Történelmi esélyt valósíthatunk meg

(Neszméri Sándor interjúja a Magyar Nemzetben, 1998)
A nyilvánosságra hozott szlovák kormányprogram egyértelműen Európaorientált politikát ígér azzal a világos szándékkal, hogy Szlovákia is részt vehessen az euroatlanti integrációs folyamatban.

A Magyar Koalíció Pártja és elődpártjai megalakulásuktól fogva ezt a célt tűzték ki maguk elé, de soha nem jutottak olyan kormányzati szerephez, amely hatékony politizálásra adott volna lehetőséget e cél elérése érdekében. Mostani partnereikkel együtt viszont sikerre vihetik a korábbi elképzeléseket, hiszen a koalíciós partnerek is az integráció hívei.

Mennyire azonosak azonban az elképzelések az említett célok elérését szolgáló eszközöket illetően, különös tekintettel a kisebbségek helyzetének rendezésére?

– Bár céljaink az euroatlanti integrációt illetően valóban nem változtak, s az is tény, hogy partnereinkkel e tekintetben teljes az érdekazonosság, le kell szögezni, hogy a helyzetünk nem könnyű, sőt talán most a legnehezebb. Először történik meg ugyanis 1990 óta, hogy programunk megvalósítása érdekében aktív politikát kell folytatnunk, s felelősséget kell vállalnunk az ország sorsáért, minden egyes lépésünkért, amelyet Szlovákia belső viszonyainak átalakításáért, nemzetközi helyzetének megszilárdításáért teszünk. Többségében azonban így vannak ezzel kormánykoalíciós partnereink is. Való igaz, hogy a kormánykoalícióban egységes az álláspont az integrációs folyamat felgyorsítását, a teljes csatlakozás mielőbbi elérését illetően, s nézetem szerint megvan a szükséges politikai akarat a konkrét döntések és lépések megtételére is. Ennek határozott nyoma van a kormányprogramban, beleértve a kisebbségek helyzetének rendezését is. Példaként hadd említsem meg, hogy a kormány rövid távú céljai között szerepel a kétnyelvű bizonyítványok vis szaállítása és a kisebbségi nyelvvédelmi törvény elfogadása. Ugyanakkor önmagunkkal szemben is meg kell fogalmaznunk azt az elvárást, amelyet a korábbi kormánnyal szemben hangoztattunk, nevezetesen, hogy bennünket se a nyilatkozatok alapján, hanem konkrét lépéseink, cselekedeteink szerint ítéljenek meg. Célunk, hogy politikánk nyitott legyen, hogy betekintést nyújtsunk munkánkba az ellenzéknek, s a független és szabad sajtón keresztül a nyilvánosságnak, mert így könnyebb lesz megtenni az összes szükséges intézkedést a csatlakozási feltételek teljesítése érdekében.

– A Magyar Koalíció Pártja programjában prioritásokat fogalmazott meg mindenekelőtt a mezőgazdaságra, a közigazgatás decentralizálására, az önkormányzatok megerősítésére, az általános emberi és kisebbségi jogok védelmére, valamint a kisebbségek identitásának megőrzése érdekében az oktatásügyre és a kultúrára vonatkozóan. Ugyanakkor csak a mezőgazdasági és az oktatásügyi tárcánál sikerült államtitkári poszthoz jutni. Nem kevesli ezt?

– A Magyar Koalíció Pártja, illetve elődpártjai mindig elvi álláspontra helyezkedtek a prioritásokat illetően. Ez abban is megnyilvánult, hogy soha nem az egyéni vagy a szűk csoportérdekeket tartottuk szem előtt, hanem programtéziseink megvalósításának a lehetőségét. Ez a magatartás jellemezte mostani kormányalakítási tárgyalásainkat is, tehát az volt a célunk, hogy a koalíciós szerződésbe, illetve a későbbiek során a kormányprogramba bekerüljenek azok az elemek, amelyeket prioritásként kezeltünk, s amelyek többéves tapasztalatunk alapján részben a szlovákiai magyarság identitásának megőrzését, megerősítését szavatolják, részben pedig a polgárok gazdasági és szociális boldogulását eredményezik országos szinten és regionálisan is, tehát azokban a térségekben is, ahol a magyarság él. Tárgyalásaink során azt kerestük, milyen törvényes és intézményi keretekre van szükség ahhoz, hogy az említett célok megvalósuljanak. Tény, hogy az említett tárcáknál csak államtitkári posztot sikerült szerezni, de mind az oktatásügyi, mind a kulturális minisztériumban önálló kisebbségi főosztály létrehozását feltételezi a kormány programja, és ugyancsak részét képezi a dokumentumnak a közigazgatás decentralizációja, a helyi önkormányzatok megerősítése, a regionális önkormányzatok kiépítése, valamint a regionális és a határ menti együttműködés jogi feltételeinek a megteremtése is a vonatkozó európai dokumentumok alapján.

S bár az integrációs feltételek részeként egyetlen nemzetközi szervezet sem várta el Szlovákiától, programunk alapján a kormány céljai között szerepel a kisebbségek helyzetének átfogó rendezését szolgáló alkotmánytörvény elfogadása is. Ez fontosabb minden személyi kérdésnél, egyéni sikernél.

– A Magyar Koalíció Pártjának szerepvállalása az új szlovák kormányban, illetve a szlovák kormány programja szavai szerint új helyzetet teremthet Szlovákia és Magyarország viszonyában, legalábbis ami a kisebbségi kérdés rendezését és az ezt körülvevő eddigi nézetkülönbségeket illeti. Ennek alapján milyen konkrét fejlemények várhatók a két ország kapcsolataiban?

– Vladimír Mečiar a szlovák–magyar alapszerződés megkötését követően többször is előszeretettel nevezte magát a szlovák–magyar kiegyezés és megbékélés tervezőjének, építészének. Az eredményt ismerjük: ha a kapcsolatok teljes elhidegüléséről nem is lehet beszélni, azt le kell szögezni, hogy az alapszerződés aláírása óta a kapcsolatok esetlegesek voltak, valós, gyümölcsöző jószomszédi kapcsolatokról nem lehetett beszélni. Ezen kell változtatni, mégpedig gyökeresen. Nyilván sajátos szerepet kap ebben a Magyar Koalíció Pártja, de szeretném leszögezni, koalíciós partnereinkkel folytatott eddigi tárgyalásaim alapján az a jó érzés tölt el, hogy valamennyi partnerünk kiemelt helyet szán a szlovák–magyar együttműködésnek, a határok átjárhatóságának, a határ menti együttműködés fejlesztésének, a gazdasági kooperáción kívül a kulturális és oktatásügyi együttműködésnek is. Ezért kerülhetett a kormány programjába például az egyetemi és főiskolai oklevelek kölcsönös elismerésének kérdése, ami számunkra igen fontos, hiszen városi egyetemeinken ezáltal olyan képzés indulhat el, amely megkönnyíti a szlovákiai magyarság felkészülését a jövő évezredre. De örömmel számolhatok be arról is, hogy – s ez nemcsak szimbolikus értékű, hanem konkrét vidékfejlesztési terv – a kormányprogram tartalmazza az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria híd újjáépítését. Partnereink is helyes és fontos lépésnek tartották a létesítmény megvalósítását.

– Az elmúlt négy évben több komoly személyiség is rámutatott, hogy a szlovák –magyar államközi kapcsolatokban a megoldás kulcsa a szlovák oldalon van, azaz a szlovák kormánynak és társadalomnak kell rendeznie viszonyát a magyar kisebbséggel. Ez kormányzati szinten most megoldódott. Milyen változásokra számít a szlovák–magyar kapcsolatokban társadalmi szinten, ha úgy tetszik, a két nemzet viszonyában?

– A kormányváltás önmagában is változást hoz ebben a tekintetben is, s nemcsak azért, mert részesei vagyunk a végrehajtó hatalomnak, hanem azért is, mert partnereinktől távol áll a kisebbségek elleni uszítás, a feszültségek keltése legfelső szintről, ami jellemzője volt az elmúlt négy évnek. Nyilvánvaló azonban az is, hogy konkrét jelenlétünk a kormányban jelentős hatással lehet a társadalmi közgondolkodásra is. Említettem már az országos felelősségvállalást. Nos, azt hiszem, ez egy óriási esély arra, hogy eloszlassuk a szlovák nemzetiségű polgárok irántunk táplált félelmeit és bizalmatlanságát, hogy megmutassuk: képesek és hajlandók vagyunk szaktudásunk legjavát nyújtani és kitartóan dolgozni egész Szlovákia érdekében. Meggyőződésem, hogy amennyiben ezt sikerül láthatóan és érzékelhetően bizonyítanunk, többé nem kerül elő Szlovákiában az úgynevezett magyar kártya.

(Neszméri Sándor interjúja a Magyar Nemzetben, 1998)

Cikkajánló

Egyenlő mérce kell az Európai Unióban!

Az azonos mérce szerinti megítélés szükségességéről beszélt Csáky Pál, az MKP európai parlamenti képviselője hétfői, …