Vágsellyén 1848-ra és Esterházy Jánosra is emlékeztünk

Vágsellyén a Fekete János Magyar Házban március 16-án az 1848-as forradalom kitörésének 165. évfordulója mellett Esterházy János felvidéki magyar politikusra is emlékeztek.

A rendezvényt a helyi Csemadok-szervezet közösen szervezte az Esterházy János Polgári Társulással. A résztvevőket házigazdaként Botka Ferenc, a vágsellyei Csemadok-elnök köszöntötte. Tájékoztatott a járás 1848/49-es ünnepi rendezvényeiről és Fekete János Magyar Ház programjairól (internetes oldaluk: (http://www.magyarhaz.sk/). Az ünnepi megemlékezés részeként a magyar nagykövetségről Morován Zsolt konzul felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a határon túl élő magyarokhoz írt levelét.

Az Esterházy-program “Az üldözöttek védelmében” című dokumentumfilm megtekintésével kezdődött, mely élő tanúk nyilatkozataival alátámasztva emeli ki Esterházy János második világháború alatti életmentő tevékenységét. Ezt követően Peczár Károly, az Esterházy János PT elnöke szólt a társulás tevékenységéről. Emlékeztetett arra, hogy Esterházy a szlovák parlament egyetlen képviselőjeként nem szavazta meg 1942-ben a zsidóság kitelepítéséről szóló törvényt.  Csáky Pál íróval, politikussal és Biró Ágnes volt kulturális államtitkárral közösen felidézték a nyitraújlaki Esterházy-emléktábla felállításának körülményeit, mozzanatait.

Csáky Pál a 110 évvel ezelőtt született Esterházy Jánost méltató előadásában elmondta: “Esterházy János tudatosan felvállalta minden körülmény között a felvidéki magyar közösség érdekeinek képviseletét, ezért vállalt aktív politizálást is. 1938 végén, amikor az első bécsi döntés értelmében a volt Csehszlovákia bizonyos területei visszakerültek Magyarországhoz, ő Szlovákiában maradt, hogy képviselje a magyarok érdekeit. Egyébként az ő szülőfaluja, Nyitraújlak nem került vissza Magyarországhoz. A háború végén nagyon nehéz körülményekkel szembesült, emberileg akár érthető is lett volna, ha meginog, de ő haláláig vállalta az egyenes jellemű kiállást. Annyira egyenes gerincű volt,  hogy 1945 áprilisában, amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Pozsonyt, miután a szlovák parlament képviselője volt, elment az akkori belügyminiszterhez, Gustáv Husákhoz, szolgálattételre jelentkezni. Husák barátságosan fogadta, magyar nyelven beszélgettek 20 percen át, majd Husák mondta, hogy valamit el kell intéznie. Telefonált, visszajött, Esterházyt pedig már várták a bőrkabátosok, ettől a perctől kezdve már nem volt szabad ember.”.

Esterházy János szlovákiai rehabilitálásának esélyeiről úgy vélekedik, hogy erre a szlovákság részéről jelenleg sincs hajlandóság, mert attól tartanak, hogy Esterházy rehabilitálásával együtt a felvidéki magyarságnak is igazságot szolgáltatnának a második világháborút követő tortúrákért. A szlovák politikusok aggódnak amiatt is, hogy Esterházyt a népbíróságokról szóló törvény ugyanazon paragrafusa alapján ítélték halálra, mint Jozef Tisót”.

A halálos ítéletet Esterházy esetében nem közéleti tevékenysége miatt mondták ki, hanem azért, mert magyar volt. Csáky szerint, ha sikerülne Esterházy esetében egy perújrafelvételt elérni, biztos, hogy felmentenék őt.

Felvidék.ma, on

Cikkajánló

Vállalni kell – Pozsonyi beszélgetés Duray Miklóssal

Ma egy hete, hogy 2022. december 30-án Duray Miklós elérkezett földi pályafutása végéhez. Közösségi oldalamon …