Összegzés II.

Nézzük tehát a jövő lehetséges útjait. Az egyik felfelé, a másik lefelé vezet.

Mindenekelőtt jó lenne tudatosítani, hogy nem a várható összeborulás, hanem az új párt minősége, programjának tartalma, létének értelme és tevékenységének hatásfoka lesznek azok az ismérvek, amelyek arról fognak dönteni, sikeres lesz-e az új formáció, vagy csupán egy újabb trükkös lépést kell elszenvednünk. A sikerességhez véleményem szerint szilárd tartalmi-értékbeli alap, sok terepmunka, átgondolt kommunikáció, új megjelenési formák hatékony alkalmazása és kiemelten: néhány meggyőző személyiség HITELES vonzereje szükségeltetik.

Ismét csak – elkerülendő a szubjektivitás vádját – a somorjai Fórum Intézet Társadalomtudományi Szemle című kiadványából idéznék, Gyurovszky László és Baki Attila Szlovákiai magyar választók és szlovákiai magyar pártok 1990-2020 címmel megjelent írásából: „ A szlovákiai magyar politikai reprezentáció iránti bizalom és a magyar közhangulat Szlovákiában 2021-ben a mélyponton van. Nincsenek parlamenti képviselőink és kiszorultunk az Európai Parlamentből is… Ma országos szintű magyar politika gyakorlatilag nem létezik. Helyette megyei, valamint helyi képviselők keresik egyéni boldogulásukat és próbálják központi elképzelés nélkül érvényesíteni szűkebb régiójuk vélt érdekeit. A helyzet tragikumát fokozza, hogy ezt nem valamiféle elnyomó államhatalomnak, hanem önmagunknak köszönhetjük. Gödörbe kerültünk, még pontosabban fokozatosan, tizenkét év alatt kitapostuk, elmélyítettük, elmocsarasítottuk azt és közben belecsúsztunk. A mai szlovákiai magyar politikának ma nincs meg a perspektívája és az önbizalma. A legrosszabb viszont az, hogy elveszítették a választóikba vetett hitüket is… A szlovákiai magyar választói közösség továbbra is életképes, csak éppen ma megfelelő magyar képviselet nélkül kénytelen létezni. Tanulmányunkkal erre szeretnénk rámutatni…”

Nos nézzük, hosszú elemzésük végén mit javasolnak a szerzők (magam nem minden kitételükkel tudok maradéktalanul egyetérteni, de kétségkívül figyelemre méltó, amit mondanak – annak ellenére, hogy megismétlem, ők a számok alapján jutottak az alább közlendő javaslataikhoz, de a jövő ügye több, bonyolultabb kérdés matematikai számoszlopok összeadásánál): „ A magyar választói bázis nagysága a felhasznált adatok fényében ma több, mint félmillió választópolgár. Ők azok, akik kisebb-nagyobb mértékben rendelkeznek magyar kötődéssel, s akik a szlovákiai magyar pártok által megszólíthatóak. Rétegezettségüket illetően négy viszonylag stabil csoportot találtunk. A bázis 38 százaléka erős magyar kötődésű választó, akik minden körülmény közepette magyar pártokra szavaznak. A másik, ugyancsak 38 százalékos nagyságú réteg szintén elsősorban magyar pártoktól várja a képviseletét, azonban ezzel együtt erős elvárása a jobbközép és centrista politikai irányultság, valamint a hiteles demokrata elkötelezettség. A harmadik csoport hasonló elvárásokkal rendelkezik, mint a második, azonban a magyar pártokkal szembeni nemzeti érzelmű kötődése lazább. Őket nehezebb meggyőzni, és támogatásuk nem tekinthető automatikusnak. Harcolni kell értük és hatékonyan, látványosan képviselni kell őket. Ennek e rétegnek a becsült nagysága 16 százalék. S legvégül található egy 8 százalékos csoport, mely ugyan magyar kötődésű, de nem találta és ma sem találja politikai megfelelőjét az eddigi magyar pártok profiljában.

Mindez kivetítve mai valóságunkra azt jelenti, hogy az első csoport képviselője a mai MKP, mely számukra hiteles képviselet, ugyanakkor pártjuk nem hajlandó és nem tud nyitni a magyarság további rétegei felé. A második csoport a 2006-os MKP-ban, majd a Most-Hídban találta meg képviseletét, mindig magyar pártokra szavazott, de napjainkra gyakorlatilag elvesztette pártját. 2020-ban jelentős részük mélységesen csalódva otthon maradt vagy szlovák pártokra szavazott. A harmadik réteg 1998-ig szlovák pártokra szavazott, 2000 és 2012 között az akkori MKP-t, majd a Most-Hidat támogatta, míg ma, megfelelő kínálat híján ismét szlovák pártokra szavaz. A negyedik csoport pedig politikailag máshol áll, mint amit a magyar pártok kínálni tudtak az elmúlt 30 évben…”
Nos, a jövő kérdései itt tornyosulnak előttünk, a pártegyesítés üres szajkózása nem megoldás, a legjobb esetben alapfeltétel csupán. Nem mondok újat, ha hangsúlyozom: minden generációnak meg kell vívnia a maga küzdelmeit és meg kell fogalmaznia a maga válaszait a korszak kihívásaira. Egy dolog vitathatatlan: a közösségnek lenne szüksége egy elkötelezett, jól működő, sikeres pártra. Olyanra, amely képes arra, hogy hitelesen vigye a zászlót, amelyre fel lehet nézni, s amely egyszersmind szolgálni is tudja a közösséget. Amely munkára, jó szervezettségre, elvszerűségre és kemény tartásra, gerincre épül. Amelynek tevékenységét a szellem napvilága, az IQ fénye ragyogja be. Amelyet hiteles és jól képzett személyiségek képviselnek, akik magyarul, szlovákul és legalább egy világnyelven is meg tudnak szólalni, s akik szakmai szinten is versenyképesek. Akik építő programokat tudnak alkotni, a társadalom különböző rétegeit érintő témákat képesek felvetni és a problémákra megoldási javaslatokat kínálni.

Harmadrangú trükközésekkel nem megyünk semmire.

P.S.: Ezt az írást azért írtam meg, mert féltem a szlovákiai magyar közösséget a még mélyebb lecsúszástól, a még erőteljesebb megosztottságtól, s legfőképpen attól, hogy azok az emberek, akiket a vezetőinek gondol, újból elárulják őket. Az emberek hitével nem szabad játszani.

Csáky Pál – fb

A fotó Peczár Károly munkája.

Cikkajánló

És utánunk mi marad?

Gondolatok a felvidéki magyar közéletiség ethoszáról Pozsony belvárosában sétálgatok 2023 őszén, egy nyugodt hétvégén. Ismét …