A Hit és hűség prágai ősbemutatójával emlékezik Trianonra a Boráros Imre Színház

A Boráros Imre Színház az Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért, valamint a prágai Balassi Intézet meghívásának köszönhetően a nemzeti összetartozás napján, június 4-én 18 órától a Magyar Intézetben mutatja be Csáky Pál Hit és hűség – történelmi visszapillantás 1889-1989 című színpadi játékát. A csehországi ősbemutatón 50. alkalommal játssza majd el Boráros Imre Kossuth-díjas színművész társulata a Felvidéken és külföldön is bő két éve nagy sikert arató produkciót.

pragaelott

A prágai jubileumi ősbemutató apropóján portálunk a komáromi színtársulat két alapítójával, Petrécs Anna és Boráros Imre színművésszel beszélgetett.

Milyen elgondolásból kérték fel Csáky Pált A pacsirta éneke című kisregénye színpadi átdolgozására? Miért tartották fontosnak ennek a a felvidéki magyarság sanyarú múltjáról szóló s egyúttal magyarságtudatot erősítő darabnak a bemutatását?

Petrécs Anna: Csáky Pál a Csend és lélek című könyvének 2013 tavaszán tartott bemutatója előtt Imrét arra kérte, hogy olvasson fel egy részletet az új kötetéből. Neki abból legjobban A pacsirta éneke című kisregény tetszett meg, mert az rólunk, a felvidéki magyarság helyzetéről szól, amivel színészként ő is nagyon szívesen foglalkozik. Majd a szerzőt arra kérte, hogy ezt a művét dolgozza át színpadra, mert abból hiánypótló előadás születhetne. Bár korábban is íródtak már olyan művek, amelyek az itteni magyarság történetének egy-egy fejezetével foglalkoztak, ám ez a felvidéki magyarságról szóló mű azonban egy évszázad, azaz az Osztrák-Magyar Monarchia, a két világháború közti időszak, a háború és az oroszországi hadifogság, majd a kitelepítés és a reszlovakizálás, végül az 1989-es bársonyos forradalom eseményeit öleli fel, tehát egyfajta sűrített szlovákiai magyar történelem. Hangsúlyozva: mi, magyarok a többségi nemzet képviselőivel minden tekintetben egyenrangú polgárok szeretnénk lenni Szlovákiában. Nekünk több mint egy évezredre visszanyúló történelmünk van ezen a területen – itt vagyunk, és leszünk is a szülőföldünkön! Sajnos, felvidéki szerző műveit csak elvétve mutatják be hazai színpadokon, pedig igény mutatkozna azok iránt. Örömmel fogadtuk, hogy kérésünkre igent mondott, és annak nagyon gyorsan eleget is tett: háromszereplős darabot írt, amibe dramaturgiailag kissé mi is belenyúltunk. Miután azzal elkészült, nekünk szegezte a kérdést: nem féltek-e, hogy a kényes téma miatt majd támadnak benneteket…? Az előadást Boráros Imre Galy László magyarországi rendező szakmai tanácsait megfogadva rendezte.

A Boráros Színház az elmúlt bő két év során a darab felvidéki és külföldi bemutatásával magyar nyelv- és értékőrző missziót teljesít. Kérem, idézzenek fel a bemutatókkal kapcsolatos néhány nagyon emlékezetes percet és a nézőktől kapott visszajelzéseket!

Boráros Imre: Az előadást, amelynek már az általunk kitalált címe (Hit és hűség) is beszédes, a felvidéki településeken kívül a brüsszeli Balassi Intézetben, továbbá a Bécsben élő magyarok előtt és három alkalommal Budapesten is bemutattuk. A hit ereje már sok háborút, gyűjtőtábori létet, koncepciós pert és kitelepítéseket túlélő embert megmentett. A nemzet, a haza, a szülőföld iránti hűség pedig megmaradásunk szempontjából is felettébb fontos… Mindenhol nagy szeretettel fogadtak bennünket, és vastapsot kaptunk a hálás közönségtől. Olyan érzésünk támadt, mintha egy angyal repült volna át a színpad felett, a közönség mellett lelkileg mi is feltöltődtünk. Az előadások után sokan könnyeikkel küszködve mesélték el nekünk, hogy a saját családtagjaik, rokonaik is a darab szereplőihez hasonló borzalmakat éltek át. Így vált személyes ügyükké a mondanivaló. Az egyik előadás után odajött hozzánk egy házaspár, és elmondta: most érzik igazán át azt, hogy a felvidéki magyarságot érő megpróbáltatások ellenére mennyire szép és jó dolog magyarnak lenni. A közönségtől kapott pozitív visszajelzéseket tartjuk a legfontosabb kritikának – szembesüljünk azokkal akár egy kisközségben vagy egy külföldi nagyvárosban. Külön említést érdemelnek a Királyhelmectől Ipolyságon át, Balassagyarmatig sok helyen tartott diákelőadások, amelyek során a gyerekek valójában egy rendhagyó történelemórán vettek részt. Eleinte féltünk, hogy vajon majd megértik-e az általunk tolmácsolt mondanivalót, de vették a lapot, és nagy érdeklődéssel nézik végig a darabot. A pedagógusaik megígérték, hogy a tanítási órán még foglalkoznak ezzel a témakörrel.

Szóljunk arról is, hogy kik segítették hozzá önöket ahhoz, hogy hamarosan 50. alkalommal mutathatják be a Hit és hűséget?

Petrécs Anna: Csáky Pálon kívül a Csemadok-alapszervezeteknek, a Magyar Közösség Pártja (MKP) helyi szervezeteinek, önkormányzatoknak, oktatási intézményeknek és polgári társulásoknak is köszönhetők az eddigi meghívásaink, a Bethlen Gábor Alap és a Rákóczi Szövetség pedig némi anyagi támogatással segítette a fellépéseinket. Volt, amikor a műsorszervezők kerestek meg bennünket, máskor pedig mi ajánlottuk fel, hogy szívesen fellépnénk egy-egy helyszínen. Hozzáteszem: a nézők mindenütt nagyon örültek a szerző jelenlétének, hiszen Csáky Pál idejétől függően a legtöbb előadáson maga is jelen volt, és szólt is a közönséghez, ami erkölcsi támogatásnak minősül. Ahogy a helyi lakosok nekünk elmondták, politikusként ő sok településen támogatta iskolák, templomok, kultúrházak… felújítását és építését, s egyébként is mindig szívesen látják őt.

Bár az év elején még közösen egy esetleges komáromi jubileumi bemutatóról beszélgettünk, időközben meghívást kaptak Prágába, ahol egyidejűleg ünnepelhetik az 50. előadást, a csehországi ősbemutatót és nem utolsósorban a nemzeti összetartozás napját. Ki volt a kezdeményezője, hogy ez a nem mindennapi kulturális esemény Prágában megvalósuljon?

Boráros Imre: Csáky Pál régi ismerőse, dr. Kocsis László Attila egyetemi tanár, a prágai Esterházy János Társulás elnöke hívott meg bennünket az ottani Balassi Intézetbe – Magyar Intézetbe, ahol korábban még sosem mutattuk be társulatunk előadásait. Engem ugyan szólóban már korábban is meghívtak oda, de egy nyugati turnénk miatt akkor nem tudtam eleget tenni a meghívásnak. Nagy megtiszteltetés számunkra ez a nemzeti összetartozás napjára időzített meghívás, ahol egyúttal előadásunk 50. évfordulóját is ünnepelhetjük. Örvendetes, hogy az ősbemutatót a megnyitó beszédet és zárszót mondó vendéglátónkon kívül megtiszteli jelenlétével Pető Tibor, Magyarország csehországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a jelenlevőkhöz szintén szóló Csáky Pál, az MKP EP-képviselője is. Az ünnepi fogadással záruló rendezvényt a mű szerzőjén kívül a magyarországi Rákóczi Szövetség és a csehországi Rákóczi Alapítvány is támogatta.

Vajon a csehországi ősbemutatót követik-e továbbiak, kaptak-e már újabb felkéréséket?

Petrécs Anna: A nemzeti összetartozás napja alkalmából több helyre is hívtak bennünket. Mivel azok a prágai bemutató miatt nem valósulhatnak meg, a nyár pedig uborkaidénynek számít, ezért csak ősszel folytatódnak a fellépéseink. Még mi sem sejtjük, hogy a jövőben mekkora további érdeklődés mutatkozik a produkció iránt. Az azonban biztos, hogy a lehetőségeink szerint igyekszünk minden meghívásnak eleget tenni.

Ebben a darabban a felvidéki magyarság története 1989-ben lezárul. Talán érdemes lenne felkérni a szerzőt a folytatás megírására…

Boráros Imre: Ez így igaz. A darabbeli fiú ugyanis már ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik nagy élményként élte meg a kommunizmus bukását. Kérdés, ha ez a történet folytatódna, akkor jó irányba menne-e, hiszen a történelem ismétli önmagát, napjainkban is sok hasonló problémával szembesülünk, mint amilyeneket az elődeink is korábban átéltek. Már a nézők is kérdezték, hogy mikor lesz a darabnak folytatása, Csáky Pálnak tehát a rendszerváltás utáni időszakot is mindenképpen érdemes lenne megírnia. Kellő erő és egészség birtokában mi a folytatást is szívesen eljátszanánk. Esetleg más hazai szerzők fajsúlyos mondanivalójú drámáit is, ha azokat nekünk ajánlják. Végszóként még annyit mondanék: örülök annak, ha ezzel az előadásunkkal – amely mondanivalóját még hangsúlyosabbá és közérthetőbbé teszi a múltidéző filmvetítés és több odaillő dalrészlet – sok nézőt katarzisélménnyel gazdagítottunk. Mi tagadás, manapság a mi körülményeink között félszáz előadással előrukkolni nem kis teljesítmény. A produkció végén hangsúlyozzuk: előttünk a jövő, a mi dolgunk jobbá tenni a világot. Ennek kapcsán Petőfi Nemzeti dalának a sorai jutnak eszembe: „A magyar nép megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot…!“ Ez a cél vezérel bennünket is a Hit és hűség – előadásaink során.

Forrás: miskó, hirek.sk

Cikkajánló

Vállalni kell – Pozsonyi beszélgetés Duray Miklóssal

Ma egy hete, hogy 2022. december 30-án Duray Miklós elérkezett földi pályafutása végéhez. Közösségi oldalamon …