Összegzés I.

Az utak mögöttünk és előttünk

2021-ben lezárul egy újabb korszak a szlovákiai magyar közéletben, a felvidéki magyar politikában. Újból felrovom mindannyiunknak, hogy kisebbségi magyar társadalmunkban nem létezik értelmes közbeszéd (a facebookos színvonal alatti, sokszor primitív „eszmecseréket” nem lehet annak nevezni). A jelenlegi pártstruktúra megszüntetése, átalakítása viszont több figyelmet érdemel annál, hogysem szó nélkül tudomásul vegyük beálltát. Ez egy komoly lépés, bizonyos fokig a biztonságos terep megszűntét is jelenti, veszélyeket, de esélyt is hordoz magában.
A különböző látószögek meglétére szerintem nem szabad legyinteni, hiszen a választópolgárok véleményéről van szó. Méltatlan tehát a csend és a titkolózás, ez megbosszulhatja magát. Ezt a változást érdemes alaposan – és mellébeszélések nélkül – kielemezni, mert helyzetünk javulását, de romlását is hozhatja magával. Kényszerhelyzet van, ezt látni kell, senki nem úri jókedvében cselekszik. Figyelmeztető jel, hogy nincsenek örömtüzek – reménykedés van az egyik oldalon és komoly tartózkodó hozzáállás a másikon. Egyelőre a közvélemény-kutatások sem rózsásak, s ha ezen bárki is változtatni akar, ki kell elemeznie a helyzetet és stratégiát kell készítenie cselekedetekre és kommunikációra is. A jövőbe kell nézni, de egy értelmes jövőkép szerintem nem munkálható ki a múlt tanulságainak levonása nélkül.

Köszönet az MKP-nak

Megszűnnek a jelenlegi pártok, megszűnik az „anyahajó” is, az MKP. Az az igazság, hogy mára eléggé megfáradt, kiüresedett párttá vált, kényszerhelyzetbe került, jóformán árnyéka csak volt önmagának. Meglepően jól tartotta magát az elmúlt 12 évben, ez véleményem szerint annak köszönhető, hogy létének értelme ugyanaz volt, ami a felvidéki magyar közösség fő célja: megmaradni, megerősíteni és szolgálni ezt a közösséget minden szinten. Értékelvűség állt mögötte. Magam különböző posztokon szolgáltam a párt adta lehetőségek keretei között a közös ügyet, láttam erényeit és kínjait kívülről és belülről is, s mint ilyen, mondom: közösségünk sokat köszönhet ennek a szervezetnek, amely 23 éven keresztül beivódott a köztudatba és így támpontot jelentett a küzdelmekben. Vele kapcsán talán az a legfontosabb megállapítás, hogy – bár éri jogos kritika és nagy szüksége lenne megújulásra – egészében véve nem hasonult meg, nincs hitelességi problémája. 3 százalékos parlamenti küszöb esetén stabilan parlamenti párt lenne. Most azonban kényszerhelyzetbe került, s a kényszerhelyzet oka mély: a szlovákiai magyar közösség megosztottsága. Ezt azért fontos kimondani, mert ezzel a ténnyel meg kell birkóznia a közös pártnak is, s ez nem lesz egyszerű.

Megvallom, 2012-ben magam is reménykedtem, hogy a szlovákiai magyar szavazóbázis visszakompenzálja majd a 2010-es kisiklást. Nem így történt, ami azt mutatja, hogy a szlovákiai magyar társadalom megosztottsága mélyebb, bonyolultabb. A párt 2016-ban és 2020-ban együttműködési trükkökkel kísérletezett, nem lett sikeres egyik sem. Azt viszont senki ne feledje, hogy a legmasszívabb, legkitartóbb magyar szavazóbázis még mindig itt van, s ezek olyan emberek, akiknek eléggé komolyan körvonalazódott véleményük van világunkról. Lenézni őket, vagy „békák” lenyelését helyezni kilátásba számukra butaság – ezért is szóltam nyilvánosan is ebben a témában a közelmúltban. Inkább tiszteletet érdemelnek, mint ahogy tiszteletet érdemel az MKP többszáz helyi és reginális vezetője is, akik nap mint nap húzták az igát, biztosítva ezzel a párt ilyen-olyan akcióképességét. Látható viszont az is, hogy a fiatalabb generáció megcsontosodott struktúrának tartja mindezt (a legtöbben persze csak kritizálnak, de a munkát nem vállalják fel), amely komolyabb reformra szorulna. Ebben van igazság, s csak csodálkozni tudok azon a közelmúltban megjelent felvetésen, hogy az új pártnak ne legyenek alap- és regionális szervezetei. Ez szerintem dilettáns felvetés, egy életképes kisebbségi társadalomban néppárti struktúrákra van szükség. (Mindenki figyelmébe ajánlom ez ügyben Közép-Európa legsikeresebb pártja, a Fidesz szerkezetét: nem csak települési-, de utcafelelőseik is vannak, ők mozgósítanak a választások alkalmával.) A többségi társadalmakban is korlátozott eséllyel biztosít sikert a kibertérben, illetve a médiában megvalósított kampány (lásd PS-Spolu 2020-ban), ám egy kisebbségi társadalomban ez soha nem tud olyan mozgósító erőt gerjeszteni, mint a többségiben. (Egy újabb példa: 2020-ban a szlovákiai magyar választók jelentős hányada hitte el Matovičnak, hogy le akarja váltani a Smert, s ugyanakkor lemondóan legyintettek akkor, mikor mindezt Bárdos mondta.) S ha már itt tartunk, tavaly a TA3 hírcsatorna akaratlanul is rávilágított egy másik komoly problémára is, a szlovákiai magyar fiatal generáció hiányosságaira: nem tudnak szlovák és angol nyelven versenyképesen kommunikálni és a szakmai tudásuk is gyenge. Ezen vitaműsorok hatására az MKÖ listája inkább veszített, mint nyert. Magyarán: a kibertérben is minőség, elképzelések és kommunikációs készség szükségeltetik. Csak csendben jegyzem meg: van itt egy keret, pl. az Esterházy Akadémia. Ott néhány hétvégén meg lehetne tanulni az alapokat mindazoknak, akik pozicionálni akarják magukat. Ne feledjük el, 2021-et írunk, s üres szlogenekkel, általánosságokkal ma nagy tereket nem lehet meghódítani.

Elérkeztünk az MKP megfiatalított vezetésével kapcsolatos másik komoly megjegyzéshez: törzs MKP-sok mondják, hogy a három egyesülni akaró formáció közül épp az MKP vezetése a leggyengébb tapasztalatok és felkészültség vonatkozásában. Sokan csavargatják a fejüket, hogy lehetett úgy pártegyesülésről tárgyalni, hogy míg a valamikor a ködös jövőben megvalósuló választásra a közös pártlistáról (a posztokról) néhány nap alatt megegyeztek, a legfontosabb tartalmi kérdésekről, hogy miről szóljon majd a közös párt, még augusztus végén is vita folyt (tárgyalási nyelv, logó…) Ráadásul eléggé kapkodósra sikeredett az augusztus közepe. Itt újból szólnom kellett és nyilvánosan figyelmeztetni arra, hogy a világ nem úgy működik, hogy néhány funkcionárius beül egy szobába és meghozza a maga „nagy” döntéseit. Nagyon fontos, hogy ezt elfogadja a köz, a szavazóbázis – például mekkora erővel fog kampányolni a helyi vezető bázis, ha meglátja, mennyire aluldimenzionált az MKP jelenléte a parlamenti lista első 20 helyén? Egy átgondolatlan, hebehurgya pártegyesítéssel ugyanis nemcsak megerősíteni, de szétzilálni is lehet a jelenlegi struktúrákat, erre a veszélyre nagyon oda kell figyelni.

A tartalom nagyon fontos, s a kommunikáció minősége is

A tartalmi kérdések fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni: miről fog szólni az új párt, tényleg szolgálni akarja-e a közösséget, s kik fogják majd személyükben is megjeleníteni. EGY PÁRTEGYESÍTÉS NEM MATEMATIKAI KÉRDÉS, azt nagyban befolyásolják világnézeti, érzelmi, értékrendbeli stb. elemek is.

Már készen volt ez az írás, amikor a kezembe került a somorjai Fórum Intézet Társadalomtudományi Szemle című, 2021/2 számú kiadványa, s abban Gyurovszky László és Baki Attila elemzése Szlovákiai magyar választók és szlovákiai magyar pártok 1990-2020 címmel. Hasznos tanulmánynak tartom (egyetlen hibája, amit felrovok nekik is, hogy túlságosan a számok bűvöletében élnek, nem is említik pl. a pszichológiai vagy értékrendbeli elemek hatásait egy választásra). Azért is szeretném felhívni rá a figyelmet, mert írásom elején kritikát fogalmaztam meg az irányban, hogy nem létezik érdemi vita abban a kérdésben, hová jutottunk, s merre lehet a kiút. Én is el szeretném kerülni azt, hogy jelen írásomat olvasva bárkinek is az legyen a véleménye, csak én akarom megmondani a „tutit” a jövő vonatkozásában. Nos, a két szerző világlátását illetően nem éppen az én vércsoportomhoz tartozik, inkább a Most-Hídhoz álltak közelebb. Ezért is fontos tőlük olvasni, hogy „romlásunk origója” 2009, s ők is elismerik, hogy itt két értékrend küzdelméről is szó volt az elmúlt 12 évben, amelyben a „mindegy, milyen a tanító, orvos … nemzetisége, csak tegye a munkáját” filozófia látványos vereséget szenvedett. Ezt is nagyon hangsúlyosan ki kell mondani azért, nehogy valaki a magyar-szlovák hibridpárt feltámasztásának igényét tegye újból az asztalra. Ez természetesen nem érinti az egyéb kisebbségek irányában való nyitottság kérdését. Azt meg kell hagyni annak ellenére, hogy nem lesz sikeres: nem volt az az Együttélés esetében sem. A kis létszámú, illetve a bizonytalan identitású közösségek soha nem fognak szembemenni az aktuális hatalommal, az MKP-ra és a Most-Hídra is akkor szavaztak, amikor azok hatalmi pozícióban voltak.

Nézzük azonban Gyurovszkyék két fontos megállapítását a Most-Hídról: „Maga a multietnikus párt a tíz év alatt véleményünk szerint két hatalmas hibát követett el. Először is, a kezdeti magyar jellegét feladva, egy „modern” szlovákiai, etnikailag semleges párt képét akarta felvenni. Ezért erősítette szlovák, ruszin, valamint roma jellegét, kommunikációjában modern világpolgári, európai jelzéseket küldött, próbálta elhalványítani magyar múltját. Ez a törekvés az addigi szavazóik jelentős részéről nem talált megértésre. … A Most-Híd második hibája ezt követően már teljesen végzetes lett, és megadta a kegyelemdöfést. A párt vezetése a 2016-os, balul elsült választás után, feladva a magyar pártok 25 éves demokratikus hagyományait, némi pártelnökségi kényszerrel bevezette a Most-Híd tagságát egy reménytelenül korrupt és vízió nélküli koalícióba…”

A magam részéről csak az egyetértésemet tudom kifejezni, illetve ennyit hozzátenni: a Most-Híd elejétől fogva trükközésre és marketingfogásokra épült, véleményem szerint mindig is inkább liberális, mint nemzeti-konzervatív-keresztény (EPP) irányultságú volt. Sajnos, ugyanolyan trükköket alkalmazott, mint magyarországi testvére, az SZDSZ (a Kék Szalonról, Szigeti László tanácsadó és az Új Szó ténykedéséről és támogatásáról beszélek), és ugyanúgy is végezte: tisztázatlan korrupciós ügyek és a politikai prostitúció volt az, amely mindkettőjük vesztét okozta. Nem szabad megharagudniuk a Most-Híd megmaradt tagjainak, ha azzal a nézettel találkoznak az emberek (a választópolgárok) között, hogy ez a két probléma nagyon rájuk égett.

Erről is azért kell beszélni, mert az MKP-ban is van egy naiv elképzelés, amely szerint a Most-Híd megmaradt tagjai majd biztosan a közös pártra fognak szavazni a pártegyesítés után. Erre semmi garancia nincs, sőt, az elmúlt évek arra tanítanak, hogy a tőlük elment választók inkább a szlovák pártokat választották. Egyáltalán: látni kell, hogy a 2009-es törés és 2010-es átmeneti sikerük megbontotta a szlovákiai magyar lelkek tartófalait. Amíg 1998-ban a magyar lelkek elutasították azokat, akik megbontották a magyar közösség egységét, a 2010-es átmeneti siker épp eme lelki

gátak visszatartó erejét csökkentette. Emlékezzünk vissza, 2010 és 2014 között sokan már az MKP megszűnéséről beszéltek, s ezt a narratívát csak az MKP 2014-es EP-választási sikere törte meg. Egy szó, mint száz: a jövő útjait bizonyára könnyebbé tenné, ha a Most-Híd megfogalmazna egy üzenetet a fenti problémákkal kapcsolatban a jövő közös szavazóbázisa felé.

Az olvashatatlan Összefogás

Ott van még a harmadik partner is, mérhetetlen szintű támogatással. Ők két pöttyöt rajzoltak föl magukra az elmúlt két évben: létrejöttük kusza viszonyai és tavaly decemberi viselkedésük az a két árnyék, amely rájuk vetül. Talán ők is elemezhetnék, hogyan tudják meggyőző munkával eme a két negatív emlék hatását csökkenteni.

Csáky Pál (fb)

A fotó Peczár Károly munkája.

Cikkajánló

Missa Missio – avagy: misék ideje?

Nem volt kedvem végignézni azt az agóniát szeptemberben, amit az MKP produkált Rimaszombatban, így inkább …