Értelmes évtized

Kedves barátaim, tisztelt vendégeink, kedves MKP-tagok, hölgyeim és uraim! Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat mai ünnepélyes összejövetelünkön.

Külön köszöntöm mindazon vendégeinket, akik külföldről jöttek el ma hozzánk ide, Dunaszerdahelyre.

Ma emlékezni és ünnepelni jöttünk össze. Felmutatni a múltat, s körvonalazni a jövőt.

A legfontosabb megállapításunk az, hogy az elmúlt tíz év – de az elődpártok tevékenységét figyelembe véve az elmúlt tizennyolc esztendő is – vállalható. Amit tettünk és ahogyan tettük, arra méltán lehetünk büszkék.

A történelemkönyvekben ugyanis az áll, hogy 1989-ben mi, magyarok alakítottuk meg Szlovákiában az első szabad, nem kommunista politikai szervezetet, a Független Magyar Kezdeményezést. Ez november 18-án történt, egy nappal a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű szlovák politikai mozgalom megalakulása előtt.

1990-ben, némiképp megrészegülve a ránk szakadt szabadságtól, a politikai sokszínűség útjára léptünk. Két újabb pártot is megalapítottunk, az Együttélés Politikai Mozgalmat és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat. Az első szabad választáson, 1990 júniusában, jelentős támogatást kapva választóinktól, bejutottunk a szlovák parlamentbe, csakúgy, mint a prágai Szövetségi Gyűlésbe. Aktívan hozzájárultunk az ország demokratizálásához, az egypártrendszer leépítéséhez.

Szeretnénk ma felmutatni mindezeket a jó döntéseket, hiszen kevés olyan politikai párt van az egész kelet-közép-európai térségben, amely elmondhatja magáról, hogy szavazataival, politikai álláspontja megfogalmazásával mindig az euroatlanti integrációt, az egyetemes demokrácia elveinek érvényesítését, a hatalom decentralizálását, az emberi és kisebbségi jogok bővítését, a gazdaság szabad paramétereinek megteremtését támogatta konok következetességgel, úgy, hogy soha nem járult hozzá a parlament egyetlen alkotmányellenes döntéséhez.

Az elmúlt közel két évtized bonyolult történéseit figyelembe véve ez nem kevés.

A jó oldalon álltunk 1990-ben, amikor a szabadon megválasztott, demokratikus kormányokat támogattuk. Jó oldalon álltunk 1991-ben is, amikor Szlovákiában megbillent a demokratikus egyensúly, és miniszterelnököt kellett cserélni. A mi szavazataink nélkül nem lett volna stabilizálható a Čarnogurský-kormány, mint ahogy később, 1993-ban Jozef Moravčík átmeneti kormánya sem.

1992-ben nem támogattuk aktívan Csehszlovákia megszűnését, mivel úgy gondoltuk, egyetlen politikus sem kapott erre felhatalmazást a választások alkalmával. Elismertük azonban, hogy az utódállamok alkotmányos úton jöttek létre; Szlovákia lojális, törvénytisztelő állampolgáraivá váltunk. Sajnáltuk, hogy az új szlovák alkotmány nem biztosít kellő jogköröket a kisebbségi közösségeknek, s úgy láttuk, hogy az 1992-ben elfogadott alkotmányban a demokratikus intézményrendszer függetlenségének szavatolása is hagy maga után kívánnivalót. Az idő minket igazolt, az Európai Unióba való belépés előtt két alkalommal is alkotmányt kellett módosítani azért, hogy az ország eurokompatibilissé váljék.

1992 történései még egy jelentős tapasztalattal bírnak számunkra. Akkor feszültünk egymásnak utoljára különböző pártokban a választások előtt, akkor kellett megtanulnunk – remélem, végérvényesen –, hogy csak együtt lehetünk hatékonyak, a belső konfliktusok csak gyöngítenek bennünket. 1994 és 1998 között egy szomorú időszakot éltünk át. Tudtuk, mondtuk, hogy a hatalomra került politikai csapat nem rendelkezik olyan belső értékrenddel, amely alkalmassá tenné őt arra, hogy az országot demokratikus szabályok alapján vezesse. Nem maradt más számunkra, mint az akkori kormány legkeményebb ellenzékévé válni, s körömszakadtáig védeni a jogainkat. A demokratikus világ és a történelem megint csak bennünket igazolt: Szlovákia politikai elszigeteltségbe csúszott, Madelaine Albright szavaival élve fekete lyukká vált Európa közepén.

A régi mondás azonban azt tartja, minden rossz jó valamire. Politikai pártjaink a nemzetközi pártcsaládok megbecsült tagjaivá váltak, a demokratikus világ felfigyelt helyzetünkre. 1998-ra felismerték, hogy a szlovákiai civilizációs küzdelem nem oldható meg a magyarok részvétele nélkül. Külföldi bátorítás hatására váltunk tehát az újonnan megalakuló kormánykoalíció részévé, s ma is örömmel mondhatjuk, hogy nem buktunk el a vizsgán.

Munkánk hatékonyságát fokozta a tíz évvel ezelőtti pártegyesítés. Az 1990-es évek hányattatásai megtanították velünk, hogy különbözőségünkben is képesek lehetünk egységesek lenni. Megtanították, hogy gyerekes homokban való játék lehet talán a három törpepárt egymással szembeni küzdelme, az igazi potenciált azonban egy komoly, szakmailag felkészült, politikailag érett csapat jelentheti.

Két demokratikus kormánykoalíció tagjai voltunk az 1998–2006 közötti időszakban, mindkét koalíció stabilizáló erejévé váltunk. Ma mindenki, aki odafigyelt Szlovákia fejlődésére, elmondhatja, hogy az ország a mi kormányzati szerepvállalásunk nélkül biztosan nem lenne olyan jó kondíciókban az Európai Unió tagja, mint jelenleg. A mi hozzájárulásunk nélkül a gazdaság és a pénzügyi szféra sem lenne olyan dinamikus és stabil, mint amilyen. Sokat adtunk ennek az országnak, persze, egy ilyen irányú fejlődés a mi érdekünk is volt. Szlovák kollégáink, polgártársaink is elgondolkodhatnának ezeken az összefüggéseken. Nem akarok ezzel mást mondani ezen a mai ünnepen sem, csupán azt, hogy nem érdemlünk meg egyetlen gyanúsítást, egyetlen kritikus szót sem. Mi ebben az országban nem a más kenyerét eszszük, mi nem kolonc vagyunk mások nyakán. Mi öntudatos, szabad polgárok vagyunk, képesek arra, hogy megfogalmazzuk, mi a helyes és mi a jó nekünk, s visszautasítunk minden bántást, jöjjön az akár Zsolna, akár Pozsony irányából. Mi ma is azt akarjuk kinyilvánítani, hogy békében, megértésben akarunk élni mindenkivel, ám a toleranciát és a tiszteletet önmagunkkal szemben is megköveteljük.

Kedves barátaim!

Nyolcéves kormányzásunk idején közösségi ügyeinkben is előre tudtunk lépni. Több mint fél évszázad után újjáépült a Mária Valéria híd, hatvan év után megnyílt az átjáró Kis- és Nagyszelmenc között. Új utak épültek Dél- Szlovákiában, vízvezetékek, víztisztítók. Vagyonuk, földjük nagy részét viszszakaphatták mindazok, akiktől a diktatúra idején elrabolták azt. Megújultak iskoláink, művelődési otthonaink, templomaink, jogban és pénzben gyarapodtak önkormányzataink – s végre van egyetemünk is. Kilenc évtized után lényegében nincs határ köztünk és magyarországi testvéreink között.

Ilyenkor érdemes egy kicsit megállni a gondolatmenetben és csendben megjegyezni: azért mégiscsak megérte. Sokat kellett küzdenünk, sokat kellett kiállnunk, de ez a mai mégiscsak egy gyökeresen más világ, mint volt két évtizeddel ezelőtt. Persze, vannak örökzöld korlátoltságok is, amelyeket még két évtized sem tudott kiradírozni az emberi agyakból. A buta, primitív nacionalizmus ilyen: ma azért is gyűltünk egybe, hogy azt is elmondhassuk: nem kérünk belőle. Nem kérünk abból, hogy bárki másodrangúként nézzen ránk ebben az országban, hogy bárki lekezelően viszonyuljon hozzánk. Mi nemcsak szabad, hanem egészségesen büszke emberek is vagyunk. Ez tartott meg bennünket ezerszáz évig itt, a Kárpát-medencében, és ez tett képessé arra is, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz az elmúlt kilencven évben is. Számunkra magyarságunk, nyelvünk, kultúránk, szülőföldünk érték. Kincs, amely gazdaggá és egyedivé tesz bennünket. Mi magyarként akarjuk gazdagítani a sokszínű szlovákiai és a még sokszínűbb európai társadalmat is. Magyarként vagyunk európaiak, és európaiként magyarok. Így vagyunk egyszersmind Szlovákia törvénytisztelő állampolgárai.

A jövőről is szót kell ejtenünk ma, kedves barátaim. Arról, hogy jövőre három, 2010-ben pedig két fontos választás vár bennünket. Arról, hogy az élet már csak ilyen: növeli a követelményeket. Arról, hogy akkor leszünk, lehetünk sikeresek, ha jobban, szervezettebben, hatékonyabban fogunk működni. Akkor, ha nem egymással leszünk elfoglalva, hanem azzal, amiért létezünk: a közösségi célok szolgálatával.

Az emberek bizalma éltetett bennünket a múltban is, ez lesz a legnagyobb tőkénk a jövőben is. Nyitott, demokratikus, rokonszenves, stabil pártot akarunk. Megbízható és szuverén pártot, amely elkötelezett a magyarság ügyeinek védelmében, amely nyitni kíván a többi kisebbségi közösség felé is, amely Dél-Szlovákia érdekeinek hatékony védelmezője kíván lenni, s amely továbbra is Szlovákia legeurópaibb elkötelezettségű pártja marad. Olyan párt, amely érti és felvállalja a vidéken élők gondjait. Felvállalja a mezőgazdászok, a kis- és középvállalkozók érdekeinek megjelenítését. Felvállalja az önkormányzatok és a civil szféra problémáinak megoldását, kezelését. Felvállalja a demokrácia értékeinek védelmét, s egyedüliként a szlovákiai pártok közül az emberi és kisebbségi jogok képviseletét is. Olyan párt akarunk lenni, amely élhető társadalmat, emberarcú régiókat, toleráns nemzetiségi együttélést, korrekt, jószomszédi viszonyokat és hatékony Európát akar.

Eme célok megvalósításához szövetségeseket is keresünk. Hívjuk a fiatalokat ifjúsági szervezetünkből, a Via Nova Ifjúsági Csoportjából. Hívjuk a civilizált polgárokat a civil szférából, illetve a Csemadokból. Számítunk a pedagógusokra és a szülőkre, a polgármesterekre és a vállalkozókra. Számítunk a helyi, regionális és országos szinten tevékenykedő minden politikusunkra.

S ma, a tizedik évforduló kapcsán, köszönetet is mondunk mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult az MKP sikereihez.

Köszönjük az elődpártok tagjainak, vezetőinek, tisztségviselőinek a munkáját és szolgálatát.

Köszönjük Bugár Béla úrnak, Duray Miklós úrnak és A. Nagy László úrnak, hogy sikeresen vezették az elődpártokat. Köszönjük Bugár Béla úrnak, az MKP volt elnökének, hogy sikerrel vezette a pártot 1998 és 2007 között.
Köszönjük a párt minden helyi, megyei, országos és európai szintű politikusának a helytállását és a munkáját.
Köszönjük tagjaink, szimpatizánsaink, támogatóink bizalmát.
Köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt választások bármelyike alkalmával bizalmat szavazott nekünk.
Köszönjük külföldi barátaink bizalmát és támogatását, köszönjük szlovák barátaink megértését és együttműködését.
Köszönjük partnereink korrektségét, köszönjük a sajtó megértő hozzáállását munkánkhoz.

Barátaim!

Ma azért is jöttünk össze, hogy egymásból is erőt merítsünk. Tudnunk kell, hogy egységben és összetartásban az erő. Mi pedig erősek akarunk lenni, mert csak így tudunk sikerrel szolgálni.

Éljen a tízéves MKP!

Sok sikert, sok sikeres évtizedet, MKP!

(Az elnöki ünnepi beszéd Dunaszerdahelyen hangzott el 2008. június 21-én)

Cikkajánló

Egyenlő mérce kell az Európai Unióban!

Az azonos mérce szerinti megítélés szükségességéről beszélt Csáky Pál, az MKP európai parlamenti képviselője hétfői, …