Kételyek és remények Pozsonyban

A fotó Mészáros Lajos munkája

Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát az elmúlt időszak pozsonyi hírei között. A sajtó a rendőrök háborújáról ír, a parlament elnöke, az ország második legmagasabb közjogi méltósága a kormánykoalíció elhagyásával fenyegetőzik, különösen azután, hogy olyan fotók jelentek meg róla, ahol alvilági alakokkal látható. (Ő az a szlovák politikus, akinek 10 különböző hölgytől van 11 gyermeke, s aki az Egy család vagyunk nevű politikai párt elnöke, 8-9 százalékos országos népszerűséggel.) Az ország volt különleges főügyésze, Dušan Kováčik a napokban kapott 14 év börtönbüntetést azért, mert a bíróság szerint kapcsolatokat tartott fenn az alvilággal és akadályozta az igazságszolgáltatást. (Az első probléma három évvel ezelőtt szakadt a nyakába, amikor országos különleges főügyészként megjelent az egyik bankfiókban egy műanyag táskával, amelyben 204 ezer euró volt, s kérte azt a számlájára elhelyezni. A bankfelügyelet az esetet jelentette a rendőrségnek, Robert Fico miniszterelnöksége idején azonban a témát a szőnyeg alá söpörték.) Két volt országos rendőrfőkapitány is letartóztatásban van, illetve az egyikük csak volt, mivel öngyilkosságot követett el a börtönben. (Őt is korrupcióval és a szervezett bűnözéssel való kapcsolattartással vádolták, s nem mellesleg, Floridán volt egy üdülője.) Az elmúlt két évben kétes kapcsolatai miatt lemondott egy alkotmánybíró, vizsgálati fogságban van a volt országos főügyész, a rendőrség letartóztatott több ügyészt, bírót és rendőrt, s ma ott tartunk, hogy a rendősség belső ellenőrzése letartóztatta a különlegesen súlyos bűnügyek felderítésével megbízott főosztály négy főrendőrét, sőt, a saját főnöküket – a belső ellenőrzés vezetőjét – is. Hónapokig vizsgálati fogságban volt a titkosszolgálat regnáló vezetője is, akit a közelmúltban engedett ki a főügyész helyettese egy vitatható döntéssel, s hosszú ideig előzetes letartóztatásban volt a Fico-kormány igazságügyi államtitkára is, aki számos vallomás alapján azt intézte el kétes vállalkozóknak, hogy melyik bíróhoz kerüljenek egyes ügyek. Több letartóztatott gyanúsított arról számolt be, hogy soha nem látott mértékű összefonódás jött létre 2012 és 2020 között az akkori Fico-kormányok tagjai, a gazdasági szféra bizonyos szereplői és egyes alvilági szereplők között. A „mi embereink”, ahogy egymást nevezték, nyerték meg a versenypályázatokat, s állítólag táblázatok alapján dolgoztak, kinek mennyit kell visszaadni a gyakran túlárazott megrendelésekből. Az elmúlt hetekben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a rendőri vizsgálatok fő célpontja a két volt miniszterelnök, Robert Fico és Peter Pellegrini, akivel kapcsolatban egyébként az egyik – szintén vizsgálati fogságban levő vállalkozó – azt vallotta, hogy 150 ezer euró csúszópénzt adott át neki. A káosz láttán többen már a jogállam megbénulásáról beszélnek, az új különleges főügyész egy belső, fű alatti háborúról, amelyben az a hálózat vívja harcát az igazságszolgáltatással szemben, akik benne voltak a buliban, s részesei voltak a korrupt rendszernek.

El tudom képzelni, hogy a tisztelt olvasó hitetlenkedve csavargatja a fejét a fenti sorokat olvasván, pedig a valóságnak alig az egynegyedét írtam le ide. A folyamatok valóban szövevényesek, s a zsák 2018-ban szakadt ki, azután, hogy február 21-én a Galánta melletti Nagymácséd községben bérgyilkosok megölték Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát. A szlovák társadalom elemi erővel reagált erre a hírre, tömegtüntetések sora valósult meg az országban, s akkora ereje volt a társadalmi nyomásnak, hogy hatására lemondott először Robert Kaliňák belügyminiszter, majd Robert Fico miniszterelnök is. Csak megjegyzem, hogy mindketten egy olyan kétes hírű vállalkozó bérpalotájában laktak aktív szolgálati idejük alatt, akit azóta a bíróság adócsalásért és egyéb üzelmekért 2019 áprilisában jogerősen elítélt, s akit azóta egyéb törvénysértések miatt ismét bíróság elé állítottak. Az újságíró-gyilkosság kapcsán az is kiderült, hogy a feltételezett kitervelő, a mára már egyéb törvénysértések miatt is jogerősen elítélt Marián Kočner folytatni akarta a gyilkolást, a kellemetlenkedő, együttműködni nem akaró személyek megölését. A volt főügyész helyettesét, Šufliarskyt, aki szerintük akadályozta az üzleteiket, 100 ezer euróért, egy másik ügyészt, Žilinkát 70 ezer euróért és az áldozatok ügyvédjét, Daniel Lipšicet 200 ezer euróért akarták eltetetni láb alól. Nos, nem folytatom – de az már most látható, hogy az élet fogja majd tovább írni a történéseket, hiszen újabb és újabb szálakra derül fény, s a küzdelem mára már komoly politikai dimenziókat is kapott elannyira, hogy egyesek már az előrehozott választások lehetőségét is belengették az egyre mélyülő káosz kapcsán.

Érdekes az egész folyamat két magyar vonatkozása. Az első: nem az újságíró meggyilkolása volt az első megrendelt gyilkosság az alvilági módszereket alkalmazó vállalkozók részéről, hanem Ógyalla város volt polgármestere, Basternák László megölése 2010-ben. Gyilkosát és a felbujtókat azóta jogerősen elítélték, a gyilkos 25 évet, a felbujtók 21-21 évet kaptak. A dolog pikantériája, hogy az egyik felbujtó, Roman Ostružlík a Most-Híd vegyespárt színeiben indult az ógyallai polgármesteri székért való küzdelemben a későbbi áldozat, az MKP-jelölt Basternák Lászlóval szemben. A másik hír nagyon időszerű: egy magyar nemzetiségű rendőr, Hamran István lett az országos rendőrfőkapitány 2021. szeptember 20-tól. Óriási teher nehezedik a vállaira: neki kellene rendet teremtenie a rendőrség soraiban is tapasztalható káoszban.

Mindezek horizontján érdekes az a hír is, hogy három szlovákiai párt úgy döntött, egy pártban, a Szövetségben egyesülve folytatja ténykedését. Megszűnt tehát a Magyar Közösség Pártja, a Most-Híd vegyespárt és az Összefogás nevű új kezdemény is. Nincsenek azonban örömtüzek, a magyar választók részéről kivárás van. A fent leírtak miatt is, hiszen a Most_Híd vegyespárt részese volt a Fico- és Pellegrini- kormányoknak 2016 és 2020 között, s a választók ezt a „teljesítményt” csupán 2 százaléknyi szavazattal honorálták 2020-as parlamenti választások alkalmával. Van tehát mi tenni a felvidéki magyar glóbuszon is, mielőbb vissza kell szerezni a választók bizalmát, mert a hektikus politikai történések valóban bármikor beletorkollhatnak egy előrehozott választásba.

Csáky Pál, Pozsony
Megjelent a Bécsi Napló szeptember-októberi számában

A fotó Mészáros Lajos munkája.

Cikkajánló

Missa Missio – avagy: misék ideje?

Nem volt kedvem végignézni azt az agóniát szeptemberben, amit az MKP produkált Rimaszombatban, így inkább …