Tartalmi kérdésekről is beszélni kell

Konkrét elképzelésem van a párt jövőjét illetően
– Két évtizedig a nagypolitikában mozgott, most közel háromnegyed éve kívülről figyeli a politikai történéseket. Milyennek látja azokat  ebből a pozícióból?

– Amikor aktív tisztviselő és politikus voltam, akkor is igyekeztem a dolgokat kívülről szemlélni. Természetesen így a kép egy kicsit más, de a dolog lényegét illetően ugyanaz. Mindannyiunk  bőréről, sorsáról, pénztárcájáról van szó, a világlátás ugyanaz. Ami különbözik, az az, hogy most szabadabban beszélhetek a dolgokról, mint amikor valamilyen posztot elláttam.

– Sajnálja, hogy már nem részese annak  a világnak?

– Az ember független polgárnak próbálja magát láttatni akkor is, ami- kor bent van az aktív politikában, és akkor is, amikor kint van ebből a forgatagból. Az alaptétel nem változott, a ráhatásom viszont kisebb a történésekre. Ezt tudomásul  kell venni. Mindenki, aki a közéletbe megy, tudja, hogy át- meneti időre vesz csak részt ezekben a folyamatokban.

– Húsz éve a politikából élt, most mivel foglalkozik?

– Nem a politikából, hanem abból a közéleti tevékenységből éltem, amelyet folytatni próbáltam, s amelyre mandátumot  kaptam a választóktól.

– Akkor úgy kérdezzük:  képviselőként, miniszterelnök-helyettesként kapta a fizetését, most miből él?

– Folytatom tovább a munkámat;  olyan elemzői, szervezői és egyéb tevékenységet folytatok, amiért pénzt kapok. A munkámért kapott bérből élek.

– Arról, hogy többedmagával kikerült a magas politikából, tavaly nyáron döntöttek a választók. Mint akkori elnöke mennyire érzi a felelősséget  az MKP bukásáért?

– Remélem, hogy a tavalyi döntés csupán egy zavar a rendszerben, kicsit talán a fejekben is. Sajnálom, hogy ilyen döntés született  a választók részéről, ezt természetesen  el kell fogadni. Ami a saját személyemet illeti, le is vontam a következtetéseket – erre az átmeneti időszakra nem vállaltam funkciót. Most is, amikor egy újabb időszak következik, alázattal beálltam a sor végére. A pozsony-óvárosi alapszervezet egyszerű tagjaként kértem bizalmat arra, hogy részt vehessek a pozsonyi járási konferencián. Ezt meg- kaptam, és hálás vagyok érte. A járási értekezleten titkos szavazással kaptam bizalmat az ügyben, hogy a kongresszuson  részt vehessek. Tehát nem vala- miféle előjogok alapján fogok részt venni az MKP kongresszusán, hanem végigjárva ezeket a lépcsőfokokat.

Mi az asszimiláció  felé nyitottunk teret

– Közel egy év távlatából  hogyan  látja, mit csinált volna másképpen  a választások előtt?

– Vannak dolgok, amelyeket némiképp másképpen lehetett volna csinálni. Az alapképlet viszont változatlan marad. A szlovákiai magyar közösségnek esélye kell, hogy legyen, jövője kell, hogy legyen. Szüksége  van egy olyan magyar pártra, amely képviseli az érdekeit. Ezen kell dolgoznunk  a jövőben is. A politikai döntések a választók esetében is következményekkel járnak. A szlovákiai magyar közösség számára a tavaly júniusi döntés legfájdalmasabb következménye az, hogy nincs hatékony képviselete sem Dél-Szlovákiának, sem a szlovákiai magyarságnak. Akárhová megyünk, mindenütt problémának látják, hogy a politika öncélú, az emberek megélhetési lehetőségei pedig romlanak. A folyamatokat és a történéseket nem elsősorban a sa- ját személyes sorsom vagy a párt pozícióján keresztül, hanem a közösség és a szülőföld esélyein keresztül nézem. És az nem javult, hanem romlott.

– Az, ami a kampányban  és előtte jellemző volt – a konfliktusteremtő politika, az árulózás, a túlzott magabiztosság –, tehát  helyes volt, csak kicsit finomabban kellett volna eljárni?

– Az MKP nem folytatott konfrontatív politikát, csupán elvi álláspontot fogalmazott meg néhány jelenséggel kapcsolatban. A Híddal szembeni vé- leményem sem változott. A Híd összességében egy nagyon rossz üzenet a szlovákiai magyarok számára, s még problémákat fog jelenteni a jövőben.

– Fenntartja a véleményét, hogy a Híd a Smer trójai falova?

– Fenntartom minden politikai nézetemet, amit megfogalmaztam.

– Ön és az MKP is többször élesen bírálta a Hídat a kisebbségi ügyekben. Hogyan lehetett volna többet kicsikarni a koalícióból, például az államnyelvtörvény kapcsán?

– Ahhoz, hogy hatékonyabb legyen a politizálás, egy korrekt, olvasható és kipróbált pártra van szükség. Az MKP ilyen párt, és azon kell dolgoznunk, hogy ez a potenciál erősödjön. Az, hogy a választópolgárok június 12-én kicsit másként vélekedtek és nem fogadták el az üzenetünket, egy fontos kérdés, de nagyon remélem, hogy egyszeri kilengés. Remélem, a szlovákiai magyar társadalom felméri azt, hogy hatékony  érdekképviseletre van szüksége. Most ilyen nincs. Nem kérdéses, hogy ha az MKP került volna kormányra, akkor sokkal egyértelműbben viselkedett volna az elejétől. A jelenlegi koalíció pártjai a hatékony és erős partnert tisztelik, tisztelnék. Ezt mindjárt az elején, a koalíciós tárgyalásokkor érvényre kellett volna juttatni. Másképp tárgyaltunk volna, más prioritásaink, közösségi prioritásaink lettek volna. Másként fogalmaztuk volna meg a kormányprogramot,  és mindjárt az első szavazásoknál nyilvánvalóvá tettük volna, hogy mi tartjuk a megállapodásokat, de nem hagyjuk magunkat másodrangúként kezelni. Attól tartok, hogy jelenleg nem minden kormánypárt kezeli a Hídat egyenrangú partnerként.

– Ezt ultimátumátumszerű politizálással akarta volna elérni?

– Korrekt politizálással, olyannal, amit addig is végzett a párt a vezetésem alatt.

– Nyolc évig ön is kormánytag  volt, járt az akkori Koalíciós Tanács üléseire. Akkor sem volt jellemző, hogy az MKP mindent vagy semmit alapon erőszakolta volna át saját akaratát partnerein…

– Én nem a mindent vagy semmit helyzetről beszéltem. Mindjárt az elején ki kell vívni a partnerek megbecsülését. Az MKP-t a vezetésem alatt – bár ellenzéki párt volt – mindenki korrekt, szavahihető, stabil pártnak tartotta. Úgy gondolom, hogy az azóta bekövetkezett politikai megosztottság káros, nem beszélve arról, hogy az egyik párt ideológiája olyan, hogy az asszimiláció felé sodorja a szlovákiai magyarságot. Ez nem jó, de lassan tisztázódik ez a fejekben. A valóság fogja megmutatni, hogy minek van igazi ereje és minek nincs. A tavalyi választások előtt megjelent itt néhány szép, csábító elképzelés, csak úgy tűnik, az élet azt mutatja, hogy ezek nem reálisak. Áttörés nem következett be a szlovák–magyar viszonyban, bár a helyzet 10 százalékkal jobb, mint korábban volt – csendesebb a háztartás, és nincs a primitivizmus és a napi provokáció – ugyanakkor a restriktív törvények mind megmaradtak, előrelépést nem igazán tapasztalni. A Radičová-kormány mosolyogva teszi azt, amit a Fico-kormány dühödt arccal csinált.

Mások csak akkor fognak becsülni minket, ha mi is megbecsüljük saját magunkat

– Visszatérve a sokat ragozott megosztottság kérdéséhez. Politikailag a többi határon túli magyar közösség is megosztott, mindig is az volt.

– A mi megosztottságunk nem hasonlítható az erdélyi, a vajdasági vagy a kárpátaljai magyarság megosztottságához. Mert ott az alapparadigma az, hogy a magyar társadalmon belül magyar pártok, csoportok, szerveződések látják a saját helyzetüket eltérően, és ehhez fogalmaznak meg véleményeket. Míg nálunk azzal, hogy magyar–szlovák szerveződés jött létre, kiléptünk a magyar térfélről és egyfajta ideológiai és szerkezeti piedesztált ácsoltunk a leszakadók alá. A szlovákiai magyar közösségben az alaptézis 1920-tól 2009-ig az volt, hogy egy nagy többségi tengerben úszik a kisebbségi jéghegy, amelyről különböző okok miatt le-leszakadoznak emberek, de az ő lelkiismeretük rossz. Úgy érzik, hogy itt kellett volna maradniuk, és a megmaradás üzenete volt a fő üzenet. Most úgy érzem, hogy ezeket az embereket a lelki- ismeret-furdalásuk  alól ez a mostani szervezet kicsit feloldotta, és mintha a mindenáron  való érvényesülés filozófiája volna az, ami átütötte a megmaradás filozófiáját, s ez veszélyes és nagyon sok problémával  jár. Ez üzenetében azt jelentheti, hogy az egész társadalom elmozdult a szervezett asszimiláció felé, és ez nagyon rossz. Ez paradigmaváltás.

– Lehet ennek olyan olvasata is, hogy nem léptek ki a magyar térfélről, hanem másokat vontak be oda.

– Ez akkor lenne érvényes, ha a választásokkor megfogalmazott üzenetek működnének, s ha ezek mögött legalább részeredményeket fel tudnánk mutatni. De nem úgy néz ki a dolog. Ezt a gondolatmenetet  szlovák oldalról szinte senki sem veszi komolyan.

– Hogyan látja az MKP elmúlt fél évét? Sikeres volt a megújulás?

– Úgy gondolom, tiszteletet érdemelnek azok az emberek, akik a helyhatósági választásokon felvállalták az MKP logóját, és azok is, akik az MKP jelöltjeire szavaztak. Örülök annak, hogy sokan voltak sikeresek, és annak is, hogy sok magát függetlennek tartó jelölt, akit megválasztottak, most jelentkezik hozzánk. Ez az alapja annak, hogy optimista vagyok a párt jövőjét illetően. Ezt a bizalmat kellene országos szinten is megerősítenünk – a jövőben ez az elsődleges feladatunk.

– Ezt érthetjük úgy, mint burkolt kritikát a jelenlegi pártvezetés  irányába?

– A 2010 júliusától működő pártvezetést illetően nem fogok a nyilvánosság előtt véleményt megfogalmazni. Az imént is beszélgettünk kollégáimmal erről vagy másfél órát. Ez belső ügy.

 Dél-Szlovákia mostohagyerek

 –  Mi az, amiben erősítenie kellene most a pártnak? Mit kellene másként csinálni?

– Ezt a kérdést két részre bonthatjuk. Az első, hogy kicsit zavar, és nem tartom helyesnek, hogy a pártban most minden csak a tisztújításról szól. Ez olyan képet fest, mintha itt mindenkinek csak a posztok lennének fontosak. Arról is beszélni kell, merre menjen a párt tovább, milyen irányba próbáljuk terelni a szlovákiai magyar közösség jövőjét, s ehhez milyen eszközök és kik kellenek. A kongresszus előtt még ezekről is beszélni kellene, miként arról is, hogy mivel lehet a párt hasznos a közösség számára. A másik dolog pedig, hogy szerintem szükség van arra, hogy a szlovákiai magyarságnak legyen egy erős és elkötelezett pártja. Amíg a szlovák oldalról nincs egy értékelhető kínálat, és sajnos húsz éve nincs, addig nekünk kell megfogalmaznunk, hogy mit szeretnénk kérni, és hogyan. Hogy mik a prioritásaink. Bővíteni is kell a témákat, a magyar témákon kívül, úgy gondolom, egyre nagyobb probléma az emberek között az elszegényedés, a szociális témákat sokkal erősebben kell képviselnünk. A mostani gazdag emberek kormánya  éppen ezekkel nem foglalkozik, és belefullad az egymás közti kisstílű politikai vitáiba, s az ország problémáit nem oldja meg, hanem tolja maga előtt. Diszkriminálják például Dél-Szlovákiát az infrastruktúra területén, rossz a helyzet a mezőgazdaságban, és attól tartok, hogy egy konfliktus is közeleg az önkormányzatok  és a kormány közt. Tehát profilváltás is kellene a pártban, de erről vitát kellene ny- itni, akár társadalmi vitát is.

– Egyre több helyről hallani, hogy szívesen visszatérne a párt élére. Jelölteti magát az elnöki posztra, illetve elfogadná ezt?

– Örülök annak, hogy egyesek úgy látják, szerepet kell vállalnom a párt tevékenységében. Tavaly levontam a következtetést, nem vállaltam szerepet az átmeneti időszakban, idén pedig beálltam  a sor végére. Köszönöm a pozsony-óvárosi alapszervezetnek, hogy küldöttnek jelölt a kongresszusra, és vállalni fogom azokat a tevékenységeket, amelyekkel a kongresszus esetleg megbíz.

– Vagyis elvállalná az elnöki megbízatást?

– Mint mondtam, nem csak posztokban, hanem víziókban is gondolkodni kell, és abban, hogy ezeket a víziókat milyen emberekkel, csapattal lehet megvalósítani.

– Tehát van önnek konkrét elképzelése arról, hogyan kellene az MKP-nak politizálnia a következő években?

– Nagyon is konkrét elképzelésem van erről, néhány eleméről beszéltem is az előbbiekben. Az MKP szerintem akkor lesz nyerő, ha jobban rá tud érezni a társadalmi igényekre, és ez nem jelenhet meg csupán a kormánykritikában. Azt sem szabad hagyni, hogy csupán egy MKP–Híd iszapbirkózás legyen, nem szabad leragadni csak a nemzetiségi témáknál, ugyanolyan fontosak a szociális, a mezőgazdasági, az infrastrukturális kérdések – az MKP- nak hangsúlyos véleményt kell mondania ezekről is.

– Tavaly született egy vízió, hogy az MKP-nak fiatalításra van szüksége. Ezt folytatni kell?

– Akkor szerencsés egy megújulás, ha a vezetésben a régiek kétharmada megmarad, és egyharmada kicserélődik. Fokozottan  érvényes ez egy parlamenten kívüli pártra. A parlamenten  belül az embléma viszi a fiatal, ismeretlen tagokat, és esélyhez juttatja őket. Viszont egy parlamenten  kívüli párt le- fejezheti magát azzal, ha ismert arcait háttérbe szorítja. Arcot, üzenetet, vezetést nagyon nehéz a parlamenten kívülről felépíteni. Bizonyos változások és cserék azonban kellenek a tavaly júliusi állapothoz képest is. A járások közel felében új elnök van, hasonlóan kellene a kongresszuson  is, de meglátjuk, hogyan döntenek a küldöttek.

– A szlovák–magyar  kapcsolatok terén a kedvezményes honosítás a legforróbb téma. Tény viszont, hogy ezt néhány éve még az MKP sem szorgalmazta, sőt, a határon túli politikusok nagy része úgy látta, esetleges elszívó hatása  miatt hátrányosan érinthet minket.  Ma miért jó a kettős állampolgárság?

– Talán nem az én tisztem, hogy ezt megítéljem. A törvény mindenki számára lehetővé teszi, hogy felvegye a magyar állampolgárságot. Ez mindenkinek a személyes döntése, amit nem szabad, és nem kell befolyásolni. Mindenki eldöntheti, kíván-e vele élni, vagy nem; megjegyzem, a nemzetközi tendencia is a kettős állampolgárság felé mutat. A kérdés inkább Magyarország polgárai számára fontos, hogy elfogadják-e ezt a helyzetet. A közvélemény-kutatások szerint ezt az ottani lakosság nagy része pozitívan látja.

 – Ön kérte a magyar állampolgárságot?

– Elegánsnak tartom, hogy a törvény ezt az egyén döntésére bízza, és helyeslem azt, hogy ezek az információk nem nyilvánosak mindaddig, amíg Szlovákia ki nem vergődik ebből a helyzetből, amelyben most van. Itthon túlzott figyelmet kap a téma, melynek kapcsán a nemzeti görcsök kiélése a jellemző. Remélem, a jövőben az MKP kormánytényezőként meg tudja majd oldani a dolgot.

– Vagyis amíg a szlovák ellentörvény nem változik, nem kíván tájékoztatni esetleges saját kérelméről?

– Mint a közélettel foglalkozó ember, azt tudom mondani mindenkinek, hogy most viselkedjen visszafogottan. Nem érdeke közösségünknek, hogy a Radičová-kormány közülünk megfosszon bárkit is állampolgárságától. Mi nem akarunk sem szavazókat elveszíteni, sem azt, hogy az itteni magyarság legelkötelezettebb részét megfosszák állampolgárságától. Némi türelem és visszafogottság mindenki esetében indokolt.

– A kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény a héten került a parlamentbe. Hogy értékeli a tervezetet?

– Az első változatról nagyon rossz véleménnyel voltam, azóta ez javult. Attól tartok azonban, hogy a média túlzottan előreszaladt, s úgy tálalták annak egyes részeit, mintha az már el lenne fogadva. Ezzel még nagy gondok lesznek, ebben a formájában valószínűleg nem fogják elfogadni. Túl bonyolult, ki nem érlelt, helyenként pedig kimondottan kisebbségellenes részeket is tartalmaz.

 (Mózes Szabolcs – Veres István, Új Szó 2011. április.)

Cikkajánló

Európai körkép a Martfeszten – Schöpflin Györggyel

Milyen helyzetben van az Európai Unió? Milyen jövő vár rá? Mi várható a jövő évi …