Keskeny a palló, de rá kell lépni

(Holop Zsolt interjúja az Új Szóban, 1998) Hat év után ismét van magyar alelnöke a szlovák kormánynak. Csáky Pál, az MKP alelnöke a kisebbségi és emberi jogokért, illetve a regionális fejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettes Mikuláš Dzurinda kabinetjében.

– Gyerekfejjel mit gondolt, mi lesz, ha nagy lesz? Miniszter?

– Sose képzeltem el előre, mit fogok csinálni, nem fordult meg a fejemben, hogy okleveles mérnök leszek, azt sem gondoltam, hogy könyveket fogok írni, vagy hogy bekerülök a nagypolitikába. Azt pedig végképp nem, hogy a kormány alelnöke leszek. De mindig volt bennem olyan késztetés, hogy azt csináljam, amire szükség van. Amikor a párt elnöksége felvetette a kérdést, akarok-e miniszterelnök-helyettes lenni, azt válaszoltam: nem. Most is úgy érzem magam, mint aki egy szakadék felett egy keskeny pallón próbál átmenni. Vannak bennem kételyek. Amikor azonban a párt megkapta ezt a fontos politikai posztot, azzal mondtam igent, hogy ezt a feladatot szolgálatnak érzem.

– Ezekre a kételyekre gondolt, amikor átvette kinevezését?

– Valamennyi miniszter- és államtitkár-jelöltünkben fölmerültek ezek a kételyek, de éreztük, vállalni kell a felelősséget. Nagyon nagy esély kínálkozik, és meg kell próbálnunk megvalósítani, amit mindig hangoztattunk. Másrészt óriási a lehetőség, hogy nagy lépést tegyünk előre a szlovák–magyar viszony rendezésében.

– A kormányalakítási tárgyalások nem ennek szellemében kezdődtek.

– A baloldal és a magyarok mérkőzéséből mi óriási győzelemmel kerültünk ki. A szlovák sajtó és a közvélemény is a mi oldalunkra állt. Leveleket,  táviratokat kaptunk Zsolnáról, Privigyéről, biztattak bennünket, sőt nekünk is elküldték azoknak a leveleknek a másolatát, amelyeket a baloldalnak címeztek. Nem sok köszönet volt bennük a számukra. Néhány évvel ezelőtt nem tehettünk meg száz métert a főváros utcáin anélkül, hogy valaki ne tett volna dehonesztáló megjegyzést, vagy ne köpött volna egyet. Ma nem tudunk ötven métert megtenni anélkül, hogy valaki kezet ne szorítson velünk.

– Ez a közhangulat a visszájára is fordulhat.

– Megfordulhat, hiszen a kormánynak el kell fogadnia a szükséges megszorító gazdasági intézkedéseket, és ezért a magyarokat is okolhatják. Meg számos egyéb oknál fogva is, például, ha elmúlik ez az eufória, a fokozott társadalmi elvárás. Ezektől a dolgoktól félünk, de erkölcstelen lett volna nem vállalni a kormányzást. Huszonnégy órája még Vladimír Mečiarnak hívták az ország kormányfőjét, és nem akarjuk, hogy ez megismétlődjön. Mi stabilizáló tényezőként mentünk a kormányba.

– Ezt a partnerek is így gondolják? Van garancia arra, hogy nem varrják a magyarok nyakába az esetleges kudarcokat?

– Még az a veszély is fennáll, hogy a magyar választók egy része elfordul tőlünk, hiszen azt mondhatják, hogy amióta kormányba kerültünk, romlott a gazdasági helyzet. Pedig tudniuk kell, hogy nem miattunk romlik majd, hanem azért, ami az elmúlt négy évben történt.

– A kormánynak eddig nem volt az emberi és kisebbségi jogokért felelős alelnöke. Tudja már, mekkora az a mozgásterület, amelyet kicövekelnek önnek?

– Eddig is volt emberi és kisebbségi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes, Jozef Kalman személyében, de nem lehetett érezni a jelenlétét, elszabotálta saját munkáját. Márpedig a polgárnak éreznie kell, hogy van ilyen intézmény. Mától nyugodtabban alhat a szlovákiai magyar. Amíg mi ott vagyunk a kormányban, addig nem kell attól tartani, hogy mi lesz az iskoláinkkal, kultúránkkal, színházainkkal, nyelvhasználati jogainkkal. Másrészt előbbre kell lépni, s a kormányprogram valóban szavatolja ezt. A harmadik, amiért felelős vagyok, a regionális fejlesztés, s ennek külön örülök. A kormány valóban decentralizálni akarja a hatalmat, az önkormányzatokra nagyobb felelősséget kíván ruházni, és valós jogkörökkel rendelkező regionális önkormányzati szerveket akar létrehozni.

– Koalíciós partnereik fogadkozása szerint a kisebbségeket ért sérelmek orvoslása gyors lesz, szinte csak be kell gyűjteni és „leltári számmal” ellátni a törvényeket, rendeleteket.

– Nagyon remélem, hogy ez így lesz.

 – Nem fordulhat elő, hogy jelenlegi jogaink ismét az „osztályon felüli” állandó díszítő jelzőt kapják?

– Ez a kormány reményeim szerint nem tesz ilyet. Nyílt politikát akar folytatni, és a nyilvánosság ellenőrzése fontos lesz a mi számunkra is. (Holop Zsolt interjúja az Új Szóban, 1998)

Cikkajánló

Egyenlő mérce kell az Európai Unióban!

Az azonos mérce szerinti megítélés szükségességéről beszélt Csáky Pál, az MKP európai parlamenti képviselője hétfői, …