolába íratják, s az egyszer megszűnt iskolát később már nehéz újraindítani.

Azt egyébként, hogy az emberek milyen jelentőséget tulajdonítanak az anyanyelvi oktatásnak, számos tényező befolyásolja. Még az is, hogy éppen hogy megy a magyar foci. Gyerekkoromban híres volt, híresek voltak a magyar csapatok, a Honvéd, a Fradi… és ugyanígy az együttesek is, az Illés, az Omega, a Metró… Ezek pedig olyan elemek, amelyek az embereket mentálisan, érzelmileg kötik a nemzethez. És azok számára, akik kisebbségben élnek, az ilyen kapaszkodók rendkívüli fontossággal bírnak. Valamikor Magyarországra fel lehetett nézni, volt egy „felfelé húzó” hatása. Az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején Magyarország volt a régió vezető országa. Mára mindez megváltozott.

–Mit lehet tudni ma a szlovákiai magyarok nyelvhasználati jogairól? Szlovákia 2001-ben ratifikálta a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját. Hogyan állnak a teljesítésével?

– Le vagyunk maradva. Hiszen a charta egyes pontjainak teljesítéséhez nyolc törvény – mindenekelőtt az államnyelvről szóló törvény – módosítására van szükség. Ezeket a módosításokat kidolgoztuk, s most azon töprengünk, hogy mihez kezdjünk velük. A parlamentben a kormány ugyanis kisebbségben van, ráadásul ősszel helyhatósági választások lesznek, s attól tartunk, hogy egy kiélezett politikai helyzetben egy ilyen érzékeny kérdés felvetésével akár az ellenkezőjét is elérhetjük annak, ami valójában a célunk.

Ez a késlekedés a mindennapi életben egyébként nem okoz problémát, hiszen a kisebbségi nyelvekről szóló 1999-es törvénynek köszönhetően a magyar nyelv a mintegy 550 magyarlakta település önkormányzati hivatalában mind szóban, mind írásban használható.

– Szlovák politikusok gyakran hangoztatják, hogy a magyarság rendelkezik a hivatalos nyelvhasználat jogával, amennyiben az adott településen számaránya eléri a 20 százalékot. Ha jól tudom, a postahivatalra, az adóhivatalra, a földhivatalra mindez csak részben vonatkozik, hiszen nincsenek például űrlapok…

– Ez igaz, ezekben a hivatalokban a magyar nyelv csak a szóbeli érintkezés során használható.

– Olaszországban 1964-ben, Finnországban pedig 1923-ban alakítottak ki új egyházmegyéket, hogy kedvezzenek a kisebbségeknek. Mádl Ferenc köztársasági elnök nemrégiben a Vatikánban járt, és – mivel a húsztagú szlovák püspöki karban egyetlen magyar püspök sincs – a Szentatyával való tárgyalás során felvetette egy szlovákiai magyar püspök kinevezésének szükségességét. Ön szerint mikor várható elmozdulás ebben a kérdésben?

– Új pápa van, így ezt a kérdést most újra meg kell próbálni az asztalra tenni. Jómagam egyébként már többször tárgyaltam a Vatikánban, sajnos, nem nagy sikerrel. Van azonban egy másik probléma is. Magyarországon jelenleg 43 szlovákiai magyar pap teljesít szolgálatot, illetve papnövendék tanul a szemináriumokban. És most hadd mondjak valamit, ami szeretném, ha minden érintetthez eljutna: kérjük őket, jöjjenek haza, szükség van rájuk. Az itteni papság elöregedett, a plébániák üresek. Ez egy igazi misszió.

(Neszméri Sándor interjúja a Magyar Nemzetben, 2005. október)

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …