Csáky Pál Csáky Pál honlapja
(Elhangzott 1993. február 20-án Léván, a 2. szlovákiai magyar értelmiségi találkozón)
Kedves barátaim! Kollégáimhoz képest előnyös helyzetben vagyok, ugyanis az a részletes autonómiatervezet, amely előadásom tárgya, az elmúlt napokban megjelent az Új Szóban, s azt az érdeklődők át is tanulmányozhatták.
Jelenleg ez a szlovákiai magyarság egyetlen, részleteiben is kidolgozott autonómiatervezete, s a tavaly decemberben nyilvánosságra hozott MKDM–Együttélés közös alkotmánytörvény- tervezet végrehajtási törvényeként fogható fel, az ott meg fogalmazott alapelveket bontja le a napi működőképesség szintjére. Ez a tervezet csakúgy, mint az említett alkotmánytörvény, az érvényes nemzetközi dokumentumokra és a működő nyugati példákra támaszkodik. Szerkezetében az oktatásügy és a kultúra funkcionális autonómiája ötvöződik egyfajta területi önkormányzati rendszerrel. A kettő összefügghet, ha a két önkormányzati rendszer szervei úgy döntenek, ám egymáshoz való kötődésük nem szükségszerű.
A tervezet alapfilozófiája megengedő, az alulról induló demokratikus építkezést szorgalmazza. Nemcsak a magyar, hanem a többi kisebbség számára is megoldási lehetőségeket kínál, s az egyes kisebbségektől függ, milyen mértékben élnek vele. Azoknak a kisebbségeknek, amelyek nem óhajtanak élni a felkínált önkormányzati lehetőségek valamelyikével, illetve azok a kisebbségiek, akik olyan településen élnek, ahol a létszámuk nem éri el a 30 főt, a tervezet az első fejezet 2. bekezdésében taglalt kisebbségi jogokat biztosítja, amelyek szintje jóval magasabb a mostaninál. Ha egy településen több mint 30 kisebbségi él, létrehozhatják a helyi kisebbségi önkormányzatot, amelynek a 39. és a 40. cikkely szerint a helyi oktatásügy és a helyi kultúra területén lennének erős jogkörei. A helyi kisebbségi önkormányzat nem keverendő össze a már működő helyi önkormányzatokkal, bár az olyan településeken, ahol a kisebbségiek többségben élnek és fölöslegesnek ítélik meg a helyi kisebbségi önkormányzat tevékenységét, a 37. cikkely értelmében ennek különleges jogköreit megalakulása után átruházhatják a helyi önkormányzatra.
A kisebbségi önkormányzat választott és végrehajtó szervei létrehozandók továbbá regionális (járási) és országos szinten is. Minden kisebbség országos tanácsa, amely az általános és titkos választójog alapján jön létre, az adott kisebbség kulturális és oktatásügyi önkormányzatának legfőbb döntéshozó szerve. Országos végrehajtó szervként a Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Ügyei Minisztériumának létrehozatalát javasoljuk, bár elismerjük, a minisztérium működésének komoly akadálya lehet, hogy egyrészt az összes kisebbség országos tanácsainak végrehajtó szerveként, másrészt az állami kisebbségi politika végrehajtójaként kellene működnie.
A területi-regionális önkormányzati lehetőségeket taglaló rész a helyi önkormányzatok hatásköreinek bővítését és a régiók szabad kialakítását feltételezi, egészen a nemzetközi gazdasági és más jellegű szerveződések megkötésének jogáig. Ezt rendkívül fontos elemnek tartjuk, tekintve, hogy mozgalmaink jövőbeli tevékenységében a regionális gazdaságpolitikai elképzeléseknek nagy hangsúlyt kell kapniuk. A központi gazdaságirányítás csődje kell, hogy megtanítson arra: az általunk is lakott régiók felvirágoztatásának egyik útja a regionális gazdasági szerveződések erősítése.
További fontos kérdés a kétnyelvűség kérdése, amelynek megoldását az egyes községek nemzetiségi összetételéhez kötnénk. Eszerint azokban a községekben, ahol a polgárok több mint 20 százaléka nemzeti kisebbséghez tartozik, teljes kétnyelvűség, ahol több mint 5 százaléka, részleges kétnyelvűség érvényesülne. A fenti meghatározásokat az 57. cikkely pontosítja. Az ilyen községek szabadon társulva, különleges státusú régiókat hozhatnának létre, ahol többek között az állami hivatalok betöltésénél szükséges lenne gondoskodni a kisebbség nyelvét ismerő hivatalnokok alkalmazásáról is.
Rendkívül fontos feltétele a rendszer működőképességének a többcsatornás anyagi biztosítás. A javaslat az önkormányzati és regionális források mellett az állami kulturális költségvetés 8 százalékának és az oktatásügyi költségvetés 12 százalékának felhasználhatóságával számol. Az állam részéről a nagyvonalúság és az igazságosság megnyilvánulásaként értékelnénk, ha a jóvátételi törvények bővítése terén az első Csehszlovák Köztársaságban működött kulturális és politikai szervezetek ingatlanjai egy részét a jelenlegi szervezeteknek mint jogutódoknak visszaszolgáltatnák.
Egy ilyen rövid előadásban számos kérdésre nem térhettem ki. A kérdéseket azonban kötelességünk felvetni és megkeresni rájuk a válaszokat, a most következő vitában csakúgy, mint az elkövetkezendő hetek szakmai összejövetelein.
