Három, a felvidéki magyarságot is közvetlenül érintő téma kerül napirendre 2015-ben az Európai Parlamentben. Az első nemsokára, február 26-án, s ez az ún. Európai Polgári Kezdeményezések témája, amely kérdésben a Petíciós Bizottság engem társjelentéstevőnek kért fel.
Ez egy új lehetőség, amely a Lisszaboni Szerződésen alapszik. A kezdeményezés lehetővé teszi, hogy 1 millió – és a tagállamok legalább egynegyedéből származó – polgár közvetlenül felkérje az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogi aktusokra vonatkozó javaslatokat a hatáskörébe tartozó területeken. A polgári kezdeményezések szervezőinek (az ún. polgári bizottságnak, mely legalább hét olyan uniós polgárból áll, akik legalább hét különböző tagállamban rendelkeznek lakóhellyel) egy év áll a rendelkezésükre, hogy összegyűjtsék a szükséges támogató aláírásokat. A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak igazolniuk kell az érvényes aláírások számát. A Bizottságnak ezt követően 3 hónap áll a rendelkezésére, hogy megvizsgálja a kezdeményezést, és döntsön arról, hogyan szándékozik eljárni az ügyben. Nos tény, hogy az eddigi kezdeményezéseket a Bizottság mind megbuktatta, beleértve a FUEN, tehát az Európai Kisebbségek Föderalisztikus Uniója kezdeményezését is, amelynek az MKP tagja, s amely a kisebbségi jogok európai szintű kezelésére hívta volna fel a figyelmet.
Ez a helyzet sokakat felháborított, engem is. Úgy érezzük, hogy a Bizottság – tehát az európai kormány – csak játszadozik az állampolgárokkal. Októberben részt vettem egy tanácskozáson, ahol sokan kritizálták a Bizottság ilyetén hozzáállását. Kezdeményezésünkre az Európai Parlament vizsgálatot indított, s eme vizsgálat lefolytatásával két bizottságot, a Petíciós Bizottságot és az Alkotmányos Ügyek Bizottságát bízta meg. A Petíciós Bizottságban a néppárti frakció engem bízott meg az ügy vitelével, s örülök, hogy az Alkotmányos Ügyek Bizottságában Schöpflin György professzor úr a téma felelőse. A jelentés vélhetően júniusban kerül az asztalra, de előtte február 26-án meghallgatjuk az érdekeltek véleményét. Minden jelentéstevő két személyt hívhatott meg a meghallgatásra, én a FUEN jogi képviselőjét és egy elismert nemzetközi jogászt kértem fel a részvételre.
Április 22-én az őshonos kisebbségek helyzetéről tartunk hasonló meghallgatást. Számomra ez azért is érdekes időpont, mert egy nappal korábban, 21-én mutatják be a brüsszeli Balassi Intézetben a Hit és hűség c. darabomat. Ennek a témának három koordinátora van, Sógor Csaba, Nagy József és jómagam – bár az igazság az, hogy ezt a kérdést mindhárman megörököltük. Az elmúlt időszak második felében az akkori kisebbségi munkacsoport-intergroup szorgalmazott egy ilyen meghallgatást, ám mire átütötték a politikai érzéketlenség falát, kifutottak az időből. Így tudunk mi ezzel a kérdéssel mindjárt a ciklus elején foglalkozni, s ez kétségkívül előrelépés. Ide én a FUEN elnökét és egy finnországi kisebbségi szakértőt hívtam meg partnernek. Az igazság az, hogy ez a meghallgatás is akkor nyeri el az értelmét, ha egy írásos dokumentum születik a nyomvonalán, amellyel tovább lehet dolgozni. Magam elkészítettem egy javaslatot, most erről tárgyalunk. Szerintem három elemet mindenképpen tartalmaznia kell. Az EP-nek ki kellene jelentenie, hogy az őshonos kisebbségi közösségek léte érték, amelyet meg kell őrizni, s amely fennmaradását támogatni kell. Ehhez szükséges egy jogi normarendszer, amely mindezt biztosítja. Itt a legokosabb az lenne, ha az Európa Tanács vonatkozó – és pontosan felsorolt – dokumentumait venné át az EU. S kell persze egy intézmény is, amely a kérdést felügyeli, s ahová fordulni lehet. Persze, nem lenne jó a rossz példákat követni: például az EBESZ kisebbségi biztosi hivatala az elmúlt években ilyen sóhivatallá vált. Mennyire visszasírjuk most az akkor gyakran kritizált Max van der Stoelt!
Ősszel pedig a felvidéki autonómiatervezetet, illetve a felvidéki magyarság problémáinak elemzését és jövőképe alaptéziseit szeretném napirendre tűzni a kisebbségi munkacsoportban. Az EÚ tagállamai többségének alkotmánya vagy törvényei valamilyen formában tartalmazzák ezt a kifejezést, illetve annak szinonimáit. Örülök, hogy december végén létrejött a frakciók közötti, az őshonos kisebbségi közösségek jogaival foglalkozni hivatott intergroup, amelynek több tagja van, mint valaha. Már jeleztem a vezetésnek, hogy szeptemberben szeretném ott prezentáltatni az MKP autonómia-elképzelését.
Csáky Pál, Szabad Újság
