Csáky Pál Csáky Pál honlapja
(Holop Zsolt interjúja az Új Szóban, 1998) Hat év után ismét van magyar alelnöke a szlovák kormánynak. Csáky Pál, az MKP alelnöke a kisebbségi és emberi jogokért, illetve a regionális fejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettes Mikuláš Dzurinda kabinetjében.
– Gyerekfejjel mit gondolt, mi lesz, ha nagy lesz? Miniszter?
– Sose képzeltem el előre, mit fogok csinálni, nem fordult meg a fejemben, hogy okleveles mérnök leszek, azt sem gondoltam, hogy könyveket fogok írni, vagy hogy bekerülök a nagypolitikába. Azt pedig végképp nem, hogy a kormány alelnöke leszek. De mindig volt bennem olyan késztetés, hogy azt csináljam, amire szükség van. Amikor a párt elnöksége felvetette a kérdést, akarok-e miniszterelnök-helyettes lenni, azt válaszoltam: nem. Most is úgy érzem magam, mint aki egy szakadék felett egy keskeny pallón próbál átmenni. Vannak bennem kételyek. Amikor azonban a párt megkapta ezt a fontos politikai posztot, azzal mondtam igent, hogy ezt a feladatot szolgálatnak érzem.
– Ezekre a kételyekre gondolt, amikor átvette kinevezését?
– Valamennyi miniszter- és államtitkár-jelöltünkben fölmerültek ezek a kételyek, de éreztük, vállalni kell a felelősséget. Nagyon nagy esély kínálkozik, és meg kell próbálnunk megvalósítani, amit mindig hangoztattunk. Másrészt óriási a lehetőség, hogy nagy lépést tegyünk előre a szlovák–magyar viszony rendezésében.
– A kormányalakítási tárgyalások nem ennek szellemében kezdődtek.
– A baloldal és a magyarok mérkőzéséből mi óriási győzelemmel kerültünk ki. A szlovák sajtó és a közvélemény is a mi oldalunkra állt. Leveleket, táviratokat kaptunk Zsolnáról, Privigyéről, biztattak bennünket, sőt nekünk is elküldték azoknak a leveleknek a másolatát, amelyeket a baloldalnak címeztek. Nem sok köszönet volt bennük a számukra. Néhány évvel ezelőtt nem tehettünk meg száz métert a főváros utcáin anélkül, hogy valaki ne tett volna dehonesztáló megjegyzést, vagy ne köpött volna egyet. Ma nem tudunk ötven métert megtenni anélkül, hogy valaki kezet ne szorítson velünk.
– Ez a közhangulat a visszájára is fordulhat.
– Megfordulhat, hiszen a kormánynak el kell fogadnia a szükséges megszorító gazdasági intézkedéseket, és ezért a magyarokat is okolhatják. Meg számos egyéb oknál fogva is, például, ha elmúlik ez az eufória, a fokozott társadalmi elvárás. Ezektől a dolgoktól félünk, de erkölcstelen lett volna nem vállalni a kormányzást. Huszonnégy órája még Vladimír Mečiarnak hívták az ország kormányfőjét, és nem akarjuk, hogy ez megismétlődjön. Mi stabilizáló tényezőként mentünk a kormányba.
– Ezt a partnerek is így gondolják? Van garancia arra, hogy nem varrják a magyarok nyakába az esetleges kudarcokat?
– Még az a veszély is fennáll, hogy a magyar választók egy része elfordul tőlünk, hiszen azt mondhatják, hogy amióta kormányba kerültünk, romlott a gazdasági helyzet. Pedig tudniuk kell, hogy nem miattunk romlik majd, hanem azért, ami az elmúlt négy évben történt.
– A kormánynak eddig nem volt az emberi és kisebbségi jogokért felelős alelnöke. Tudja már, mekkora az a mozgásterület, amelyet kicövekelnek önnek?
– Eddig is volt emberi és kisebbségi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes, Jozef Kalman személyében, de nem lehetett érezni a jelenlétét, elszabotálta saját munkáját. Márpedig a polgárnak éreznie kell, hogy van ilyen intézmény. Mától nyugodtabban alhat a szlovákiai magyar. Amíg mi ott vagyunk a kormányban, addig nem kell attól tartani, hogy mi lesz az iskoláinkkal, kultúránkkal, színházainkkal, nyelvhasználati jogainkkal. Másrészt előbbre kell lépni, s a kormányprogram valóban szavatolja ezt. A harmadik, amiért felelős vagyok, a regionális fejlesztés, s ennek külön örülök. A kormány valóban decentralizálni akarja a hatalmat, az önkormányzatokra nagyobb felelősséget kíván ruházni, és valós jogkörökkel rendelkező regionális önkormányzati szerveket akar létrehozni.
– Koalíciós partnereik fogadkozása szerint a kisebbségeket ért sérelmek orvoslása gyors lesz, szinte csak be kell gyűjteni és „leltári számmal” ellátni a törvényeket, rendeleteket.
– Nagyon remélem, hogy ez így lesz.
– Nem fordulhat elő, hogy jelenlegi jogaink ismét az „osztályon felüli” állandó díszítő jelzőt kapják?
– Ez a kormány reményeim szerint nem tesz ilyet. Nyílt politikát akar folytatni, és a nyilvánosság ellenőrzése fontos lesz a mi számunkra is. (Holop Zsolt interjúja az Új Szóban, 1998)
