Nyitott számlákkal az új évbe

2016-ba fordult világunk, puttonyában a sokat rakoncátlankodott 2015 által kitermelt, s meg nem oldott problémákkal. Most, az év fordulóján, amikor megpróbálunk optimistán tekinteni a jövőbe, s ilyen módon őszintén boldog új évet kívánni egymásnak, viszont azt sem tehetjük meg, hogy jó gazda módjára számba ne vennénk a helyzetet, amelybe kerültünk, s a lehetőségeket, amelyek előttünk sejlenek.

Az elmúlt év végén – joggal – egy problémahalmaz uralta a közbeszédet, s ez a migránsválság volt. Láthattuk, hogy ez a téma sok mindenről lerántotta a leplet, Európa és az európai politikusok tanácstalanságát – és helyenkénti alkalmatlanságát – is beleértve. Hosszú küzdelmek árán érkeztünk csak el oda, hogy a papírszagú, hamis frázisok ismétlése után az európai politikai elit elkezdjen érdemben is foglalkozni a problémával. Azt azonban még most, 2016 elején sem mondhatjuk el, hogy a kérdést valóban súlyánál fogva kezeli az európai politikusok első vonala, illetve, hogy tényleg tudatosítják, hogy itt Európa megváltozásáról van szó – egyszer s mindenkorra. Tudtuk, eddig is tudtuk, hogy Európa politikai elitjének gondolkodását sok vonatkozásban szétmarta a parttalan liberalizmus, s ez komoly problémákat okozott eddig is. Most azonban egyszerűen köz- és önveszélyes az a tehetetlenség, amelyet 2015 áprilisa óta tapasztaltunk. S azt is látjuk, milyen nehéz a kilábalás ebből a helyzetből. Európa meghatározó politikusai még messze nem jutottak el arra a szintre, hogy erről a kérdésről államférfiúi szinten gondolkodjanak és döntsenek. Gyakran még most is a ki győz le kit filozófiája érvényesül, nem pedig az az alapvetően logikus kérdés, hogy mi lenne ebben a helyzetben a leghatékonyabb megoldás.

Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy lássuk és láttassuk, hogy a migráns-téma csupán a nyitva maradt négy fontos téma egyike. Nem oldódott meg az euróválság sem, Görögország problémája továbbra is komoly, nehezen megválaszolható kérdés maradt, s vele együtt az eurozóna jövőjének és az euró stabilitásának kérdése is. Ehhez a témához is vissza kell majd térni 2016-ban.

2015-ben a szó szoros értelmében húsbavágó témává nőtte ki magát a biztonságpolitika kérdésköre, amely bizonyos fokig összefügg a migrációs kérdések hosszabb távú megválaszolásával is. 2016-ban Európa arra kényszerül majd, hogy alapvető kérdésekre adjon újabb válaszokat, s ezek a válaszok is évtizedekre meghatározzák majd a kontinens fejlődését.

S kevés szó esik a britek mozgásáról, vagyis arról, hogy 2016-ban újra alapjaiban kell majd átgondolni az Európai Unió belső viszonyait. A brit népszavazás kényszerítő erő lesz arra, hogy az EU szerkezete vagy változzon a brit nyomás hatására (ez bizonyos fokig elkerülhetetlen), vagy pedig, ahol nem tud változni vagy ahol nem szükséges változtatni, ott meg tudja-e győzni a brit polgárokat arról, hogy a jelenlegi állapot jobb, mint az általuk javasolt megoldások.

Egy dolog biztos tehát: mozgalmas év vár bennünket 2016-ban is, nem fogunk unatkozni. S csak remélni tudjuk, hogy folytatódik majd az eddigi tendencia, amely szerint Európa válságról válságra bukdácsolt, de eddig sikerült minden zűrösebb helyzetből megerősödve kijönnie.

Csáky Pál

Cikkajánló

Tanulságok – avagy új világ jön?

Azt hiszem, mindenképpen igazuk van mindazoknak, akik azt mondják, korai még átfogó tanulságokról beszélni az …