Nem valószínű, hogy ez a kormány kibírja négy évig

Év végi értékelő beszélgetésre kérte fel  Csáky  Pált, az MKP volt elnökét az Aktuality.sk szlovák hírportál. Mivel tölti jelenleg az idejét? Hogyan ítéli meg a szlovák–magyar viszony alakulását? Hogy látja a jelenlegi kormánykoalíciót, annak gyenge pontjait?

És további aktuális kérdésekre is választ ad. A továbbiak- ban a beszélgetés magyarra fordított, rövidített változata olvasható.

– A parlameti választások óta nem hallani önről. Mivel foglalkozik?

– Segédkezem a párt körül, részt vettem a helyhatósági választási kampányban is. Alapítványokban is dolgozom, például az Esterházy János Társulásban, illetve a Pro Futuro Hungarica Alapítványban.

– Mivel foglalkozik ez az alapítvány?

– Elemzéseket végzünk, szakvéleményeket dolgozunk ki. Konferenciákat, szemináriumokat szervezünk. A kollégáimmal együtt csináljuk mindezt. S ha marad szabad időm, írom a következő könyvemet.

– Miről? A politikáról?

– Nem, egy regényt írok az 1970-es és 1980-as évekről. Arról, hogy mit éltünk akkor át a barátaimmal, akik közül többen sajnos ma már nem is élnek. Mi mindent kellett elszenvedniük a normalizáció idején, s hogyan élték meg az 1980–1990-es évek fordulóját. Három évvel ezelőtt Harmatos reggelek álmai címen megírtam a trilógia első részét. Egy tanító életéről szólt, arról, hogyan élte meg az 1950–1960–1970- es éveket. Egy iskola igazgatójává vált, majd belépett a pártba is. Lelkesen végigcsinálta a hatvanas  éveket, a dubčeki korszakot is. Majd jöttek a tankok, és az ő élete is megváltozott. Kizárták a pártból, hónapokig lényegében munkanélküli volt, négy gyerekkel. Tizenkilenc évet dolgozott egy benzinkútnál, mígnem 1990 után visszakerült az iskolaigazgatói posztra.

– Úgy tűnik, hogy nincs sok szabad ideje.

– Nincs, az élet adja az új feladatokat. Több helyre hívnak könyvbemutatóra, beszélgetésre, s már a pártban is azon gondolkodunk, melyek lesznek a jövő év kihívásai. Például  a népszámlálás.

– Volt képviselőként ön is kapott öthavi lelépőt. Miből él most?

– Az elvégzett munkám után kapok fizetést.

– A párttól is kap fizetést?

– Nem, az MKP-ban a politikusok soha nem kaptak fizetést. Az MKP csak az alkalmazottakat  fizeti.

– Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az MKP nem jut be a parlamentbe, milyen érzések kerítették hatalmába? Mérges volt, dühös vagy szomorú?

– Az kétségkívül kellemetlen meglepetés volt. Azonban megpróbáltam sportosan kezelni a dolgot. Miután szerettem volna megőrizni a hitelességemet az emberek előtt, lemondtam a pártelnöki funkcióról. Az élet azonban megy tovább, és szerintem az MKP-nak komoly esélyei vannak a jövőt illetően.

– A parlamenti választások után azt mondta, kíváncsi, mennyi ember megy majd el Bugár Most-Híd pártjába?

– Kellemes meglepetés, hogy tagjaink, funkcionáriusaink közül viszonylag kevesen mentek el. Ez persze nem vonatkozik a választókra, ott már komolyabb elfordulás volt tapasztalható. Az is kellemes meglepetést szerzett, hogy mennyi jelölt vállalta fel az MKP-logót a helyhatósági választások alkalmával.

– A parlamenti választások előtt az MKP a Smer potenciális koalíciós partnereként volt elkönyvelve. A Most-Híd pedig azt mondta, hogy nem lépne velük koalícióra. A helyhatósági választásokon viszont azt látjuk, hogy a Smer és a Most- Híd együttműködnek. Mit gondol erről?

– Mindig arra törekedtem, hogy az MKP elvhű, tisztességes párt legyen. Ez a fontos számomra most is.

– Ön vezeti a pártot?

– Nem. A pártnak új vezetése van, ők vezetik az MKP-t. Persze vannak kapcsolataim, és segítek, ahol kell. Vissza azonban az ön kérdéséhez: az MKP helyi szervezetei nem kötöttek vállalhatatlan koalíciókat a helyhatósági választások alkalmával sem. Pedig szabad kezük volt ebben, az alapszabály értelmében nem létezett központi direktíva. A Most-Híddal kevés helyen jött létre koalíció, nem is mindenütt volt sikeres, például Füleken. Ami pedig a Smert illeti, ezt a pártot a parlamenti választások előtt sem tartottuk eszmei tisztaságú pártnak, amely megbízható partnere lehetne bárkinek. A Smer inkább különféle érdekek és áramlatok szövetsége. Marketingpárt, s ezt ügyesen csinálják. Az MKP számára fontos volt, hogy a Smernek ne lehessen ellenőrizetlen, kiegyensúlyozatlan hatalma. Mindenki számára  világos volt ugyanis, hogy a Smer megnyeri a választásokat, ami kérdéses volt, az csupán az arány a Smer és a jobboldali pártok között. Mi nem akartunk hazudni a választóinknak, s nem akartuk a Smert egy olyan karanténba  se szorítani, hogy azt mondhassák, nem marad koalíciós partnerként más számukra, mint az SNS és a HZDS. Azt mondtuk tehát, hogy ha olyan helyzet alakulna ki, amikor a Smer nélkül nem lehet kormányt alakítani, akkor el tudjuk képzelni, hogy felváltjuk a Szlovák Nemzeti Pártot. Persze, nem egyedül, jobb- baloldali koalícióban gondolkodtunk. Pár ezer szavazaton múlott, hogy nem ez jött be. Ezt az elképzelést interpretálták néhányan manőverezésként, pedig nem volt az, csak politikai józanság. Tisztességesek akartunk lenni a választóink  felé, nem akartuk  becsapni őket. Az már más kérdés, hogy egy kisebb csodát produkáltak  a választások, létre lehetett hozni kormányt a Smer nélkül is, de ennek is megvan az ára. Látjuk, hogy nagy volt a változás iránti igény, a választók jelentős támogatást nyújtottak az új, ki nem próbált pártoknak. Azt is látjuk azonban, hogy ez jelentős problémákat okoz. Az ún. új arcok, új pártok nem mindenben és nem mindig jelentenek igazi megoldást.

– Tudják már, miért nem jutottak be a parlamentbe?

– Hét-nyolc tényezőt neveztünk meg, közülük talán kettő a legfontosabb. Az emberek inkább szavaztak az új pártokra a régiek rovására. A másik, nagyon fontos momentum az volt, hogy a magyar választók azt akarták, hogy mind a két párt jusson be a parlamentbe. S miután általában azt gondolták, hogy az MKP biztos bejutó, átszavaztak a Most-Hídra, úgy, hogy túlkompenzáltak. Egyéb okok, hibák is hozzájárultak az MKP gyenge eredményéhez – de az minden kétséget kizár, hogy a választók legitim módon döntöttek. Ezt el kell fogadni.

– Mit gondol, egyesül majd valamikor  az MKP és a Most-Híd? Vagy egy pártba, vagy választási koalícióba?

– Nem hiszem. Amint azt említettem, a helyhatósági választások előtt az alapszervezetek szabadon dönthettek  az együttműködésről, s nagyon kevés helyen döntöttek mellette. Említettem a füleki esetet is, ahol egy kierőszakolt együttműködés jött létre – és sikertelen lett. Óvatosaknak kell tehát lennünk. Az MKP a jövőben is figyelni fogja a helyzet alakulását, s döntéseiben azt figyelembe veszi. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a Most-Hídnak jelentős problémákkal kell majd szembenéznie. Nagyon nehezen lesz kezelhető a szlovák–magyar egyensúly a párton belül akkor, amikor a társadalomban a szlovákok és a magyarok aránya nyolc az egyhez. A további komoly problémahalmazt az eltérő gazdasági érdekek kezelése jelenti majd. A különböző lobbikról, azok érdekeiről beszélek – nemcsak Nyugat-Szlovákiában, hanem keleten is. Látom, hogy Bugár és Simon a szarvasmarha-lobbik miatt vitatkozik. Ugyancsak vitát látok az erdőgazdálkodás vagy a termőföldek restitúciójának kérdésében. A többi probléma pedig még csak jön, várjunk egy kicsit. Mindig azt mondtam, hogy a Most-Híd azért jött létre, hogy néhány ember gazdasági befolyáshoz jusson. Azt olvasom néhány elemző tol- lából, hogy a főügyészválasztás alkalmával is „megtévedhettek” hidasok is.

– Ki szavazott ön szerint Trnkára?

– Nem lenne elegáns, ha én kívülről értékelném ennek a koalíciónak minden megnyilvánulását. Azt hiszem azonban, hogy a választók szemszögéből nézve jelentős csalódást okoznak. Ez a koalíció mindent megtesz azért, hogy heterogén voltát újból és újból megmutassa, hogy tényleg hatpártinak  tüntesse fel magát. Ezzel csak Fico esélyeit növelik arra, hogy még erősebben jöjjön vissza, mint ahogy elment.

– Amióta ön nincs a parlamentben, nagyobb nyugalom van a szlovák–magyar viszony terén. Még Slota is csendesebb.

– Nincs ilyen érzésem. Ha azt nézem, mi minden történik a politikában, az inkább egy szomorú kabaréra emlékeztet – beleértve azt is, ami a kormánykoalícióban történik

– Én a szlovák–magyar viszonyról beszélek.

– A szlovák–magyar viszony terén semmilyen igazi, konkrét változás nem történt. A mai napig egyetlen olyan törvényt sem változtattak meg, amely a magyar közösséget érinti. Az államnyelvről szóló törvény novellája, ami most a parlamentben van, gyenge fércmű, még a büntetéseket sem annulálja. Az állampolgársági törvény, de az állami szimbólumokról szóló törvény sem változott meg. Ezekben a kérdésekben de facto semmi változás nem történt, s ez még gondokat fog okozni.

– Eleget cselekszik a Most-Híd a magyar kisebbség érdekében?

– Szerintem az ő prioritásaik máshol vannak, ők inkább üzletelnek.

– Mivel?

– Azt hiszem, mindenki, aki odafigyel a történésekre, láthatja, melyek a

Most-Híd valódi érdekei.

– Azt akarja ezzel mondani, hogy nem is akarnak tenni semmit magyar választóik érdekében?

– Az igyekezetük inkább szavakban merül ki. Azt hiszem, azoknak az elemzőknek van igazuk, akik azt mondják, hogy nincs igazi súlyuk a kormányban, a partnereik nem veszik őket igazán komolyan. Valamit odadobnak nekik, s ők ezt a kommunikációjukban  megpróbálják felnagyítani. Ezt azonban nem lehet a végtelenségig csinálni, arról nem is szólva, hogy ezzel saját magukat és választóikat csapják be.

– Nézzük a többi koalíciós pártot. A múltban  azt mondta, hogy a KDH soha nem volt stabil és kiszámítható  partner.

– A KDH esetében 2010-ig az a filozófia érvényesült, hogy hatalmi is ideológiai posztokat céloztak meg a kormányban. Most azt látom, hogy gazdasági tárcát is kértek. Ez elmozdulás, amely veszélyeket is rejt a KDH számára. Ami az SDKÚ-t illeti, furcsa a belső helyzetük. A másik két politikai pártot kipróbálatlannak és nem igazán stabilnak tartom. Ismétlem, nem akarom őket részletesen értékelni és bírálni, de ez a koalíció nagyon furcsa.

– Meddig működhet egy párt úgy, mint az SDKÚ, két vezetővel?

– Jó adag nagystílűség és a közös célok és elvek iránti nagyfokú elkötelezettség kell hozzá. Nem állítom, hogy ebben a pártban mindez maradéktalanul megvan.

– Kibírja Iveta Radičová a párton belüli küzdelmeket és játszmákat?

– Azt gondolom, hogy az SDKÚ-ra még vár néhány komoly megrázkódtatás. A jövő év sem Radičová, sem Dzurinda  számára nem lesz könnyű.

– Kibírja a jelenlegi kormánykoalíció a ciklus végéig?

– Úgy gondolom, hogy ez komoly probléma. Inkább nem, mint igen. Valóban kabarészintűnek tartom például azt, ami a főügyész megválasztása kapcsán történik. Megváltoztatni a törvényt csak azért, hogy megpróbálják beszorítani a menetbe azokat, akik lelkileg már másutt vannak, akik itt is és ott is kapcsolatokat keresnek, és pénzt, csak ideiglenes és nem elvi megoldás.

– Kaptak ön szerint azok a koalíciós képviselők, akik Trnkára szavaztak, pénzt ezért?

– Azt hiszem, nem igazán jó dolog, hogy ebben az országban a közéletet csak a pénzen keresztül akarják sokan látni és láttatni. Még létre sem jött a kormány, s már akkor lélegzetelállító pénzcsomagokról beszéltek. Ha ez a mérce és ez a prizma, akkor ne csodálkozzunk, hogy ide süllyed a közélet.

– Önnek valaki bármikor kínált pénzt a szavazásáért?

– Nem, soha. S arról sem tudok, hogy bárki a kollégáimnak kínált volna. Az én esetemben egyértelmű a helyzet, kollégáim és volt kollégáim is tudták, akik most a Most-Hídban vannak, hogy engem más fából faragtak. A volt MKP-ban azonban néha voltak bizonyos, nem egyértelmű jelek – ez összefüggött a szakadással is.

– Találkozik rendszeresen valakivel a jelenlegi koalícióból?

– Nem. Néha összefutunk egy-egy rendezvényen, váltunk néhány szót. Innen tudom, hogy sok képviselő eléggé kiábrándult abból, ami a kormány- koalícióban történik. Ez pedig nem jó, fél évvel a választások után.

– Úgy tűnik,  minden  koalíciós pártnak  vannak  belső problémái.

– Az ellenzéki pártoknak  is. Az SNS-ben is áll a csárdás – hogy stílusos legyek. A Smer most viszonylag stabil, mert mindenki a következő választások győztesét látja benne.

– A legutolsó közvélemény-kutatás szerint az MKP egy százalékon  áll. Hisz abban, hogy még egyszer parlamenti  képviselő lesz?

– A közvélemény-kutatások  Szlovákiában külön fejezetet képeznek. Néhány ügynökségnek valóban nem lenne keresnivalója ezen a téren. Ami- kor az érdekek szerepéről beszéltünk a politikában, nem szabad megfeledkeznünk arról az érdekről sem, amely a közvéleményt akarja befolyásolni. Ez egy kicsit gusztustalan néha. Nem tartom korrekt hozzáállásnak, ha valaki azt mondja, hogy az MKP-nak egy százalékos a népszerűsége, s ugyanakkor ez az ügynökség nem használ nemzetiségi megosztást. Furcsának tartom ráadásul, hogy egy ügynökség akkor jön ezzel elő, amikor valós helyhatósági választások voltak, amelyekben az MKP polgármesterei országos összehasonlításban hozzávetőlegesen 4,5 százalékot, helyi képviselői 5,5 százalékot értek el. Úgy gondolom, hogy ez tényleg nem korrekt. Ugyanakkor azt sem akarom állítani, hogy az MKP helyzete rózsás. Sokat kell dolgoznunk, és megmutatni az embereknek, hogy érdemes elvszerű politikát folytatni.

– Nem válaszolt a kérdésemre. Lesz még ön parlamenti képviselő?

– Igen. Persze, ez ügyben még sok munka vár ránk. De dolgozunk, és dolgozni fogunk.

(Lenka Bollardtová interjúja)