Mindszenty igaza

Sokan Sztálinnak tulajdonítják a torzultan szellemes mondatot, amely szerint „holnaptól minden másként volt”. Lehántva róla és elvetve az ideológiai torzítási szándékot, akár azt is elismerhetjük, hogy némi igazság van ebben a mondásban.

Mi, akik végigéltük a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas éveket, bizonyára másként látjuk napjainkból az akkori időket, az akkori történéseket – már csak amiatt is, hogy mára sokkal több ismerettel rendelkezünk róluk, mint akkor.

Emlékszem, akkoriban némiképp furcsállottuk, túl sarkos megfogalmazásnak tartottuk Ronald Reagan egynémely kijelentését a gonosz birodalmáról – még olyanok is, akik pedig elvből nagyon nem szívleltük a volt rendszert. Zavarodottan fogadtuk a Pershing nevű rakéták nyugat-német- országi telepítését is, a fegyverkezési verseny újabb hullámát látván benne. Azt csak később tudtuk meg a Szabad Európa Rádióból, hogy a szovjetek már telerakták a volt Csehszlovákiát is SS 20-as rakétákkal, az amerikai lépés csak az egyensúly megteremtését célozta.

Igen, a legtöbb ember alkatából eredően nyugalmat akar, nem igazán örül a konfliktushelyzeteknek. Így volt ez akkoriban is, a hazug szocialista békeszólamok akkor is megtették hatásukat. Az embereket félrevezették, s a hazugságok paravánjai mögött vígan fegyverkezett a Varsói Szerződés, amíg volt miből. Voltak, akik konfliktusos embernek tartották Václav Havelt, később Lech Walesát is. Semmi  új a Nap alatt, mondhatjuk, annak idején ugyanilyen kategóriába sorolták Churchillt és de Gaulle-t is.

Ilyen zavarodott  volt az ember akkor is, ha néhanap Mindszenty József neve került szóba. Túlontúl karakán, a fennálló rendszer viszonylatában erősen provokatív, hajthatatlan, diplomáciai érzék nélküli – mondták róla még olyan papok is, akik egyébként tisztelték és szerették. Egy kicsi rugalmasság, némi megértés és engedékenység a Kádár-rendszerrel kapcsolatban helyénvaló lenne.

Ilyesmit érzékeltetett Casaroli bíboros is, a vatikáni külügyek akkori irányítója. Arra próbált berendezkedni, hogy a létező szocialista rendszerek még sokáig fennmaradnak, s nem lehet velük kapcsolatban az állandó elutasítás politikáját alkalmazni, mert az visszaüt az ezekben az országokban élő keresztényekre.

Mindszenty azonban konok volt, kemény rendszerességgel írta leveleit a pápának és a vatikáni diplomáciának, s nem engedett – még megfogalmazásaiban sem engedett – kemény antikommunizmusából.

Mindezt onnan tudom, hogy mára megjelentek emlékiratai és levelezésének nagy része is, s én Tarics Péter, Boráros Imre és Petrécs Anna hatására– az általuk bemutatott szép Mindszenty-dráma késztetésére – ezeket újraolvastam.

Nos, a keménység ma is egyértelmű, az elszántság, az erkölcsi igazságok melletti elkötelezettség megkérdőjelezhetetlen. S még mai szemmel is érdes némelyik megfogalmazása.

Soha nem feledhetjük el azonban a következőket. Mindszenty a legnehezebb, legkényesebb időszakban volt Magyarország hercegprímása, s nemcsak látta az ország ázsiai viszonyokba züllesztését, hanem bebörtönzése után maga is szenvedő alanya és tanúja volt a magyar polgárokkal való embertelen bánásmódnak. Ezt a folyamatot, a magyarság anyagi és szellemi szétzilálását – elsősorban lelkiismereti okokból – soha nem fogadta el. Herceg- prímásként, bíborosként is mindig kiállt mellettünk, határon túlra került magyarok mellett is. A második világháború utáni kitelepítések által okozott megpróbáltatásokra  nagyon egyértelműen hívta fel a demokratikus világ figyelmét – s ne feledjük, szavának, tetteinek hitele volt a világban. Amíg csak élt, odafigyelt sorsunkra, Magyarország dolgainak, polgárai ügyeinek rendezése mellett rendszeresen foglalkozott velünk is. 1964. december 8-i levelében például pontos statisztikákkal szolgált a határon túli magyar közösségekről a Vatikán számára, s konkrét javaslatokat tett helyzetünk javítására.

1964. szeptember 8-i levelében még azt is leírta, hogyan képzeli el a Szlovákiában létrejött püspökségek betöltését, s keményen ellenezte bármiféle új egyházmegyerendszer kialakítását.

Nos, tudom, hogy egyházjogi szempontból  az egy más helyzet volt, ám amikor a magyar püspöki kar mostani hallgatását érzékelem a Szlovákiában kialakított magyarellenes egyházmegyei felosztás kapcsán, százszor inkább visszasírom Mindszenty habitusát. Mert persze, létezik egyházjog – de létezik lelkiismeret is. S főleg létezik az igazság: a krisztusi habitus sem tetszett kétezer évvel ezelőtt a farizeusoknak és az írástudóknak.

Jó tíz évvel ezelőtt, amikor  a holokauszt túlélőinek támogatására létre- hozott alapot megszavaztattam a kormányban, a szlovákiai zsidó közösség vezetői meghívtak egy ebédre a pozsonyi zsidó étterembe. Amikor beléptünk a terembe, zavaró kép fogadott. A sarokban ott hangoskodott néhány Izraelből jött echt-ortodox zsidó, valami nem úgy történt, ahogy azt ők elképzelték. A velünk jött szlovákiai zsidó barátaink zavarodottan magyarázkodtak, hogy ez mégiscsak túlzás az ortodoxok részéről, ezt talán mégsem kellene itt és így, ilyen durván,  ilyen konfliktusosan,  ilyen hangosan…  Ám megszólalt közülük a legképzettebb, egy egyetemi tanár, és azt mondta: „Azzal, amit csinálnak és ahogyan csinálják, magam sem értek egyet. Mi, modern zsidók már teljesen mások vagyunk. Ám azt is be kell látnunk, hogy ha ők nem lennének, s nem ragaszkodtak volna évszázadokon keresztül oly konok elszántsággal az elveikhez és a legapróbb részletekhez is, mi ma már nem lennénk. Ők a kemény mag, amely megtart bennünket is.”

Talán tényleg így van ez. Lehet, hogy tényleg van egy Felsőbb Akarat – mert nem a Casarolik és nem a békepapok filozófiája győzött az elmúlt évtizedek huzavonái után sem. Ronald Reagan kockáztatott, lehet, hogy kalandor módjára tizennyolcra húzott lapot negyedszázaddal ezelőtt – de bejött neki. A hazugságra alapozott rendszer összedőlt.

A Mindszentyk  egyértelműsége nélkül ez nem ment volna. Ha a lelkek is elmennek a végtelen kompromisszumok irányába, nő a baj. Ha nincsenek mérföldkövek, amelyek – élő mérföldkövekként: akik – mutatják az irányt, akkor itt még mindig a kommunista párttitkárok uralkodnának –, némelyikünk bizonyára börtönben  ülne, és valószínűleg jegyrendszer is lenne.

Halálának 36. évfordulóján tehát a nem hibátlan felfogású és habitusú Mindszenty József bíboros megérdemel egy tisztelgő, mély főhajtást.

(2011)