Nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában 1918-1938 – könyvbemutató Pozsonyban

A Petržalka-Engerau-Ligetfalu polgári társaság a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézettel, a Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvánnyal, a Csemadok ligetfalui alapszervezetével és a BS-6 Vŕba polgári társulással együttműködésben megszervezett kétnapos rendezvénysorozata keretében került sor 2018. június 29-én az MKP pozsonyi székházában a Tóth Endre, Lukáš Novotný és Michal Stehlík szerzőhármas Nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában 1918-1938 című könyve magyar nyelvű fordításának bemutatására.

Tóth Endre docenssel, a prágai Közgazdaságtudományi Egyetem és a Dél-Csehországi Egyetem oktatójával Csáky Pál EP-képviselő, a könyv szerkesztője beszélgetett. A beszélgetésen részt vett a magyar fordítás egyik lektora, Simon Attila történész is.

Amint azt Csáky a könyv fülszövegében írta, a prágai Károly Egyetem oktatói komoly elemző kötetet tettek le az asztalra pár évvel ezelőtt, s miután elolvasta, azonnal arra gondolt, hogy azt meg kellene jelentetni magyar nyelven is, hiszen rengeteg olyan információt tartalmaz, amely magyarul eddig nem jelent meg. „Nem csoda – írja Csáky –, ők voltak az első történészcsapat, akiknek teljes terjedelmével rendelkezésére bocsátottak olyan dokumentumokat is, amelyek addig zárolva voltak”.

Tóth Endre a magyar fordítás előszavában azt írja, hogy a kötet megpróbál válaszokat találni a kisebbségek helyzetével kapcsolatos kérdésekre a két háború közötti Csehszlovákiában, illetve foglalkozik a csehszlovák kormányok kisebbségekkel szembeni politikájával is az 1918-1938-as években.

Alapszerkezetét tekintve a könyv három fő egységből áll, amelyek szabadon kapcsolódnak egymáshoz, így különálló szakaszként is olvashatók és elemezhetők. Az első rész – Nemzeti kisebbségek az első Csehszlovák köztársaságban – röviden elemzi Csehszlovákia létrejöttét, beleértve a német és a magyar kisebbség állammal szembeni álláspontját, valamint a nemzeti kisebbségek beilleszkedésének alapvető premisszáit is az állam társadalmi-politikai életébe. A második rész – A Nemzeti kisebbségek jogállása – már az egyes kisebbségekre irányul, illetve azok működésének egyes problémáira az államon belül, de mindenekelőtt az Alkotmány VI. fejezete szempontjából való védelmükre, illetve taglalja a Nemzetgyűlésben való képviseletüket is. A kötet harmadik része – Új irány keresése a kisebbségpolitikában a harmincas évek második felében – a csehszlovák kormány és az államelnök próbálkozásait tárgyalja a modus vivendi megtalálására a nemzeti kisebbségekkel, illetve a helyzetük teljes korrekciójára irányuló törekvést az államon belül.

Esterházy áll a könyv születése mögött

Amint azt a könyvbemutatón Tóth Endre elmondta, a könyv születése mögött tulajdonképpen Esterházy János áll. Ő maga ugyanis történészként sokkal inkább Benešsel mint politikussal és diplomatával szeretett volna foglalkozni, de Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter pályázatának köszönhetően feldolgozta Esterházyt, és a figyelme ezt követően a diplomácia helyett a kisebbségek felé fordult. Mint mondta, a fő cél azt volt, hogy a német mellett a magyar kisebbség történelme is feldolgozásra kerüljön.

A könyv magyar nyelvre fordítását kezdeményező Csáky Pál portálunknak úgy nyilatkozott, hogy miután 2007-ben új kormány alakult Csehországban Esterházy János lánya, Alíz családi kapcsolata révén megkereste Karel Schwarzenberg akkori külügyminisztert, akit arra kért, segítsen neki megkeresni édesapja hamvait. Csáky szerint Schwarzenberg meglepődött a kérésen, de egy pályázat keretében felkérte Tóth Endrét, a Károly Egyetem akkori tanszékvezető tanárát a csehszlovák kisebbségpolitika feldolgozására a két világháború között. A pályázat részeként Schwarzenberg azt szerette volna, ha egy alapkérdésre is választ kap a pályázatot megnyerő történészcsapattól, mégpedig, hogy Esterházy János vállalható politikus volt-e, mivel a szlovák történészek szerint hazaáruló, lényegében Szlovákiában háborús bűnös a mai napig.

„A történészcsapatot aztán beengedték a legtitkosabb irattárakba, beleértve Beneš köztársasági elnök irattárát is, és az általuk megírt kitűnő elemzés jelenhetett meg most magyar fordításban is, mivel a benne lévő információk miatt meggyőződésem, hogy a magyar történetírásnak erre szüksége van” – fogalmazott Csáky. Mint mondta, a kutatás eredményeként a történészek azt a választ adták a külügyminiszternek, hogy Esterházy demokratikus politikus volt, és semmi nyoma nincs annak, hogy bármiféle antidemokratikus lépést tett volna. „Ugyanakkor Benešsel kapcsolatban a történészcsoport az irattári adatok alapján számos kritikát fogalmazott meg” – mondta Csáky. Innen indultak el Schwarzenberg kemény kijelentései is Benešsel szemben, illetve az is, hogy az akkori kormány utasítást adott arra, hogy keressék meg Esterházy János urnáját, amit végül a motoli temető tömegsírjában meg is találtak.

A könyvben kellő súllyal jelent meg a magyar téma

A kötetet lektoráló Simon Attila történész szerint a 2012-ben megjelent cseh eredeti számos tekintetben új impulzusokat hozott a téma kutatásában, mivel a cseh és a szlovák közvélemény, de a történészi szakma is meglehetősen kritikátlanul, sőt idealizálva néz vissza az 1918 és 1938 közötti időszak csehszlovák nemzetiségi politikájára, legtöbbször csak felületes sablonokban gondolkodva arról. Simon szerint a munka azért is jelentős, mert a cseh történetírás hagyományaival szakítva nemcsak kizárólag a német-kérdés prizmáján keresztül vizsgálja a témát, hanem arányos teret szentel a magyar és lengyel kérdésnek is, sőt foglalkozik a szlovák autonómizmus témájával is. „Magyar szempontból az egyik nagy értékét pedig az jelenti, hogy a cseh szakirodalom által eddig elhanyagolt magyar téma kellő súlyt kapott a munkában, s végre nem az eddig megszokott módon, csupán a szlovák szerzők szempontjait gépiesen átvéve, hanem közvetlen kutatásokra alapozva, primer források felhasználásával és a magyar nyelvű szakirodalom eredményeit sem mellőzve” – véli Simon.

Simon szerint a könyv alapos munka, amely nélkülözhetetlen részét fogja jelenteni a téma iránt kutató szakembereknek, egyetemistáknak, az érdeklődő közvéleménynek. Különösen fontos szerepet játszhat ez a könyv a magyar kisebbség szempontjából, hiszen a cseh és a szlovák olvasó a téma ilyen alapos és korrekt ismertetésével eddig nem találkozhatott.

A magyar nyelven megjelent fordítás emellett megteremti annak a lehetőségét, hogy a magyarországi szakma is megismerkedjen a témával, és reflektáljon a kötet mondanivalójára, amivel elindulhat egy olyan párbeszéd, amely, így 100 év után, igen csak kívánatos volna, írta Simon Attila a könyvhöz fűzött szakvéleményében.

A könyv, amelyet Csáky Ágnes fordított magyarra, a Pro Futuro Hungarica polgári társulás kiadásában jelent meg.

Forrás: Dunajszky Éva, muzsa.sk

Cikkajánló

Egyenlő mérce kell az Európai Unióban!

Az azonos mérce szerinti megítélés szükségességéről beszélt Csáky Pál, az MKP európai parlamenti képviselője hétfői, …