Tényleg, miért nem? – Felvidéki magyar látlelet, 2018

Szép nap ez a mai. Kicsit esik, kicsit hideg is van, estefelé ismét százezrek az utcán. A gyakran lenézett szlovákok ismét felemelték a fejüket. Nem fogadják el a szlovák és a szlovákiai magyar oligarchák újabb húzását: cseréljünk ki néhány sakkfigurát, s utána menjen minden változatlanul tovább. (Vagy valaki tényleg úgy gondolja, hogy Fico, Bugár meg Danko maguk agyalták ki ezt a „megoldást”? 2016-ban pár perccel Dankóék kongresszusának befejezte után tartott sajtótájékoztatót Bugár és Zitnanská, s ugyanabból a székből, ahonnan 24 órával azelőtt még amiatt fenyegetőztek, hogy bíróságra adják azt, aki azt a hazugságot terjeszti róluk, hogy kormányra lépnek a Smerrel, bejelentették, hogy koalícióra lépnek a Smerrel. Gondolom, az ilyesmit pár perc alatt szokták eldönteni. Ezen a héten is összebeszéltek mindenfélét, amíg a nagybácsik rájuk nem szóltak: viselkedjetek felelős gyerekekként, s mondjátok tovább a tőlünk hallott mesét az embereknek. Vagy lehet, hogy valakik tényleg kinyitották a Fico- és Bugár-dossziét? S mutattak néhány fényképet, számlaszámot, csekket, kimutatást földekről, erdőkről, kastélyokról, eltitkolt állami támogatásokról…?)

Ezek a fránya szlovák emberek azonban nem eszik ezt meg csak úgy… Kimentek a terekre.
Valószínűleg így tett sok magyar is – boldog anonimitásban. Tüntetni Ficó meg a Smer ellen. Meg az ellen a furcsa mosoly ellen ott, Kiskánál…
Érdekes… Csak az az egy mosoly a zavaró?

Valakinél azután csak leesett a tantusz, és megkérdezte: miért nem tüntetünk mi, magyarok, a Most-Híd székháza előtt?
Tényleg, miért nem?
Az MKP egyik elnökségi tagja azon sopánkodik ma a facebookon, hogy a szlovákok összemosnak bennünket, mindent magyart hibáztatnak Bugár erkölcstelenségéért.
Bravó, siránkozni kell! Ez a helyes magyar hozzáállás!
Ahelyett, hogy minden magyar facebookoló (ha már létezik ez a technika) kapásból kikeresne 20 szlovákot a facebookon, és elmondaná neki pár mondatban, mit gondol a Mostról. Ahelyett, hogy megjelenne a Most járási irodái előtt néhány tüntető vagy néhány felirat, amely elmondaná, mit gondol a magyarok többsége róluk. Ahelyett, hogy írnának Kiskának néhány száz levelet, amelyben elmondanák a véleményüket a Híd ténykedéséről. S ugyanezt elküldenék a szlovák sajtónak is, naponta legalább egy tucatot… Azt már feltételezni sem merem, hogy a szlovákiai magyar földművesek kifinomult érzékével ellentétes, nem kellőképpen arisztokratikus lépés lenne néhány kocsi trágya megérdemelt megjelenése Somorján, a Pomlé utcában…
Igen, abban az utcában, ahol a Most kincstárnoka és a szlovák földalap volt igazgatója óriási haciendái mellett Bugárra vár egy újabb kastély. Persze, a Plus 7 dní mert erről írni, de fehér kesztyűs szlovákiai magyar sajtó nem…

Apropó, felvidéki magyar sajtó, van ilyen? Kilószám olvashattunk, ugye, Bugár viselt dolgairól. A kastélyokról, a földekről, a kiterjedt erdőtulajdonokról, a külföldi számlákról… A Most-Híd projektet kiagyaló Huncik Péterről, annak vagyonosodásáról elkorrumpálódásáról még a prágai évekből… A másik „keresztapa”, a kalligramos Szigeti László volt hatalmas föld- és erdőterületeiről (azért „volt”, mert előrelátóan már átíratta a gyerekeire. Hiába, tehetséges embereknek tehetséges gyerekei vannak… Persze, nincs ez ingyen, az egyetlen szlovákiai magyar napilap, az Új Szó az ő „országlása” alatt többet ártott a szlovákiai magyar öntudatnak, mint 15 szlovák nacionalista párt.) Vagy a világbajnok Barak családról és az ő pénzügyeikről (abban világbajnok, hogy 1,7 másodperc alatt képes 180 fokkal eltérő irányból nyalni a Most alfelét – persze, nem ingyen)… És persze a Hídnak eddig falazó Új Szó is törte magát, hogy naponta beszámoljon Jakab Elemér gennyesen erkölcstelen pénzügyi ügyleteiről, Gál Gábor módszereiről, furcsa számláiról és afrikai vadászatairól vagy Sólymos Laci kétes üzelmeiről vagy Bastrnák Tibor erkölcsi megnyilvánulásairól Komáromban…

És itt most álljunk meg egy pillanatra, és beszéljünk nagyon komolyan.
Hazug bármely szlovákiai magyar polgár minden olyan megnyilvánulása, amely tisztulásért kiált, de csak a szlovákokra mutogat.
Az az igazság, hogy a szlovákiai magyar közélet egy része (szerintem kb. a negyede) nagyon elkurvult az elmúlt 15 évben, s amíg ezen a téren nem tudunk változást elérni, addig irreális várni bármiféle felvidéki magyar megtisztulásra. (Duray Miklós egy közelmúltban adott interjújában a tisztességes hidas szavazót említette. Érdekes szókapcsolat, szívesen látnák most néhányat belőlük …) S teljesen egyetértek azzal a véleménnyel, hogy ebben a kérdésben is tegyük le mindannyian – igen, mind a félmilliónyian – személyesen is az asztalra a tetteinket. Íme, az enyéim:

– amikor teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az MKP-ban a háttérben tisztátalan játékokat folytatnak egyesek Bugár tudtával (néhány emberünket akkor jogerősen el is ítéltek), tájékoztattam erről a párt vezetőit, s a 2007-es kongresszuson legitim módon leváltottuk Bugárt és a gazdasági lobbit. Gyurovszky, Simon, Bugár ezt azonnal megértették és kiváltak az új vezetésből. Ettől függetlenül azonban ma is hangsúlyoznunk kell, hogy a korrupciós hidrával eddig egyedül az MKP számolt le a vezetésemmel, 2007-ben.

– ami utána következett, az a gazdasági lobbi bosszúja volt (az Új Szó MKP-ellenes írásai, Barak László és a kalligramos Szigeti László dicsőséges lejárató ténykedése, Bugár és Simon támadásai – és végül a Most-Híd megalakítása). Velem szemben többen azt a – jóakaratú – kritikát fogalmazzák meg, hogy 2010-ben, a választásokon sokkal inkább arra koncentráltam, hogy a Híd ne jusson be, mintsem arra, hogy az MKP bejusson. Az a nagy igazság, hogy ebben sok igazság van. Én éreztem a hidra veszélyességét a hátunkban, arra pedig gondolni sem mertem, hogy a felvidéki magyar társadalom annyira nem látja át a helyzetet, hogy az MKP-t ejti ki a parlamentből. Megtörtént, s én átadtam a helyemet, de ez nem azt jelenti, hogy nem volt igazam. Máig is úgy gondolom, hogy ilyen helyzetekben fontos az erkölcsi tartás, s annak megmutatása, hogy nem a funkció, hanem az elvek a fontosak.

– tudatosítom, hogy gondolatmenetemben ez az a pont, amikor majd jönnek a mocskolódások, hogy bezzeg most vagyok okos. Nos, mindezt akkor is – a jelenleginél is hangsúlyosabban – elmondtam, utána lehet nézni. Nyilvánosan is kijelentettem, hogy a Most-Híd egy üzleti részvénytársaság három pillérrel. Az alapot a gazdag szlovákiai magyar és szlovák milliomosok képezik, akiknek kell egy csapat, amely az ő gazdasági érdekeiket képviseli. Ehhez megvették politikusok egy csoportját és a sajtó egy részét (Új Szó, paraméter.sk, bumm.sk…), akiknek az a feladatuk, hogy a fő tevékenységi ágat (pénzmosás) kimagyarázzák és ködfüggönnyel lássák el. Ehhez mindenki megkapja a baksis rá eső részét.

– ezeket a nyilvános kijelentéseimet – vagyis az igazságot – nem nézték jó szemmel 2010-11-ben sem. Közismert, hogy Bugár Béla négyszer adott kijelentéseimért bíróságra engem, mind a négyszer megnyertem a pert. Tisztelettel adózom ezért mind a négy bírónak, ám csupán azt tették, amit ma Szlovákia polgárainak 90 százaléka: igazat adtak az igazságnak.

Térjünk azonban vissza a lényeghez: ki kellene pucolni a szlovákiai magyar istállót is. S ehhez szükségünk van az MKP oldalán még legalább 30 ezer emberre. Hol vagytok, tisztességes magyarok?

Csáky Pál fb-jegyzete

Cikkajánló

Európai körkép a Martfeszten – Schöpflin Györggyel

Milyen helyzetben van az Európai Unió? Milyen jövő vár rá? Mi várható a jövő évi …