Soha nem szabad feladni

21

• Kezdjük az EP-választás eredményeivel. Hajszálon múlott az MKP mandátuma, a Most-Híd bődületesen kevés szavazatot kapott. Egy biztos, nem lesz a felvidéki érdekképviselet az EP-ben. Miként értékelhető ennek tükrében az eredmény? Milyen változások mennek majd végbe a felvidéki politikában? Az MKP-n belül lesz átrendeződés?
– Ez tényleg egy szürreális helyzet. Az MKP listája a vezetésemmel kb. 30 százalékkal több szavazatot kapott, mint 5 évvel ezelőtt. 9 dél-szlovákiai járásban szuverén módon győztünk, ugyanez mondható el a magyar érdekeltségű települések 90 százalékáról. Komáromban, Nagymegyeren, Dunaszerdahelyen, Somorján, Párkányban, Zselizen, Ipolyságon, Rimaszombatban stb. meggyőző módon győztünk. Az országos eredményünk jobb, mint három jelenlegi parlamenti párté, köztük két kormánypárté. Megint egy fikció, az 5 százalékos küszöb taszított a sikertelen pártok közé, kb. 350 szavazat hiányzott s teljes sikerhez. Az történt ugyanis, hogy Pozsonyban komoly vetélkedés bontakozott ki az új köztársasági elnök, Caputová pártja, Fico volt miniszterelnök pártja és a szlovák kereszténydemokraták között. Ez nagyban megemelte a pozsonyi részvételi arányt, amely kb. 10 százalékkal magasabb lett, mint az országos átlag. S mivel manapság Pozsonyban a magyarok a lakosság kb. 4 százalékát alkotják, a fenti tény megpecsételte a sorsunkat. Hiába voltunk sikeresek az általunk lakott régiókban, Pozsony 0,04 százalékkal minket. Megjegyzem: a települések 90 százalékában magasan győztünk politikai alternatívánk, a Most-Híd vegyespárt fölött is. Mindaz, amit eddig elmondtam, jó hír az erdélyi, kárpátaljai és délvidéki nemzettársaink számára is, hiszen ők is a nemzetileg elkötelezett politika sikerében érdekeltek, a vegyes nemzetiségű keverékpárt számukra is veszélyt jelent. Remélem tehát, hogy a fenti eredmények tükrében tisztul majd a felvidéki magyar politika. A gond ott van, hogy a fiatalabb generáció politikai tapasztalatai csekélyek, így a közösségünkön belül most megnyert esélyt még el lehet rontani.

• Mi lesz az Ön személyes sorsa? 
– Erről az MKP dönt majd, viszont látni kell, hogy 2014-ben és 2019-ben is az MKP az általam vezetett kampánnyal tört ki országos szinten a karanténból és vált tényezővé. Kész vagyok segíteni a pártot, annál is inkább, mert a jövő márciusban parlamenti választások lesznek Szlovákiában. A pártnak mindenkire szüksége lesz, aki támogatást tud hozni számára.

• Hogyan értékeli az elmúlt öt év munkáját az EP-ben? Mit sikerült elérnie? 
– Két évvel ezelőtt a parlament plenáris ülése elfogadta az őshonos kisebbségek védelméről szóló határozatot, amelyet a Petíciós Bizottságban én kezdeményeztem. Ugyancsak én kezdeményezetm az intergroup ama nyilatkozatát, amelyet márciusban fogadtunk el, s amely kitűzi az elkövetkezendő időszak prioritásait. Mintha intuitíven éreztem volna, hogy nem leszek jelen a folytatásnál, jó lesz, ha a tárcaközi munkabizottság előre megfogalmazza maga számára a jövő irányait. Számos felvidéki témát is sikerült európai szintre emelni, ilyen a kétnyelvű feliratok kérdése, a csallóközi vízkészlet ügye, a párkányi hulladékégető témája, a Benes-dekrétumok mai hatásairól szóló petíciók stb. Az a veszély fenyeget, hogy ezeket a parlament le fogja zárni a közeljövőben. A saját személyes helyzetem szempontjából kevésbé sajnálom, ami történt, de a közösségi esélyek szempontjából nagyon. Meg fogjuk érezni, hogy nincs képviseletünk az EP-ben.

• Mit gondol, melyek lesznek az Európai Unió leghangsúlyosabb témái a következő öt évben? A migráció? Esetleg a zöldek erősödésével a környezetvédelem?
– Szerintem a ciklus elején a brexit, ezt valahogy le kell zárni, ezt mindenki érzi. Meg kellene oldani a vezetési válságot is, nincs ma líder és nincs igazi, átfogó vízió az EU-ban. A környezetvédelem kérdései biztos, hogy erőteljesebben jelennek majd meg,s ezzel főleg az a gond, hogy rejtett és nem tiszta módon megfogalmazott konkurenciaharc is megjelenik majd a háttérben, s ez deformálni fogja a gazdaságot és a kereskedelmet. A migráció vonatkozásában pedig újranyílhatnak olyan viták, amelyeket az elmúlt időszakban már lezártunk ,s amelyek mégis a realisztikusabb megoldások felé tolták el a döntéseket. Összességében látni kell, hogy a konzervatív-kereszténydemokrata oldal elvesztette a választást, s ennek kellemetlen következményei lesznek.

• Milyen irányba kellene tovább haladnia az Európai Uniónak? Az integrációt mélyítő, az Európai Egyesült Államokat támogató, avagy a szuverén nemzetállamok, a nemzetek Európája a helyes koncepció? Egyáltalán fenntartható a jelenlegi formája az EU-nak?
– Az Európai Egyesült Államok koncepciója ma nem több puszta mesénél, a mai európai realitás figyelembe vételével ez nem működne. A nemzetek Európája sem reális alternatíva, marad a tagállamok és a központ hatalmi megosztásával való játszadozás. Egyébként engedje meg, nagyon rossznak, elhibázottnak tartom a Magyarországon vastagon használt nemzetállam, mint az EU alkotórésze klisét. Ez minden külhoni magyarban ellenérzést vált ki, tekintettel arra, hogy mi értelemszerűen a szlovák, ukrán, román, szerb nemzetállam erős pozíciójának megfogalmazását látjuk ebben, s ott nem sok hely marad a kisebbségek számára. Egyébként az összes EU-s dokumentum és nyelv a tagállam megfogalmazást használja, ami korrekt, kivéve a magyarországi erőlködést, amely idegen az EU nyelvezetétől és ellentétes a magyar nemzeti érdekkel.

• Hogyan értékeli a magyarországi választások eredményeit? Mi lehet a Fidesz sorsa a Néppárti hercehurca lezárultával? A DK és a Momentum is hozott meglepetéseket.
– Az a választás előtt is nyilvánvaló volt, hogy a Fidesz érdeke bennmaradni a Néppártban, ott lehetnek erősebb pozíciói, mindenütt másutt csak egy gyengébb csapat harmadhegedűsei lehetnének. Hogy ezt sikerül-e elérni, a jelen pillanatban nem lehet megítélni – de az világos, hogy a magyar miniszterelnök számára is fontos kell, hogy legyen, hogy az Európai Tanács ülései előtt a német kancellárral és az EU legfőbb néppárti vezetésével egyeztethet. Ami a magyarországi helyzetet illeti, az ellenzék állapota továbbra is siralmas, szörnyen amatőr és szétzilált csapat képét mutatják. A belső erővonalaik néha erre, máskor amarra billennek, de ez a jelen pillanatban nem több második ligás belső vetélkedésnél.

• Alkalmas jelöltnek tartja Manfred Webert?
– Webert személyesen ismerem, tudom, hogy tisztességes ember, s megfelelő módon igyekezne menedzselni az EB ténykedését. Látom azonban, hogy tényleg nincs kormányzati tapasztalata, az pedig komoly hátrányt jelent számára. Ezt olyan emberként mondom, aki 8 évig két kormányban volt miniszterelnök-helyettes. Pontosan tudom tehát, ki voltam, s milyen szinten láttam a világot, amikor 1998-ban beléptem az első kormányba, s kivé váltam 2006-ra, amikor elhagytam a posztot. Most magam is úgy gondolom, jó lenne egy tapasztaltabb politikust találni az EB elnöki posztjára. Persze, ne legyenek ilúzióink: ez a kérdés nagyon komoly politikai egyezségek eredményeképpen dől majd el, s nem tehetségvizsgák eredményei alapján.

• Az EP-választások fényében várható a V4-ek súlyának növekedése? 
– Nem hiszem. A V4-ek egy nagyon fontos és hasznos lobbicsapat, de nem politikai alternatíva. Magyarországos gyakran túlértékelik a szerepét, ebből csalódások fakadtak már a múltban is és fognak a jövőben is. Természetesen fenn kell tartani a V4 együttműködést, de csodákat nem szabad várni tőle.

• Zuzana Caputová köztársasági elnök lett. Várható előrelépés a felvidéki magyarság helyzetét illetően?
– Lényegi előrelépés nem, tekintettel arra, hogy a köztársasági elnöknek nincsenek jogkörei ilyen vonatkozásban. Ebből a szempontból sokkal fontosabb lesz a jövő évi parlamenti választás. A puha szférában azonban lehet előrelépés, mert az nem mindegy, hogyan nyilatkozik egy köztársasági elnök a kisebbségek helyzetéről. Caputová eddig megnyilvánulásai egy tisztességes polgár kicsit naiv szövegei voltak, meglátjuk, mennyi politikai erőt és taktikát tud majd ezek mögé ácsolni.

• Himnusztörvény, Stúr-szobor Párkányban, ukrán nyelvtörvény, úzvölgyi események. Mennyire borús a jövőképünk? Mit tehetünk?
– Az én jövőképem egyáltalán nem borús, a nehéz időszakokban is ki kell tartani. Az MKP-t az elmúlt 4 évben 3 százalék köré mérték: májusban közel 5 százalékot tudtunk elérni valós választáson. Küzdeni kell tehát, nincs reménytelen helyzet. És sok dolgot okosabban, átgondoltabban csinálni. Én 30 éve vagyok jelen a legmagasabb szintű politikában. Soha nem adtam fel a céljaimat és a küzdelmet sem: most sem fogom.

Mandiner, 2019. június 21, Nagy Csomor András

Cikkajánló

Rossz kezdet

Úgy tűnik, egyelőre nem jó irányba mennek a dolgok az EU-ban. S most nem csak …