Csáky Pál Csáky Pál honlapja
(Elhangzott 1993. június 18-án, az Európai Kereszténydemokrata Pártok Uniója [EUCD] Pozsonyban megtartott nemzetközi tanácskozásán)
Hölgyeim és uraim! Nagyon örülök, hogy ez a konferencia megvalósult, s éppen itt, a fiatal szlovák állam fővárosában, ahol a probléma – a kisebbségek védelmének kérdése – napjainkban nagyon is élesen vetődik fel.
Annak is örülnénk, ha a jelenlévőknek sikerülne néhány helyen átlépniük azokat a korlátokat, amelyek egyes országokban ezzel a kérdéssel kapcsolatban kétségtelenül fennállnak. Azt hiszem, nekünk, kereszténydemokratáknak, a szolidaritás elvére támaszkodva is a legjobb az esélyünk, hogy ebben a fontos és neuralgikus kérdésben nemcsak mi magunk lépjünk előbbre, hanem a nemzetközi fórumokon történő előrehaladás motorjai legyünk, s elősegítsük a kormányok közeledését is.
Úgy gondolom, a kérdéssel kapcsolatban legelőször is a problémát kell megfogalmaznunk. Az alapkérdést én kettős vetületben látom. Az első: jó lenne, ha a kisebbségi kérdésben az államok az állampolgárok véleményét – így a kisebbségek tagjainak véleményét is – szem előtt tartanák a döntések meghozatalakor, így az állam és az állampolgár igyekezete egy irányba hatna. Ekkor nem keletkezne konfliktus, s ez az állapot közelítene az ideális demokráciához. Ám, ha nem így történik, s az állam görcsösen hatalmi megfontolásból viszonyul a kérdéshez, ez konfliktushoz vezethet. A kérdés ekkor az, hogy az ilyen érdekütközéskor az állam vagy az állampolgár érdekét védjük-e. Különösen élesen vetődik fel ez a kérdés akkor, ha az államhatalmi eszközökkel próbálja megakadályozni a kisebbséghez tartozó állampolgárok érdekképviseletének demokratikus módját. Ekkor, véleményem szerint, olyan nemzetközi érdekegyeztető mechanizmusnak kell életbe lépnie, amely közvetítene az állam és az illető kisebbségek között, s rábírná az államot, vegye figyelembe a kisebbségek érdekeit is.
A probléma másik alapkérdése: az európai kultúra sokszínűségének védelme. Itt világosan el kell különíteni az őshonos kisebbségek problémáját a bevándorlókkal kapcsolatos problémakörtől. Az utóbbi ugyanis teljesen eltérő probléma. Az első kategóriába tartozók ugyanis úgy kerültek kisebbségi helyzetbe, hogy szülőföldjükön élve vagy a határ vándorolt át a fejük felett, vagy történelmük során nem is nyílt alkalmuk arra, hogy önálló államot alapítsanak. Az ő jogaikat védve az európai kultúra gyöngyszemeit védjük a megszűnés, az uniformizálódás ellen. Az ázsiai, afrikai bevándorlókkal szembeni esetleges visszafogottság az európai kultúrák védelmében nem szolgálhat indokul az őshonos kisebbségek jogainak el nem ismeréséhez.
Jó lenne, ha ebben a kérdésben nem kerülnénk olyan helyzetbe, mint amilyen a kommunizmus bukása után előállt, vagyis hogy a Kelet-Európában kialakult állapottal a demokratikus világ nem tud mit kezdeni. A hatalmi vákuum, amely itt létrejött, kedvez a politikai kalandoroknak, és az egész világ számára nagy veszélyeket rejt magában. Lássuk be végre, hogy a globális problémákat átfogó módon kellene kezelni. S mivel a kisebbségek helyzete kétségkívül globális probléma, a hatékony kisebbségvédelemhez e kérdéskörre érzékeny nemzetközi norma- és garanciarendszer szükséges. Enélkül a problémák hatékony kezelése elképzelhetetlen…
Javaslom, hogy a záródokumentum kötelezze pártjainkat és az EPP frakciót annak elősegítésére, hogy ebben a kérdésben hatékony kiegészítő jegyzőkönyv szülessen az Európai Emberjogi Konvenció részeként, s azt még az idén ősszel alá lehessen írni. Hasznos lenne az is, ha már most az ET-beli tagság feltétele lenne a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája, a Helyi Önkormányzatok és a Regionalizmus Európai Chartája és az Európa Tanács 1201-es ajánlásának kötelező betartása. Ez a gondolat is helyet kaphatna a záródokumentumunkban. A kelet-európai kereszténydemokrata pártokat fel kellene kérni, hogy programjaikat kisebbségvédelmi résszel egészítsék ki, és érjék el, hogy kormányaik és parlamentjeik megtartsák a fent említett dokumentumokban rögzítetteket. Nem szívesen beszélek róla, de el kell mondanom, hogy egyes kereszténydemokrata pártok is itt, Kelet-Európában – talán félreértelmezett hazafiságból – gyakran maguk sem állnak ki kellőképpen a kisebbségek védelme mellett, sőt, néha csendben asszisztálnak bizonyos kisebbségellenes lépésekhez. Ennek jeleit, sajnos, Szlovákiában is fellelhetjük, s mi ezt nem tartjuk korrekt hozzáállásnak.
Európa-szerte ismert tény, hogy itt, Szlovákiában sem sikerült kialakítanunk olyan légkört, amely kisebbségbarátnak lehetne mondható. A kommunizmus bukása után jogainkat több vonatkozásban korlátozták, leszedték a kétnyelvű helységnévtáblákat, korlátokat szabtak a magyar keresztnevek használatának, az 1990-ben megalkotott nyelvtörvény hatására szűkítették a nyelvhasználatot azokon a területeken is, ahol regionális többségben élünk, állandósultak a támadások az anyanyelvű iskoláink ellen, sőt, egy 1991-es felmérés szerint a tisztán szlovák lakosságú területek polgárainak 56 százaléka kitelepítéssel akarná megoldani a kisebbségek kérdését Szlovákiában.
Erre mi, a hatszázezres szlovákiai magyarság képviselői úgy reagáltunk, hogy egy autonómiatervezetet dolgoztunk ki. Ebben a dokumentumban a mi oktatásügyünk és kultúránk autonómiáját kérjük, és nagyobb beleszólást azon régiók életének irányításába, amelyekben mi is élünk. Javaslatunkat a fent említett Európa tanácsi dokumentumok alapján dolgoztuk ki, s a regionalizmus fejlesztését, a túlzott hatalmi centralizáció megszüntetését nemcsak azon régiók részére kérjük, ahol mi is lakunk, hanem természetesen minden régió részére, szlovák barátaink számára, Szlovákia minden polgára számára is. Kérem önöket, ítéljék meg, elképzeléseink mennyire demokratikusak és megfelelnek- e az európai irányulásoknak. Amennyiben támogatásra érdemesnek tartják elképzelésünket, kérem önöket, tegyék ezt meg, mert a nemzetközi támogatásra nagy szükségünk van. Számunkra létfontosságú lenne, ha Ján Čarnogurský úr Kereszténydemokrata Mozgalma is támogatni tudná elképzelésünket.
