Elhunyt Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök. Teljes katonai tiszteletadással vesznek tőle búcsút…
Kétszer találkoztam vele, először 1990-ben Londonban, a brit parlamentben, ahol fogadta a volt szocialista országokból verbuvált küldöttséget.
Csehek, lengyelek, szlovákok és magyarok voltak a csoportban, a parlament egyik tárgyalójában fél órán át tanácskozott velünk. A demokráciáról és a szabadságról beszélt, érződött rajta, hogy részleteiben nem ismeri – nem ismerhette – a szocializmus napi problémáit, „fölülről nézve” azonban nagyon kiforrott világnézete volt. Nagyon határozottan azt mondta, hogy ami történt – a szocialista tábor összeomlása – bár meglepő, de törvényszerű is volt, s ez is azt bizonyítja, hogy a szocializmus nem versenyképes. Ezt bizonygatom, mondta, a Munkáspártnak és a szakszervezeteknek is, nem a mások pénzéből kell könnyelműnek lenni, hanem arra kell vigyázni, hogy a társadalomban mindennek legyen gazdája. Erős kisugárzása volt, határozottan beszélt, máig emlékszem, hogy nem tulajdonost, hanem felelős gazdát mondott. Emlékszem, egy kicsit meglepődtem, amikor a számunkra eufóriás időszakban nagyon komoly hangon arról kezdett beszélni, hogy a demokrácia belső küzdelem, hogy azért becsüljük meg egymást ezekben a küzdelmekben is, a gazdaság irányítása piacgazdasági körülmények között pedig bonyolult és sok energiát igényel. A gazdasági visszaesés veszélyére is figyelmeztetett, e mondatai nyomán némi vita alakult ki a csehek és a lengyelek között, a lengyelek inkább igazat adtak neki,a csehek ott és akkor optimistábbak voltak. Mindannyiunknak be kellett mutatkoznunk, s amikor elmondtam, hogy magyar vagyok Csehszlovákiából, nem lepődött meg, bólogatott és a csehekhez fordulva azt mondta, nagyon fontos, hogy Közép-Európában jó viszony alakuljon ki Csehszlovákia és Magyarország között, a kisebbségi jogok at pedig vegyék komolyan.
Másodszor a kilencvenes évek végén, Münchenben, egy nemzetközi konferencián találkoztam vele. Én egy kisebbségügyi kerekasztalon vettem részt, ők pedig este, Gorbacsovval és Kohllal egy óriási teremben egy beszélgetésen. Ekkor ő már nem volt miniszterelnök, Gorbacsov és Kohl sem látott el már közfunkciót, de nagyon jó formában voltak, s azt is érdekes és tanulságos volt látni, ahogy a férfiak viselkedésükkel is szinte feltűnő módon fejezték ki a tiszteletüket irányába. Ma is úgy gondolom, hogy hármuk közül azon a beszélgetésen, amely visszaemlékezéseikről szólt, illetve a világ előtt álló kihívásokról, ő nyújtotta a legjobb teljesitményt, neki volt a leghatározottabb véleménye.
(Csáky Pál, Felvidék.ma)