Vállalás nélkül nincs jövő

klapka_kom– Képviselő úr, pár hónappal ezelőtt többen felkaptuk a fejünket, amikor egy interjúban megpendítette a szlovákiai előrehozott választások témáját. Mára ez a kérdés megjelent a közbeszédben is. Tisztábban látni Brüsszelből a szlovákiai valóságot?
– Szlovákia nem tartozik a fontos országok közé, európai szinten kevésszer jelenik meg, illetve kevés alkalommal láttatja magát. Általában igazodik, besorol a nagyok mögé, s az európai politika farvizén próbálja meg érvényesíteni érdekei egy részét, azt viszont néha ügyesen teszi. S az ember bizonyára kiegyensúlyozottabban tudja értékelni bármely tagország belső viszonyait is, ha nem darálja őt nap mint nap a belpolitika mókuskereke. Az is igaz, hogy innen még jobban látszik, mennyire csupán a gazdasági érdekek és a korrupció tartja össze a jelenlegi kormánykoalíciót. Nemzetközi értékelés szerint Szlovákia Mexikó után a fejlettebbnek számító országok kategóriájában a második legkorruptabb ország a világon. S azok a suttogások sem elvetendőek, amelyek arról szólnak, Kalinák belügyminiszterként mennyi információval rendelkezhet Ficóról és Bugárról, hogy azok ennyire mellé álltak.

– Most, az elnökség idején Szlovákia némiképp kilépett a mások mögé búvó helyzetből, nem gondolja?
– Igen, most rá volt kényszerítve – bár ezzel kapcsolatban inkább a szakemberek és a diplomaták munkáját kell dicsérettel illetnem, a politikusok nem nyújtottak olyan teljesítményt, amire büszkék lehetnének. Kalinák belügyminisztert többször érte kritika a korrupciós ügyei miatt, Érsek Árpádnak is rossz neve van amiatt, hogy nem kommunikált kellőképpen az illetékes európai parlamenti bizottsággal. A csúcstartó azonban Fico miniszterelnök, elsősorban elhíresült kirohanása miatt az újságírók ellen. Ezt mindenki mélységesen elítélte. Egy dolognak azonban örülök: májustól mondogattam minden fórumon, hogy az elnöklő országnak ki kellene használnia a helyzetét arra is, hogy próbáljon meg változtatni az EU politikáján olyan kérdésekben, amilyenekben Brüsszel addigi álláspontjaival nem értett egyet. Konkrét ilyen kérdésnek a migránsválságot tartottam, s örülök, hogy decemberre megszületett az a dokumentum, amellyel a szlovák elnökség megpróbálja megváltoztatni az addigi hozzáállásokat a közép-európai elképzelések szerint. Ezt jó lépésnek tartom.

– Ez bizonyos fokig a V4-ek többi tagjának hatására is történt. S volt még egy meglepő javaslatuk: a közös hadsereg létrehozatalának kérdése. Erősödik a V4?
– Igen, a V4-ek a konstruktivitásukról akartak tanúbizonyságot tenni, amikor a közös hadsereg kérdését felvetették. Ez ma irreális elképzelés, de az is tarthatatlan állapot, amelyben most léteznek az erősen túlkarcsúsított európai hadseregek. Nevezetesen az, hogy még az alapparaméterekben sem létezik a legelemibb harmonizáció sem. A fegyverek és a lőszerek kalibereit például össze kellene hangolni, hogy az egyes országok seregeihez tartozó egységek baj esetén ki tudják segíteni egymást.
A V4-ek együttműködését egyébként fontos, pozitív elemnek tartom. Ám figyelmeztetnék, hogy ezt sem szabad túlértékelni: csupán a V2+1+1 formáció bizonyos kérdésekben való együttműködéséről beszélhetnénk érdemben. A szlovákok esetében egyértelmű, hogy érzékeny kérdésekben mindig a cseheket fogják támogatni, s együtt besimulnak a német elképzelések mögé. Magyarország és Lengyelország sok kérdésben működő tandemnek tűnik, de ez is törékeny együttműködés. Neuralgikus eleme az oroszokhoz való viszony, azon percek alatt képes megtörni ez az együttműködés.

– Ha már a brüsszeli panorámáról kérdeztem, milyennek látja onnan a magyar-magyar viszonyt? Nemsokára újból választunk, s az MKP mintha túlontúl csendes lenne a megyei választások előtt. Mintha nem a maga megszervezésével, hanem inkább a másokhoz való dörgölődzéssel volna elfoglalva.
– Én a tevékenységemben mindent annak rendelek alá, hogy a hozzájáruljak a magyar megmaradás gondolata és a nemzeti alapú politizálás megerősödéséhez szülőföldünkön. Az MKP mostani vezetésének is látnia kell, hogy nem a szólamok alapján fogják megítélni őket jövőre, hanem a megyei választásokon elért eredményeik alapján. Ott pedig a jó eredményhez nem trükközések, hanem hiteles politika, kemény munka és jó jelöltek szükségeltetnek.

– Sokan már a Most-Híddal való országos szintű együttműködés felé igyekeznek masszírozni az MKP-t.
– Csodálkozom azon, hogy politikai tapasztalat nélküli emberek csupán matematikai kérdésnek igyekszenek beállítani ezt a témát. Ez a felvetés ugyanis legalább öt síkon érint olyan kérdéseket, amelyeket meg kellene válaszolni. Lehetőleg érzelmektől mentesen, teljesen pragmatikusan gondolkodva.
Az első az elvi szint: 2009 óra újra nyilvánosan van jelen a felvidéki magyar közéletben két, egymással nem kibékíthető ideológia. Az egyik a nemzeti szempontból való létezést és a magyar megmaradás gondolatát tartja sarokkőnek, a másik a szlovák többséghez való odasimulást, a „mindegy, hogy milyen a tanító, orvos, hentes stb. nemzetisége”-filozófiát. Nem igaz az a tétel, hogy különböző utakon halad a két párt, de ugyanazt a célt szolgálja. Az egyik a nemzeti kohézió megerősítését, a másik annak meggyengítését eredményezi. Ha ebben a hosszú távú folyamatban az első filozófia győzedelmeskedik, a felvidéki magyarságnak nagyobb esélye lesz a megmaradásra. A másik filozófia esetében csökken a közösség belső megtartó ereje, felgyorsul a széthullása és erősebben fog zuhanni a felmorzsolódás felé. Ez minőségileg más többpártrendszer, mint az erdélyi, a délvidéki vagy a kárpátaljai. Ott magyar pártok, magyarul gondolkodva, a magyar szellemi glóbusz erőterében mozogva más utakon bár, de hasonló célok felé haladnak. Itt épp a vektorok ellentétes irányúak: a vegyespárt léte és tevékenysége épp a belső összetartó erőt veri szét. Nem véletlen, hogy a hidasok számára a magyar téma kolonc, s nem igazán tudnak mit mondani a magyar nemzeti ünnepeken sem. Ebből a szempontból is kiüresedtek, nincs mit mondaniuk – s a pártban lévő szlovákok miatt nem is mernek mondani semmi érdemlegeset.
A második szint a kristályosan pragmatikus taktikai szint. Ők nem értékek, hanem a saját érdekeik mentén cselekszenek, üzletemberek. Ez ott baj, hogy a serpenyőkben a saját egyéni és csoportos boldogulásukért való igyekezetükben ott van a felvidéki magyarság sorsa is. Bármikor lesznek is az új parlamenti választások, csak akkor kötnének koalíciót az MKP-val, ha a Most-Hidat huzamosabb időn keresztül 4-6 százalékra mérnék a közvélemény-kutatók. Akkor ugyanis reális veszéllyé válna, hogy nem jutnak be a parlamentbe, s akkor az ördöggel is szövetkeznének, csakhogy parlamenti székekhez jussanak. 2016 márciusában azt is bemutatták, hogyan tudják pár óra alatt megváltoztatni a véleményüket, ha a mögöttük álló oligarcháknak ez az érdeke. Érdekes, hogy a szlovák sajtó ezt is tisztábban látja és láttatja, mint a magyar http://dennik.hnonline.sk/…/589507-bugarov-odkaz-najhorsia-… .

– Van, aki azt mondja, hogy az MKP új vezetése is megváltoztatja majd a véleményét, hiszen esetenként ugyanazok a magyar oligarchák állhatnak mögöttük.
– Nem tudom, kikre céloz, de egy dolgot látok: az MKP kemény magja soha nem fog olyan listára szavazni, amelyen Bugár Béla neve ott lesz. Számukra ez elvi kérdés, Bugárt árulónak tartják épp azért, hogy pénzért és hatalomért mindenre hajlandó volt, még a magyar egység szétverésére is, még a magyar közösség lelki összetartó erejének meggyöngítésére is egy vegyes párt által. Emlékezzünk a legutóbbi komáromi helyhatósági választásra. Az MKP egyetlen vezetője sem teheti azt, amit úri jókedvében szeretne, az MKP törzsválasztói nem birkák, akikkel mindent le lehet nyeletni. Nekem egyelőre úgy tűnik, hogy a két párt ma távolabb van egymástól, mint 6 évvel ezelőtt volt. Egyértelműen Bugárék kalandorpolitikája miatt: azóta nyilvánosságra került korrupciós ügyek csak-csak elgondolkodtatják a magyar választóknak azt a rétegét, amely hajlandó gondolkodni. Az erdőkre, a kastélyokra, az R7-es nyomvonalán sunyi módon felvásárolt földekre gondolok (magyar tulajdonosoktól, őket vették hülyére Bugárék), s legújabban a 2006-os nagy álom megvalósulására: megkapták az ország legnagyobb feketepénz-mosodáját, az autópálya-építést . Nem siralmas az, hogy egy éven belül már negyedszer váltják le a Nemzeti Autópálya Társaság vezérigazgatóját? Ez a téma a szlovák újságíróknál is kiütötte a biztosítékot, úgy beszélnek róla, mint a Híd legrosszabb arcáról https://dennikn.sk/…/v-duchu-najhorsich-tradicii-mosta-hid…/ , amely egyértelműen a mélykorrupció melegágya.

– Nem felemelő kép, amiről beszél.
– A helyzet nem felemelő. Az MKP-nak egyelőre tisztességesebb nimbusza van a felvidéki magyar társadalomban, mint a Most-Hídnak. Ezt nem kellene kockára tenni. Egyébként is 3 olyan választás vár ránk, ahol minden pártnak bizonyítania kell (megyei, helyhatósági, európai parlamenti).
– S igen, itt a harmadik, a politikai szint is. Támogatni akarjuk Ficót és a Smer-SNS-Most kormányt, vagy mielőbbi végét kívánjuk ennek a torz alakzatnak? Támogatni a Smerrel valamint az SNS-szel való sunyi együttműködést vagy minél előbb véget vetni az ámokfutásuknak? Én azért igyekszem dolgozni, hogy mielőbb megbukjanak. A Most viszont 100 évig fenn akarná tartani ezt az állapotot, az autópálya-pénzek lenyúlási lehetősége miatt. Ezt a kérdést is meg kell válaszolnia az MKP-nak. November 17-e előtt azt mondtam Sulíkéknak, hogy örülnék, ha az MKP vezetői közül is ott lenne valaki a téren, a szónokok között – egyszerűen azért, mert ott a helye. Bólogattak – majd utána nem küldtek meghívót.
S itt a negyedik szint is: milyen lenne egy elvtelen összeborulás után az MKP és a magyar kormány viszonya? Kövér, Orbán, Semjén és a többiek világosan látják egy bizniszalapú vegyespárt veszélyeit a nemzetpolitikára nézve. S ha a magyar kormánynak tényleg a nemzeti megerősödés a célja, nem bratyizhat le csak úgy bármely vegyespárttal, amely mögött ráadásul egyéb tisztázatlan szálak is lehetnek.
És ne feledkezzünk meg a kisebbségi testvérpártjainkról Romániában, a Vajdaságban vagy Kárpátalján. Ők nem a mi két szép szemünkért szolidárisak velünk, hanem azért, mert pontosan látják, hogy a vegyespárti irányba való elmozdulás az ő meggyöngülésüket is jelentené. Az ő szolidaritásuk is érték, amelyet minden döntéskor figyelembe kell venni.

– Mintha a médiában kevés szó esne ezekről az összefüggésekről.
– A Felvidéken nem igazán van közbeszéd, ebben a leggyengébbek vagyunk. Pedig a problémáink valós megvitatása nélkül nemigen tudunk előre lépni.

– epp, kp (Csáky Pál-fb)

Cikkajánló

Vállalni kell – Pozsonyi beszélgetés Duray Miklóssal

Ma egy hete, hogy 2022. december 30-án Duray Miklós elérkezett földi pályafutása végéhez. Közösségi oldalamon …