Állva tapsolt a közönség a Virágeső premierje után

Csáky Pál színpadi játékának ősbemutatóját tartották Komáromban

Új felvidéki magyar színdarab ősbemutatóját tartotta a Teátrum színházi polgári társulás csütörtökön este Komáromban, a Tiszti pavilon színpadán. Nem véletlenül került november 17-én a közönség elé Csáky Pál Virágeső című színpadi játéka…

Emlegetik a szereplők az előadásban a bársonyos forradalom kitörésének ma már történelmi dátumát. Feri, a színész éppen befejezi memoárkötetét, a könyvkiadó képviselője útban van a lakásuk felé. Közben feleségével, Judittal, aki színésznő, visszaidézik a múltat. Megismerkedésüktől, napjainkig.

vs1
A társulat – a szerzővel, Csáky Pállal (Fotó: Danielovics Miklós)

Nem először tervezett kulisszákat a Teátrum számára Madleňák Andrea, a Pozsonyi Színművészeti Egyetem díszlet-és jelmeztervezői szakának végzős hallgatója. Nevéhez fűződik a „Mese a gazdag kereskedőről és a szegény legényről” című zenés mesejáték kockákból építkező, gyors váltásokkal működő díszlete. Ezúttal a színészházaspárt játszó Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja és Kolti Helga magyarországi színművésznő hajdani portréit, valamint a színészek régebbi előadásaiból való jelenetek fekete-fehér fotóit akasztotta Feri és Judit lakásának falaira. Balra, elöl pedig az egyik falat kifordítva hol a párttitkárnál, hol a színházigazgató irodájában találjuk magunkat, attól függően, hogy az ötágú vörös csillag vagy a síró-nevető maszkok lógnak a szereplők feje fölött.

Ilyennek látta a Virágesőt, amikor írta? Faggattuk Csáky Pált, a színpadi játék íróját. „Lényegében igen. Sokat beszélgettünk róla Dráfi Mátyással. Még érni fog az előadás, ez érezhető. Először a monológ volt készen, ami az egész előadás gerince. A nagyon nehéz helyzetbe került színész megpróbál dialógust folytatni az Istennel, hogy most akkor hányadán állunk, és merre lehet tovább menni. Azért írtam, mert néha úgy érzem, valószínűleg a felvidéki magyarságnak is ilyen dialógusra és fenti segítségre is szüksége van” – tudatta a szerző.

Hogy mit érzékelt az ősbemutatóból? „Igyekeztem elfelejteni, amit írtam, mert bizonyos dramaturgiai változásokat eszközöltek, amiket megbeszélték velem. Igyekeztem bemérni, hogyan hat az előadás önmagában az emberekre. Egy bemutató előadásnak vannak nehézkesebb részei, ezt ők sem tudták levetkőzni, de mondom, ez még érni fog. Azzal köszöntem meg nekik, hogy az ötvenedik előadás után visszanézzük majd az első előadást, mi minden történt azóta. Biztos vagyok benne, hogy ezt belül még ők is érlelni fogják.

A hit és hűség után a Virágeső az Ördögtánc című drámakötetem második színre került darabja. A jövő hónapban kerül sor egy új drámám felolvasóestjére Kassán, a Thália Színházban. Az a szöveg nem szerepel a kötetben, az ötvenhatos drámapályázatra született” – avatott be Csáky Pál, aki elárulta vannak drámaötletei, a közeljövőben jelentkezik majd egy-két új szöveggel.

„Egy kis hiányérzetem volt, amikor Csáky úr három évvel ezelőtt nekem adta ezt a darabot, és elolvastam” – vallotta be Dráfi Mátyás a főszereplő, rendező – Ő ezt a színészi sorsot csak jelzésképpen írta bele. A házi művészeti tanácsnak köszönhető, hogy egy kicsit beleírtunk csehszlovákiai és szlovákiai magyar színházi vonatkozású dolgokat. A két monológot egészítettük ki. Valahol megpróbáltuk egy kicsit közelebb hozni a közönséghez a Mateszos és Jókai Színházas világnak az életét.

Az is tény, hogy a közönséget az utóbbi időben nem nagyon érdekli a szlovákiai magyar színjátszás. Ezt sajnos, szomorúan tapasztalom. Volt mostanában egy esetem. A Magyar Lovas Színház Komárom társulatában vendégszerepeltem. Legnagyobb meglepetésemre egy rozsnyói autóbusz jelent meg az előadáson. Nem volt hozzá bátorságom, hogy megkérdezzem: ha ez a lovas színház nem Dél-Komáromban működne, hanem itt, a Dunának ezen az oldalán, akkor is eljöttek volna Rozsnyóról egy egész autóbusszal? Nem tudom, mi az oka; nem olyan rossz a mi két színházunk, nem rosszak a színészek sem. Egy kicsit fáj a lelkem, amikor azt érzem, hogy a közönség valahogy elhanyagolja a felvidéki magyar színházat” – fogalmazta meg gondolatait a színművész.

Azt is megkérdeztük tőle, másképp játszott-e a születésnapján, hiszen november 17-én töltötte be hetvennegyedik életévét. „Erre nem is gondoltam” – válaszolta meglepődve Dráfi Mátyás – „Nem játszik másképp az ember a saját születésnapján. Az az elvem, hogy a legutolsó kis faluban is úgy kell játszani, mintha a budapesti Nemzeti Színházban játszanék. A mi közönségünk is megérdemel egy színvonalas előadást, nem csak a budapesti” – zárta rövidre a Jászai Mari-díjas érdemes művész.

„Dráfi Mátyással már múltunk van, kétezer-hatban ismerkedtünk meg a Versünnep kapcsán” – fogadott Kolti Helga színésznő – „Akkor hívtam zsűrizni Veszprémbe. Tudtam, hogy a versmondás és a magyar nyelv jeles képviselője a Felvidéken, ami kihagyhatatlan és nagyon fontos a Versünnep ügye számára. A szakmai kapcsolatból barátság született, Dráfi Mátyás azóta is jár Veszprémbe, sőt most már együtt megyünk iskolákba rendhagyó irodalomórákat tartani. Ez már a harmadik alkalom, hogy együtt lépünk színpadra. Legutóbb a Görgey című előadásban az édesanyja szerepét alakítottam.

A Virágeső kapcsán izgalmas kérdés, hogy lehet-e már kétezer-tizenhatban egy politikával átitatott történelmi szituációról beszélni. Leülepedtek-e már annyira a dolgok, hogy objektíven lássuk ezt a helyzetet. Én azt gondolom, hogy még nem. A rendszerváltáskor alapítottuk meg Ruszt József vezetésével a Szegedi Nemzeti Színházban a Független Színpadot, kimentünk az utcára, tüntettünk, egy szívdobbanással éltük meg közösen azokat a napokat, ez elevenen érint a mai napig is.

vs2
Feri és Judit szerepében Dráfi Mátyás és Kolti Helga (fotó: Danielovics Miklós)

Az a gondolatsor is folyamatosan foglalkoztat, mint magánembert, és mint művészt is, hogy vajon megvalósítottuk-e azokat a nagy álmokat és célokat, amiket akkor teljes hittel kitűztünk magunk elé. Ilyen szempontból ez egy rendkívül húsbavágó és aktuális színdarab. Viszont azt gondolom, hogy igazán objektíven majd húsz-harminc év múlva tudnak erről a korról írni, és ez egyáltalán nem kritika a részemről, mert rendkívül jó darabnak tarom a Virágesőt. A férjet és a feleséget alakító két színésznek parádés szerep, de a három karakterszerep is nagyon jó alakításra ad lehetőséget, amint ezt ma este láthatták is – nyilatkozta Kolti Helga.

Borsó Ákos játszotta a párttitkárt. „Fizikai adottságaimnál fogva egy kicsit hajazok Leninre, úgy érzem, sikerült ezt a figurát hozni. Fantasztikus élmény volt a csapattal dolgozni. Sokszor csak ültem, hallgattam és figyeltem. Tapasztalt színházi emberekkel volt dolgom. A színház a szenvedélyem, ezektől az emberektől csak tanulhattam. Remek színpadi trükköket lestem el tőlük” – mondta ragyogó szemmel a komáromi Selye János Egyetem hallgatója, Radnóti Díjas versmondó.

Tarics Péter alakította a színházigazgatót. „Még a nyáron kért fel a szerepre Dráfi Mátyás. Örömmel vállaltam. Nemcsak azért, mert már korábbról ismertem Csáky Pál Virágeső című darabját, hanem azért is, mert a mondanivalója rólunk, felvidéki magyarokról szól, felvidéki magyaroknak írta egy felvidéki magyar szerző. A színházigazgató olyan figura, aki fél felettesei, a kommunista rendszer pribékjei bosszújától. Szeretne segíteni Ferinek, de állandóan figyelmeztetnie kell, hogy fogalmazzon óvatosabban a közéletben és a színpadon egyaránt” – foglalta össze szerepét az előadóművész.

A Pétert, Feri barátját játszó Tóth László zenés produkciók szereplője Gútán, Komáromban és Érsekújvárban. „A Teátrumba is a zene hozott. Tíz éve Zülfikárt kerestek a Gül baba című három felvonásos operettbe. Komoly szerep. Hárman utaztunk autóval valahova. Jónás Csaba előadóművész, Dráfi Mátyás és jómagam. Matyi bácsi rákérdezett Csabánál, lenne-e valaki a gútai Kis-Duna Menti Rockszínházban, aki kiénekli Zülfikárt. Csaba hátrabökött. ››Itt, a Laca‹‹. Azóta rendszeresen szerepelek a Teátrumban is” – mesélte a színjátszó. A Virágesőben Péter mintha meg sem hallaná barátja, Feri szavait, csak a maga sorsával van elfoglalva – jegyeztük meg. „Pontosan erről van szó” – helyeselt a szereplő – „Depressziós embert játszom, akinek nem nyúlnak a hóna alá, ettől teljes letargiába esik, és kiugrik az ablakon” – árulta el, majd így folytatta –„Remélem, még sokat játszhatom majd Dráfi Mátyással. Zseniális színész. Amit tudok, tőle tanultam. Szeretek vele és az összes többi színésszel együtt játszani, akiket a Teátrumon keresztül megismertem” – tette hozzá búcsúzóul Tóth László.

Forrás: Bárány János, Felvidék.ma

 

Cikkajánló

ERZSI, csupa nagybetűvel

Lehet-e, szabad-e pörölni a Teremtővel, ha az ember egymás után kapja a rossz híreket olyan …